04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Könyvfesztiváli mozzanatok
2015.05.03 - tiszatáj

KÁLDY SÁRA BESZÁMOLÓJA

Daniel Kehlman beszélget az elsötétített nézőtér szélén, majd Jonathan Franzen tűnik fel a színpad előtt, ahol a műszak eközben fotelokat tologat, fényeket állít, másnap Esterházy Péter suhan el mellettem a könyvesstandok közötti szűk folyosónyi helyen. A XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jártam.

A könyvfesztivál díszvendége idén Jonathan Franzen volt, az ő szereplésével nyílt a fesztivál programja. Egy izgalmas pódiumbeszélgetést követően a szerző átvehette az ország legrangosabb külföldi szerzőknek szóló elismerését, a Budapest Nagydíjat. Háy János mondott laudációt. Meglepetés volt, hogy az eseményre az amerikai nagykövet is ellátogatott. Jonathan Franzen könyvheti szerepléséről többet itt olvashat.

A könyvfesztivál második napján Románia standját látogattam meg, ahol Andrei Dósa fiatal költő, műfordító művei közül hallhattunk megszólalni néhányat. Dan Cristea mutatta be a szerzőt, akitől szerényen szabadkozva a beszélgetés vége felé Krusovszky Dénes vette át a szót. Dan Cristea indításként Andrei Dósa magasságával viccelődött, mikor elmondta megfigyelését, miszerint Romániában a költők egyre magasabbak, a kritikusok pedig egyre alacsonyabbak, ami talán nem is véletlen, az egy négyzetcentiméterre jutó rosszindulat össze tudja húzni az embert. Andrei Dósa romániai magyar, aki románul ír. American Experience című, második kötetében metaforamentes költészettel találkozhatunk. A költő elindul a világba és kétkezi munkát végez. Bár a fogyasztói társadalom világa közhelyes téma is lehetne, Romániában is sokan sokat írtak amerikai tapasztalatukról, Dósa megközelítése mégis egyedülálló, tudhattuk meg. Rövid felolvasás következett, a szerző románul olvasott fel, egy-két rövidebb versét gyorsan le is fordította, mert a magyar fordítások valahol elkavarodtak. A felolvasás után Krusovszky Dénes vette át a szót. Azért ül ő itt, mert sokszor olvastak fel együtt, illetve az általa szerkesztett Versum internetes folyóirat többször közölt, s még fog is közölni Dósa versei közül. Kiemelte, hogy Dósa itt az egyetlen meghívott külföldi költő. Ezután a műfordítás nehézségeire terelte a szót. Dósa műfordítással is foglalkozik, magyarról fordít románra, de románról magyarra nem, bármennyire kézenfekvőnek tűnne is, hogy a saját műveit ő maga fordítsa le. Időpazarlásnak is érezné, hiszen annyi jó magyar szerzőt lehet fordítani.

 

_MG_8929

 

A program szoros volt, ráadásul két órától több izgalmasnak ígérkező program közül kellett választani. Végül Gazdag József Egy futballfüggő naplójából című kötetének bemutatójára ültem be. A kötetet Esterházy Péter mutatta be. Hamar továbblépett azon a problémán, hogy Gazdag József jelenlétében kellett beszélnie a kötetről, így végül a szerző füle hallatára méltatta a kötetet. Beszélgetőtársuk Szombathy Pál volt. Esterházy a beszélgetés elején tisztázott néhány fogalmat. Az fogalmi ellentmondás, hogy rezignált szurkoló. A könyv szerzője újságíró és író, míg ő csak író. A könyv szerzője „FF”, azaz futballfüggő, ő pedig már inkább „ŐF”-nek, azaz öregedő futballistának mondható. Szerinte a tett halála az okoskodás, a foci pedig egy nagyon egyszerű játék, és az a legnagyobb baj, ha értelmiségi okoskodás lesz belőle. Van például, aki metaforát csinál belőle, és emellett mindenki azt hiszi, hogy ért a futballhoz. Ezután anekdotákkal tarkított beszélgetés következett a fociról, a közvetítésekről, a magyar futball helyzetéről, és arról, hogy miért nem jó magyar csapatnak szurkolni. Aki magyar csapatnak szurkol, annak nem adatik meg a sikerélmény – érvelt Gazdag József. Így van ez Közép-Európában ahol nagyon sok éve nincs futball, a futball szenvedélyéből csak a szenvedély maradt számára. Ennek ellenére töretlenül járja a meccseket, és nézi TV-ben a közvetítéseket. Nincs nap foci nélkül. Esterházy szerint a könyv fantasztikussága ebből a gyerekdedségből ered. A futball és az irodalom területén a beszélgető felek bőségesen találtak különösebb kommentár nélkül is működő, alkalomadtán önironikus mozzanatokat. Az irodalom eszközzé vált ahhoz, hogy a fociról lehessen beszélni. Hamar elröpült az idő, a jóízű beszélgetés után néhány programponttal később tudtam csak megint bekapcsolódni egy teljes beszélgetés erejéig a könyvfesztivál vérkeringésébe.

 

_MG_8985

 

Markó Bélával új, Elölnézet című könyvéről Csordás Gábor beszélgetett. A szerzőt a politikai pályáról az irodalomhoz visszatérni a szonettforma segítette. Az írás nem olyan, mint a biciklizés, el lehet felejteni. A szonettformával könnyebb volt visszakapcsolódni. Most ott tart, ahol kiszállt annak idején – állította a szerző. A kortárs irodalommal politikusként nem tudott tökéletesen lépést tartani, a román irodalmat most követi. Szerinte minden irodalomnak megvannak a belső törvényszerűségei. A román irodalom például a szabadversben létezik – állította, majd hozzátette, hogy a román költészet szerinte lemondott a kötött versformákról, szürrealisztikus, nyugatias, dús dolgokat művelnek most. Beszélt a globalizáció ellenére jelenlévő öntörvényűségekről azonos közegben létező irodalmak esetében. Bátorság vagy botorság lenne jellemeznie a kortárs román irodalmat. A mát írja le kegyetlen iróniával – kísérelte meg mégis a jellemzést. A kitekintés után a moderátor a szerző motívumaira terelte a szót, méghozzá a kert és a kép motívumaira. A párhuzamot abban látta a két motívum között, hogy mindkettő azt fejezi ki, hogy a világegész csak részleteiben ragadható meg. Egyre gyakoribb, hogy szonettjei mottójául képet választ. Leginkább reneszánsz képeket. De Csontváry is remek, valami rendkívülit tud mondani az időről. Ezután a nacionalizmus térnyeréséről volt szó, amiről a szerző úgy gondolta, hogy sokrétű és egész Európát érintő problémáról lehet beszélni, ahol rengeteg a megoldatlan kérdés. A vezetők felelőssége hatalmas. A hosszabb kikacsintás után a nacionalizmus fenyegető árnyaitól végül a politikai költészethez vezetett a beszélgetés íve. A versbe hozott anyag politikai is lehet, hozzá kell szólni ahhoz, ami velünk történik. Markó Béla szerint a választott kormány megmondhatja a választóknak, hogy merre tovább, az értelmiség segítségével. Akkor van baj, ha a kormány mindent az emberek véleményének alakulása szerint tesz, holott azért választották meg őket, mert a kormánynak kéne jobban tudnia, hogy mit kell tennie.

 

_MG_9141

 

Szombaton Daniel Kehlmannal Forgách András beszélgetett zsúfolásig megtelt teremben. A világhírű író közvetlensége szembeötlő volt, de benyomásunkat Forgách András is megerősítette, mikor néhány szóban bemutatta az írót, akiben fel sem merült, hogy esetleg magázódva beszélgessenek. Udvariasan megköszönte a felvezetést, és kiadójának legújabb könyve, az „F” a kivitelezését, mely szerinte különösen jól sikerült. Amikor ír, nem szokott semmilyen meghívást elfogadni, de most részben Jonathan Franzen miatt, aki az író barátja, mégis kivételt tett, legalább együtt tölthetnek egy kis időt Budapesten. Jonathan Franzen új könyvét, A Kraus-projectet, melynek bizonyos részein együtt dolgoztak, az amerikaiak nem nagyon kedvelték. Ő jó, vicces könyvnek tartja. Szerinte a németeknek van humora, de az igaz, hogy szeretik, ha előre figyelmeztetik őket arra, ha valami vicces fog következni. Ahogy egyre többet van Berlinben, sokszor osztráknak vallja magát. Korábban ez éppen fordítva volt, mikor Bécsben élt. A kérdésre, hogy egy ilyen identitásválság jó-e, azt válaszolta, hogy jó lehetne, ha többre menne vele. Regényeinek karaktereiről szólva elmondta, hogy az ember nem maga választja meg, hogy mi fogja érdekelni, őt a bűvészkedés mindig is foglalkoztatta, sőt, régebben ő maga is bűvészkedett, elég jó is lehetett volna. De már 21 éves kora óta nem gyakorolt, így most nem fog bűvészkedni – mosolygott. Szerinte egy bűvész egyben művész is lehet. Forgách ezután Kehlmann karaktereire terelte a szót, illetve arra, hogy milyen intim viszonyban vannak a szerzővel. Fontos, hogy elfelejtsük hogy ők is alakok – válaszolt Kehlmann, hiszen ez egzisztenciális kérdés, amely a teremtő-teremtmény viszonyára kérdez rá. A hírnév című művének fogadtatása kapcsán a szerző elmondta, hogy nem volt célja a piac kigúnyolása, mint ahogy azt többen állítják. Forgách megjegyezte, hogy olyan, mintha mindig ugyanazt a könyvet írná, mire Kehlmann mosolyogva reagált. „Ugyanazt a könyvet írni úgy, hogy ne ismételjük magunkat, ez a lényeg.”

Káldy Sára

 

[nggallery id=545]

A szerző fotói


Címke: , , ,
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.22 - tiszatáj

INTERJÚ JÓNÁS ZOLTÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Jónás Zoltán előadóművész, kultúraszervező, az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi egyetemeket összefogó Kortárs Hangon irodalmi pályázatának és műhelyének alapító főszervezője beszél a tehetséggondozásban szerzett tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő