Az érem többedik oldala
Még mielőtt a fizika- valamint kémiaórákra mint a legjelentősebb kamaszkori stresszfaktorokra emlékező olvasó visszariadna a kötettől, szögezzük le: a novellacímek, amelyeket a szerző gyakran a természettudományokból kölcsönzött olyan szövegeket vezetnek fel, amelyek inkább foglalkoznak mindennapjaink valóságával, mint a magasan szárnyaló tudományos elméletekkel. Wiśniewski ugyanis nagyon ért ahhoz, hogyan érzékeltesse egy-egy mikrojelentben egy emberi sors teljes tragédiáját […]
JANUSZ LEON WIŚNIEWSKI INTIM RELATIVITÁSELMÉLET CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Fél ezredévvel ezelőtt elindult a lengyelországi Toruńból egy Mikołaj Kopernik nevű tehetséges ifjú, aki külföldi tanulóéveit követően visszatért szülőhazájába, s végül Az égi pályák körforgásairól című művével forradalmasította az emberiség akkori világképét. Talán kijelentésének, miszerint „a csillagászatot a csillagászoknak írják“, valamint a mai értelemben vett önmenedzsmentje hiányának köszönhetően nem hurcolták az inkvizíció elé, mint később a tanaiból merítő Galileo Galileit, és nem égették meg, mint Giordano Brunót. Pedig munkája akár erre is okot adhatott volna. Ugyanis amikor a Földet, amelyet addig a világ közepének tekintettek, lefokozta eggyé a többi bolygó közül, Kopernikusz egyszersmind a középkori scala naturaenek, a dolgok hierarchikus elrendezettségének tételét is végérvényesen a múlt részévé tette. A kopernikuszi tanok magukban hordozták annak lehetőségét, hogy amennyiben a tömegek „lefordítják” őket saját életükre és koruk viszonyaira, akkor a társadalom teljes addigi berendezkedését megváltoztathatták volna, mint ahogy végül későbbi gondolkodók által újrafedezve meg is változtatták.
Közel fél ezredévvel később szintén Toruńból elindult egy másik tehetséges ifjú, majd lengyelországi tanulmányait követően – amelyek a fizika, a közgazdaságtan, az információs technológia valamint a vegyészet területén is doktori címben gyümölcsöztek – Németországban telepedett le. Választott hazájában megírta a Samotność w sieci (A hálózat magányában) című regényt, amely nemzetközi szinten is elismert íróvá tette. Magyar nyelven legutóbb megjelent, Intim relativitáselmélet című kisprózaciklusában pedig arra tett kísérletet, hogy „lefordítsa” Einstein elméletét a mai ember életére és korunk viszonyaira.
Még mielőtt a fizika- valamint kémiaórákra mint a legjelentősebb kamaszkori stresszfaktorokra emlékező olvasó visszariadna a kötettől, szögezzük le: a novellacímek, amelyeket a szerző gyakran a természettudományokból kölcsönzött – például Felezési idő, Felületi feszültség vagy Háromdimenziós tér – olyan szövegeket vezetnek fel, amelyek inkább foglalkoznak mindennapjaink valóságával, mint a magasan szárnyaló tudományos elméletekkel. Wiśniewski ugyanis nagyon ért ahhoz, hogyan érzékeltesse egy-egy mikrojelentben egy emberi sors teljes tragédiáját. A Hirtelen megsemmisülés például az orgonaillat apropóján tárja fel egy pár történetét, ahol a kerekesszékbe kényszerült férj depresszióját a sorsával való megbékélésként értelmezi félre a feleség, s a férfi öngyilkosságára éppen az teremt alkalmat, hogy a nő az irodából hazafelé jövet tesz egy negyedórányi kitérőt a parkba, hogy szedjen egy csokornyit a kapcsolatuk során mindvégig szimbolikus jelentőséggel bíró orgonavirágból. Az Anyák napja című novella, amely talán a kötet legerősebb darabja, egy apa történetét beszéli el, aki, miután Németországba költöztek, alárendeli magát felesége karrierjének, minek következtében végül az asszony előrejutásával egyenes arányban növekszik a kettejük közötti távolság. Wiśniewski nem írja le konkrétan, csak sejteti, hogy a férfi fokozatosan átveszi a kapcsolatban a hagyományosan női szerepeket – amikor megszületett első gyermekük, „ha lett volna melle, ő szoptatta volna, csak hogy föl ne ébressze a tanulásban elfáradt anyját” –, miközben a feleség egyre feljebb jut a munkahelyi ranglétrán. A novellának valójában nincs is cselekménye, hiszen mindössze arról szól, hogy az elvált férfi, aki a bíróság határozata szerint két hetente, két óra hosszáig látogathatja gyermekeit, meglesi az iskolából hazafelé tartó kislányait. E kép mögött azonban felsejlik egy Németországba költözött lengyel család széthullásának drámája. A novella alapjelenete a felületes szemlélő számára azt sugallhatná: a férj veszélyt jelent gyermekeire, miközben a „leskelődést” semmilyen rosszindulatú szándék sem motiválja, csakis az, hogy az apának hiányzanak a gyermekei, és éppen a férfi az, aki a felbomlott család tagjai közül talán a leginkább tekinthető áldozatnak.
E két novella kiválóan példázza, mit ért Wiśniewski Intim relativitáselmélet alatt. A kötetben szerepeltetett tizenhat szöveg azonban a legkevésbé sem jár egy rugóra. Akad közöttük történelmi abszurd, amely az auschwitz-birkenaui haláltábor „női zenekarát” vezető hegedűművész, Alma Rosè életét és halálát mutatja be (A kevélység interferenciái), de olyan írás is (Vivat academia…), amely a Bayer AG gyógyszergyár két, a múlt század elején felfedezett termékének gyermekéveiről szól. Az egyiket megjelenésekor mellékhatások nélküli, számtalan betegséget gyógyító csodaszernek tekintették, míg a másikat nem engedték bevezetni a gyógyszerpiacra, mondván, „túlságosan mérgező”. Az előbbi szer heroin, a második aszpirin néven ismeretes. Két történet, amiben látszólag semmi közös nincsen – attól eltekintve, hogy Wiśniewski mindkettőben felfedezi a lehetőséget annak az igazságnak a parabolisztikus leképezésére, amelyet talán így foglalhatunk össze: minden éremnek (legalább) két oldala van.
S bár a Wiśniewski könyve által körüljárt igazság univerzális, a Németországban élő lengyel szerző könyve mégis jellegzetesen közép-európai. Világát hasonló múltbéli traumák befolyásolják, mint napjaink Magyarországáét, és a több novellában is főszerephez jutó, boldogulásukat Nyugat-Európában kereső lengyelek történeteivel is könnyű azonosulnia a Kosztolányi és Ady nyelvével élő olvasónak napjainkban, amikor a magyarság olyannak tűnik, mint – Wiśniewski logikájával fogalmazva – egy észvesztő iramban táguló univerzum közvetlen az ősrobbanás után (tehát a centrumában egyre ritkul, miközben perifériája mind távolabbra tolódik ki). S ez ismét egy olyan szociológiai, vagy ha úgy tetszik, statisztikai tény, amely a legkülönfélébb, önkényes értelmezésekre teremt alkalmat. Dacára annak, hogy egyéni sorsok sokaságából adódik össze, amelyekre bízvást alkalmazhatnánk Wiśniewski végkövetkeztetését: „Csak akkor van jogunk igazságos ítéletet hozni valakiről, ha megvan bennünk az akarat és az igyekezet, hogy megértsük egymást. Ehhez pedig arra van szükség, hogy átlépjünk egy intimitási határt. Csak e határon túl szabad felépítenünk a saját elméletünket jóról és rosszról, de ne feledjük el, hogy még így is relatív lesz…”
Haklik Norbert
Janusz Leon Wiśniewski: Intim relativitáselmélet
Fordította: Mihályi Zsuzsa
Typotex Kiadó, 2013.
124 oldal, 2500 Ft
