Liza hitet, reményt ad a nézőknek
INTERJÚ BALSAI MÓNIVAL
Megállíthatatlan a Liza, a rókatündér sikere az európai filmfesztiválokon: Portugália, Belgium, Hollandia, Spanyolország és Brazília után Amerikában is díjazták Ujj Mészáros Károly alkotását. Madridban a szakmai zsűri a Pesti Magyar Színház két művészének, Balsai Móninak és Bede-Fazekas Szabolcsnak odaítélte a legjobb alakításért járó díjat is […]
INTERJÚ BALSAI MÓNIVAL
Megállíthatatlan a Liza, a rókatündér sikere az európai filmfesztiválokon: Portugália, Belgium, Hollandia, Spanyolország és Brazília után Amerikában is díjazták Ujj Mészáros Károly alkotását. Madridban a szakmai zsűri a Pesti Magyar Színház két művészének, Balsai Móninak és Bede-Fazekas Szabolcsnak odaítélte a legjobb alakításért járó díjat is. A Jászai Mari-díjas színésznővel Debrecenben, a Kölcsey Központban találkoztam.
– Amikor az interjúra érkeztem, egyik ismerősöm hívott telefonon és kérdezte, hogy mit csinálok. Meséltem neki, hogy Lizával, a rókatündérrel találkozom. „Vigyázz magadra, nehogy bajod essen a találkozó után” – vágta rá gyorsan. Kicsit félve érkeztem, különösen a telefonbeszélgetés után…
– Csak életben maradsz… :-)
– Mennyire vagy Liza?
– Sok közös vonás van bennünk, de van elég különböző is. Az egésznek a lelke, finomsága közel áll hozzám. Néha utálom is magamat amiatt, hogy olyan vagyok, mint egy lakmuszpapír, amely hártyavékony, ha valami rácseppen, azonnal átszíneződik, összegyűrődik. De biztosan ilyen a színészet. Ahhoz, hogy az ember sok mindent csináljon estéről estére, változnia kell, mint egy kaméleonnak.
– Ezt mostanában sok helyen olvastam rólad…
– Biztosan átveszik egymástól az újságírók. :-)
– Miben vagy még lizás?
– Van a filmben olyan mondatrész, ami az én szavajárásom.
– Sokszor hallotta a párod, a film rendezője, Ujj Mészáros Károly?
– Megjegyezte magának, elraktározta. De engedélyt kért tőlem, hogy beleírják a filmbe.
– Vezetsz valamiféle statisztikát arról, hol, milyen díjat nyert a film?
– Én nem vezetek statisztikát, de a minap hallottam a Filmteam-nél, hogy eddig 14 díjat nyert a film a nemzetközi fesztiválokon Európa-szerte, valamint Brazíliában, illetve számos országban bemutatták már világszerte.
Számomra is meglepő, hogy külföldön is ennyire szeretik a filmet, egy közép-európai történet eljut a világ számos pontjára, és láthatóan működik az egész. Boldog vagyok, hogy máshol is értékelik, meglátnak benne valamit, és kiderül, hogy ekkora távlatokban is az emberek lelke valahol közös.
– Mi lehet a siker titka? Gondolkodtál már ezen?
– A közönségtalálkozók alkalmával és a nekünk küldött levelekből is kiderült, hogy a film reményt, hitet ad, boldogságot sugároz az emberek felé. Többen boldogan, mosolyogva jöttek ki a moziból és ez nagyon jó érzés. Van mondanivalója, meg van a maga mélysége, egy bizonyos ponton pedig még világvége hangulat is uralkodik a filmben, mégis jóra fordul minden. Van egy belső igazsága…
– Mondjuk ki. Az őszinte szeretet, szerelem győzedelmeskedik a végén.
– Nagyon sok rétege van a Lizának, olyan, mint egy hagyma, több réteg héja van, és mindenki lehámozza, megtalálja azt, ami neki tetszik ebben a romantikus vígjátékban. Van, akinek a számos szóvicc vagy a rejtett képi humor tetszik, van, aki mélyebbre néz és felfedezi a 70-es évek kapitalizmusát.
A premier óta érzem azt, hogy a film megnyitott olyan dolgokat az emberekben, ami ma nem jellemző. Felhívnak, hogy szeretnének megosztani velem egy jó hírt, és hozzáteszik, hogy egyébként csak akkor beszélünk, találkozunk, ha rossz történik velünk, ha baj van. Jóérzés, hogy tudunk örülni a másik boldogságának…
– Nem volt könnyű az indulás.
– Nyolc évig készült a film. Iszonyú, hogy mennyi mindennel kellett megküzdenünk, és mégis pozitív maradt a hozzáállásunk, hittünk a filmben. Érdemes volt kitartani. Károly mondta mindig, hogy a Liza járja a maga útját. Semmi nem hullott az ölünkbe, minden másodpercért meg kellett harcolnunk, volt, amikor többször is. Annyira szerettük és akartuk az egészet.
– Ez érezhető is a filmben…
– Volt valami különös varázslat benne. Meseszerű, ugyanis átküzdve magunkat a tövises rózsabokrokon, végül csak bevettük a várat.
– Ez volt az első film, amely forrást kapott az új finanszírozási rendszerben. Rögös út vezetett a sikerig, akárcsak a Saul fia esetében.
– Mi is hasonlókat éltük át. Örülök annak, hogy a Filmalapnál láttak benne fantáziát és megtámogatták.
– Egyébként láttad már a Saul fiát?
– Nem sok időm van moziba járni. Az évadban havonta 25-26 előadásom volt, 12 darabban játszottam. Most nyáron próbálunk a Pesti Magyar Színházban az őszi bemutatókra, illetve szerepelek a Játékszín és a Karinthy Színház egy-egy vígjátékában: a Legyen a feleségemben és az Olympiában, amely Molnár Ferenc írása. Ezek mellett pedig forgatok. Nagyon el vagyok maradva a magyar filmek tekintetében. A Saul fia mellett szeretném megnézni a VAN-t, az Utóéletet és a Fehér Istent is. Mindenképpen moziban, talán valamelyik művész mozi vetíti még a nyáron.
– Említetted, hogy forgatsz. Mesélj erről…
– Még sok mindent titok övez, de a nyár végén már többet tudhatunk a filmről. Annyit elárulok, hogy egy nem túl szimpatikus karaktert alakítok, nagyon távol áll tőlem… Még magam is birkózom vele. Érdekes lesz a Liza után.
– Elkészült Till Attila második játékfilmje, amelyben Thuróczy Szabolcs és Fenyvesi Zoltán kerekesszékes maratonfutó mellett te is főszerepet kaptál.
– A Tiszta szívvel egy nagyon szép történet. Tavaly nyáron forgattuk és várhatóan ősszel kerül a mozikba.
– Mi vár rád ősztől a Pesti Magyar Színházban?
– Két darabban játszom majd. Carlo Goldoni A chioggiai csetepaté című komédiájában Luciettát alakítom, Arnold Wesker angol író A konyha című színművében pedig Monique leszek.
Tóth András Tozzi
Fotók: Filmteam