06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

„Nincs érvényes válasz”
2015.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
KISS TIBOR NOÉVAL
ALUDNOD KELLENE CÍMŰ KÖTETE KAPCSÁN

Egykorvolt, leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden.

Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel. Az Aludnod kellene mozaikrészletekből összetapadó állapotregény, aprólékos-pontos atmoszférapróza, amely a szenvedő szerkezetek és vegetatív létezésformák kétségbeesett cselekvésmintázatait, legutolsó emberi küzdelmeit kegyetlen élességgel és kíméletlen, a melankóliát sem nélkülöző iróniával írja le.

Egy végletesen eldugott, világvégi, periferikus környezetben vagyunk, ahol első pillanattól kézzelfogható a visszafojtottság, a robbanás lehetősége. És van egy olyan érzésünk, hogy más nem is lehetséges, nincs kiút. Mindez egyfajta kiszolgáltatottságnak, vagy inkább a magatehetetlenségnek tudható be?

A kiszolgáltatottságot és a magatehetetlenséget nem tudom egymástól elválasztani. A transzneműségem miatt mindkettő saját élmény, így könnyebben észreveszem mások kiszolgáltatottságát és magatehetetlenségét is. A regény lezárását tekinthetjük egyfajta robbanásnak, ami szimbolizálja azt is, ami körülöttünk zajlik a 21. század Magyarországán. Vagyis egye több a robbanás, de ezekre többnyire családon, kisebb közösségeken belül kerül sor. Az emberek egyelőre itt vezetik le a feszültségeiket.

Valós vagy fiktív tér? Számodra hol ér össze a kettő, a kézzel fogható dolgok teremtette atmoszférában, vagy az ezáltal strukturálódó érzelmek világában?

A tér valós, a gyermekkorom egyik helyszínéül szolgáló telepen tényleg vannak elhagyott istállók, van kiserdő, kastély, szenvedélybetegek otthona. Viszont nem zúgnak állandóan a transzformátorok, az erdő sűrűje nem áthatolhatatlan, és az intézet kertjében sincs temető. A helyszín atmoszférája értelmezhető a telepen élők érzelmi világának leképeződéseként is.

Egy sajátos rendszerbe vezet be minket a regény, ahol bár a legtöbben önös érdekeikkel vannak elfoglalva, saját perverzióikkal, félelmeikkel, leküzdhetetlen vágyaikkal küzdenek, mégis kialakul egyfajta hierarchia, amelyben bizony az a kevés számú nő, aki a telepen él, alulmarad. A férfiak és nők között kialakult hierarchikus viszony a társadalom sajátos működésének és normarendszerének következménye. Ugyanez a helyzet a telepen is?

Annyiból igen, hogy az Aludnod kellene világából hiányoznak a nők. Eltűntek, megszöktek, meghaltak. A telepen maradt nők alávetettnek számítanak. Egy genderszempontú megközelítés szerint ez visszatükrözi a magyar társadalom hierarchiáját. De összpontosíthatunk a férfiakra is. A regény főbb szereplői domináns, hatalmi pozícióban lévő férfiak, akik a hatalomgyakorlás különböző módozataival élnek. A telepet birtokló Pongrácz Béla – elsősorban gazdasági hatalma révén – mindenkit, így a férfiakat is kizsákmányolja a telepen. Gulyás Feri a fizikai erőszak eszközével tartja maga mellett a félkegyelmű Irénkét. Ezek a férfiak ugyanakkor áldozatok is, őket szokás a rendszerváltás veszteseiként emlegetni. A szocializmus bukása után sokan elveszítették a munkájukat, kilátástalan, kiszolgáltatott élet várt rájuk. Véget ért az a világ, amelyben erőseknek számítottak. Az a benyomásom, hogy a rendszerváltás óta megjelent új kihívásokhoz a nők jobban tudtak alkalmazkodni.

Szenvedélybetegség, nemi és családon belüli erőszak… Hogyan lehet ezekről a dolgokról prózában beszélni?

Nincs külön recept, a szenvedélybetegségekről és a nemi erőszakról ugyanolyan nehéz beszélni prózában, mint az abortuszról vagy a szegénységről. Ezek mind nagyon súlyos társadalmi problémák, s az okozza a legnagyobb kárt, ha nem beszélünk róluk. Vagy ha megelégszünk a sematikus ábrázolással, ha nem vagyunk hajlandók újra és újra felülvizsgálni a saját álláspontunkat. Ideális esetben az olvasó egy jó regény elolvasása után a szöveg hatása alá kerül. Az irodalmi szöveg nagy előnye, hogy képes hatást kiváltani: más statisztikákat olvasni arról, hogy hány millió szegény ember él Magyarországon, és más egy novellában vagy egy regényben szembesülni azzal, hogy mit jelent a nélkülözés. A prózaírás során az önreflexivitás és az érzékenység a legfontosabb a számomra. Írás közben olyan maximalizmusra törekszem, amelynek elérésére az élet egyéb területein esélyem sincs. Minden szónak jelentősége van, olyan ez, mint egy önterápia. A prózaírás révén rengeteget tanulhatunk önmagunkról – számomra ez az Aludnod kellene legváratlanabb felismerése.

Egy viszonylag egyenes vonalú szociális mélyzuhanás, a munkanélküliség következménye az a mélyszegénység, aminek gyökerei még a ’89-es kapitalista rendszerváltásban keresendők. Mi a helyzet ma Magyarországon, ha jól tudom, több mint egymillió ember él mélyszegénységben? Megkerülhető a politika, ha az ember ezekkel a kérdésekkel kíván foglalkozni, elméletben, gyakorlatban egyaránt?

Erre a kérdésre egy szociológus tudna válaszolni. Az én véleményem az, hogy a gyakorlati politikát nemcsak megkerülni, hanem meghaladni kellene. Amióta az eszemet tudom, nagyjából a kilencvenes évek eleje óta, a magyar politikai élet a rosszindulat és a gyűlölet terepe. Alig hallottunk olyat bárkitől, hogy elnézést, hibáztam, másként gondolom, az ellenfelemnek volt igaza. Mindenáron erősnek és tévedhetetlennek kell mutatkozni, és ez hosszú távon eltorzíthatja a társadalom értékrendszerét is. Mindenütt a hisztérikus érzelmek dominálnak, a józan ész és a racionalitás teljesen háttérbe szorult, mintha az egész társadalom csak két színt látna: a fehéret és a feketét. Most pedig már odajutottunk, hogy a politikai elit tagjai nyíltan lenézik az embereket. Miniszterekről, polgármesterekről, tanácsadókról beszélek, akik szerint Magyarországon, ugye, meg lehet élni havi 47 ezer forintból. Vagy ott az exminiszterelnök, aki pár napra beköltözik egy miskolci panellakásba. Ezek gyomorforgató dolgok.

– Saját tapasztalatok mennyiben játszottak közre a regény megírásában, hiszen te magad is foglalkozol olyan gyerekekkel, akik szegénytelepen élnek. Regényed megdöbbentő elemi erővel hat, akkor is, ha nyomasztó, szükség van erre, hogy felemelje a fejét az ember. Felemeli azok fejét, akiknek fel kell emelniük? Eljut a könyved, a történeted olyanokhoz, akikhez el kell jutnia? Vagy nincsenek ilyen céljaid az írással?

– Nem nagyon hiszek abban, hogy lennének olyan olvasóim, akik az Aludnod kellene hatására válnának érzékenyebbekké a társadalmi kérdések, a kiszolgáltatott, nyomorgó emberek sorsa iránt. A könyv olvasói valószínűleg eleve ilyenek. Az sem reális, hogy a nyomorban élők a könyv hatására felemelik a fejüket. A pécsbányai srácok, akiknek közel két évig tartottam fociedzéseket, büszkén újságolták, hogy láttak egy plakáton, ami a helyi közösségi ház könyvvel kapcsolatos műsorát reklámozta, de a beszélgetésre nyilvánvalóan egyikük sem jött el.

Annak nagyon örülök, hogy a regényről egyre több szó esik. Úgy tűnik, hogy az Aludnod kellene jól illeszkedik egy irodalmi folyamatba. Az elmúlt években számos regény jelent meg, amely valamilyen módon a kirekesztettek (szegények, hajléktalanok) sorsát állítja a középpontba. Változás zajlik az internetes felületeken is, egyre több portál veszi komolyan, hogy végre valódi riportokat is közöljön, a szociális érzékenység, a szolidaritás láthatóan egyre hangsúlyosabb.

A kultúra és a művészet körein túl milyennek látod ilyen szempontból a jelenlegi magyarországi közhangulatot?

Nagyon nehéz a dolgunk, hiszen a közbiztonság romlására vagy az aluljárókat elfoglaló hajléktalanok problémájára mindig egyszerűbb demagóg válaszokat adni. Ismerjük a sokszor rémisztő radikális nézeteket a társadalmi kérdések megoldásával kapcsolatban, és sajnos még mindig ezek fejezik ki inkább a közhangulatot. Az emberek nagy része egy sor társadalmilag érzékeny kérdéssel kapcsolatban nem rendelkezik kellően árnyalt, átgondolt véleménnyel, nem tudja pontosan kifejezni magát. A transzneműségem miatt számtalanszor szembesültem olyan helyzetekkel, amikor valaki értetlenül állt velem szemben, azt azonban el tudtam dönteni, hogy a másik – a nyelvi és gondolati korlátok ellenére – érdeklődéssel vagy ellenszenvvel közelít-e felém. Az az érzésem, hogy az elmúlt huszonöt évben rengeteg jó szándékú ember radikalizálódott, pusztán azért, mert a véleményét – amelyre egyébként senki sem volt kíváncsi – egyszerűen szalonképtelennek minősítették. Szomorúan látom, hogy az ország súlyos szociális és társadalmi problémáira a nyugatos értékek mentén gondolkodó közösségeknek – legyenek azok pártok, társadalmi szervezetek vagy értelmiségi közösségek – nincs olyan érvényes válaszuk, amely a társadalom széles rétegei számára elfogadható volna.

Sirbik Attila

Fotó: Stefán Gréta

 

termek_cimlapfotoKiss Tibor Noé: Aludnod kellene

Magvető, 2014

144 oldal

2690 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)