Újra meg kell tanulnunk hangokra írni…

BESZÉLGETÉS MARCO TUTINÓVAL

Marco Tutino ma az egyik legsikeresebb olasz operaszerző. A 60 éves komponista Milanóban született, diplomáját az itteni konzervatóriumban szerezte fuvola és zeneszerzés szakon. Pályája a 70-es évek végén indult, kamaraműveket, oratóriumokat és operákat egyaránt ír. Darabjait bemutatták a Milanói Scalában, a Római Operában, Hollandiában, Németországban, Franciaországban és Ausztriában és nagy-Britanniában. Műveit Magyarországon főképp Szegeden játszották. 1994-ban La Lupa című operáját, 1997-ben pedig a koncertszerűen Pugacsovot. Három darabja is szerepelt az Armel Operaverseny és fesztiválon, A Vitát 2009-ben a Morva-Sziléziai Nemzeti Színház, A szolgát 2010-ben a Plzeni Josef Kajetán Színház játszotta. 2014-ben Márai Sándornak A gyertyák csonkig égnek című regényéből készült operáját játszotta a fesztiválon a Szegedi Nemzeti Színház társulata. Ezt a produkciót a busapesti közönség is láthatta.  Tutino 1990-től különböző zenei vezetői pozíciókat is betöltött hazájában. 2002-től 2006-ig a torinói Teatro Regio operaház művészeti igazgatója, 2006-tól 2011-ig a bolognai Teatro Communale operaház intendánsa és művészeti igazgatója, 2009-tól 2011-ig az olaszországi operaigazgatók társaságának (ANFOLS) elnöke volt. 2008-ban Bolognában alapította Scuola dell’ Opera Italiana néven működött magániskoláját.

Szegeden, új operája bemutatója kapcsán beszélgettünk vele.

– Márai regényét körülbelül 1997-ben fedeztem föl. Nagy hatással volt rám az írás ereje, és a benne kavargó érzések. Mi Olaszországban nagyon szeretjük az ilyen történeteket, amelyek a régi osztrák-magyar monarchiában játszódnak. Ez a történet különösen nagy hatással volt rá. Nem emlékszem a pontos magyar címre, olaszul úgy hangzik: A gyertyák. Nagyon érdekes, hogy hat egymásra egy belső emberi történet és az osztrák birodalom összeomlása.

– Milyen történetek alkalmasak a megzenésítésre, és melyek alkalmatlanok?

– Az operaszínpadon cselekvésekre van szükségünk. A történet elmesélése során történnie kell valaminek. Szükségünk van megfelelő karakterekre, és nagy szenvedélyekre az emberek között, akik énekelnek. Nagyon fontosak az eltérő karakterek, különösen a rossz és a jó, mert általuk halad előre a történet.

– Hogy tudja a zenéjével megjeleníteni a jót és a rosszat?

– A zenének fejlődnie kell, és követni az emberi lények apró változásait. Ha van egy negatív hősünk, olyan zenét kell írni neki, hogy a hallgató bizonytalanul érezze magát. A pozitív karaktereket pedig több dallammal, szép harmóniákkal lehet jellemezni. Így lehet olyan légkört teremteni, ami csenged és édes.

– Márai regénye két különböző korban játszódik. Ezt nagy lehetőségként élte meg, vagy inkább nehézséget jelentett a komponálás során?

– Mindkettő. Nagyon gyors díszletváltozásra van szükség, hogy a közönség pontosan értse, másik korban folytatódik a történet. Ez nehéz. De zeneszerzői szempontból ez nagyon érdekes, mert egycsapásra meg kell változnia a muzsika hangulatának. Nagyon gyorsan. A komponistának ez nagyon érdekes kihívás.

– Az is meglehetősen ritka az operaszínpadon, hogy a hősök két különböző életkorban Van ilyen például Gounod-nál, de ott az öreg és a fiatal Faustot is tenoir énekli, legtöbbször ugyanaz az énekes. A gyertyákban viszont különböző hangfajjal jelennek meg a színpadon a szereplők fiatalon és öregen.

– A fiatal embernek világosabb a hangja, az idősnek mélyebb. Ez élettani tény.

– Fontos hogy például a fiatal és az idős Konrádot éneklő baritonnak és tenornak hasonló legyen a hangja?

– Igen, és az is, hogy hasonló legyen az alkatuk. Bár ilyen énekeseket nehéz találni.

– Az énekesei azt mondják, nagyon jól lehet énekelni az Ön muzsikáját, az sokkal közelebb áll a tradicionális olasz operához, mint a mai zenéhez.

– Az gondolom, újra föl kell fedeznünk, hogyan is kell hangokra komponálni. Sok zeneszerző megfeledkezik arról a technikáról, hogyan is kellene hangokra, színházban komponálni. Ez a mi munkánknak egy speciális része. Meg kell tanulnunk újra.  A II. világháború után az olasz kortárs szerzők rossz hagyományt alakítottak ki. Nem tanulták meg, mi a színházak és az énekhangok igénye. Ez szégyen!

– Pedig Olaszországban nagy hagyomnánya van ennek. Mely olasz zeneszerzők állnak legközelebb Önhöz?

– Kedvenc zeneszerzőm Mozart…

– Mozart, mint olasz szerző?

– Verdi, Mozart olasz szövegekre írt operákat, ezért sorolom ide. Aki olasz nyelvre ír zenét, az olasz zeneszerző és kész! És természetesen Verdi és Puccini.

– Most egy Donizetti-vígoperával játsszák együtt az Ön darabját. Írt már buffát?

– Nem, még soha, de nagyon szeretnék!

– Van már szövegkönyve?

– Még nincs, de már van ötletem. Egy régi nápolyi komédiát szeretnék földolgozni, film is készült belőle Toto főszereplésével, az volt a címe, hogy Szegénység és nemesség.

– Hogyan dolgozik? Először fölvázolja a darabot, aztán megszerkeszti, vagy a történet szerint halad?

– Az én munkamódszerem nagyon egyszerű. Kiteszem a librettót a zongorámra, és elkezdek játszani. Az elején kezdem. Ha hiszek a témában, minden nagyon könnyű, nagyon egyszerű. Együtt kell működnöm a szövegíróval. Olyan librettóra nem tudnék zenét írni, amelyet munka közben nem tudunk alakítani. Ahogy írjuk a szöveget, a zene megszületik bennem.

– Mennyit szokott javítani?

– Inkább apróságokat. A zenét beleírom a számítógépembe, és az egy program segítségével meg is szólaltatja. Amikor meghallom együtt az egészet, akkor sokkal könnyebben meghallom, ha valami nem működik.

– A gyertyák már a harmadik operája az Armel Fesztiválon. Mit gondol, miért olyan népszerűek?

– Ez számomra is rejtély… Arra törekszem, hogy a közönség értse a zenémet. A közönséggel akarok kommunikálni. Nem magamnak írok zenét. Ez buta dolog lenne. Az opera sokba kerül. Mi értelme volna érthetetlen módom megírni?

– Bolognában intendánsként is működött. Mi a fő probléma?

– Magasak a költségek 70 %-a a költségeknek az éves fizetésekre megy el Max 7 hónapot játsszunk, és 12 hónapot fizetünk. Ez Azt hiszem, többé nem tudjuk az embereket egész éves át fizetni a színházban. Meg kell fizetni őket akkor, amikor dolgoznak, annyi munkáért, amit elvégeznek, de többet nem. Újfajta szerződéseket kell kitalálnunk, új szerkezetet. Fizethetünk magasabb honoráriumot, de csak kevesebb időre. A mostani helyzet tarthatatlan.

(A Városi Televízió Szegedben elhangzott interjú szerkesztett, bővített változata.)

Márok Tamás

Fotó: www.marcotutino.it