A meglepetés erejével

BÁNK BÁN? JELEN! / VÁRÓTEREM PROJEKT, KOLOZSVÁR

2015. április 23-án, 11 óra 20 perckor a szegedi Tömörkény István Gimnázium második emeleti fizikatermében rögtönítélő bíróság hozott könyörtelen verdiktet az ország első emberének ügyében… – Jászay Tamás írása.

Aggodalomra semmi ok: nem tette be mocskos lábát az aktuálpolitika a tanterembe. Helyette a fiatal, ám saját közegében okkal jegyzett független színházi csapat, a kolozsvári Váróterem Projekt ötletes Bánk bán-adaptációja jött, látott és győzött. A kis költségvetése ellenére (vagyis éppen azért) érezhetően nagy hatásfokkal működő tantermi produkcióval nem csak a Tömörkényben tűntek fel a játszók: néhány nap alatt úgy fél tucat szegedi középiskolában járt körbe a Bánk bán? Jelen! című, 2012-ben bemutatott, azóta közel százszor előadott negyvenperces játék. Az ötfős mobil szabadcsapat pergő ritmusú előadása látványosan demonstrálja, mi nem kell egy élvezetes színházi előadáshoz.

Nem kellenek például méregdrága díszletek meg jelmezek, semmi szükség a veretes szöveg deklamálására, de nyugodtan elfelejthetjük a nagy magyar klasszikus iránti feltétlen tiszteletet is. Ezek helyett viszont nem baj, ha kéznél van a mértéktartó jó ízlés, a vagány játékkedv, meg persze szükség van a szövegtengert ügyesen megzabolázó kézre is (dramaturg: Bertóti Johanna). Visky Andrej rendezése valójában a darab körül kialakult kánont írja újra, amikor egyfelől testközelbe hozza, másfelől nem csupán érthetővé, de átélhetővé teszi a tankönyvben a kötelező olvasmány eleve taszító címkéjével megjelölt textusban foglaltakat.

Minden kellék egy enyhén viseltes aktatáskából kerül elő az előjátékban: II. Endre stilizált koronája, Melinda fátylas kalapkája, Petur bán álarca, Ottó kereszt alakú fülbevalója vagy Gertrudis lovaglóostora. Az egyszerű, de célszerű tárgyak azonosítják és jellemzik a figurákat. Bánk végül beletörődő tekintettel bilincseli kezéhez a táskát: az ország ügyeit vinni és képviselni a király távollétében a szó szoros értelmében béklyó, főleg ha ilyen, mérsékelten támogató közeg pulzál a nagyúr körül. Kürti Andrea szürkét szürkével variáló, kézzel festett jelmezei egyszerre mai és historizáló darabok. A játéktér természetszerűleg minden alkalommal más, kell hozzá néhány szék, egy iskolai pad, tábla és egy marék kréta.

Egy tanóránál rövidebb idő alatt persze nem lehet elmondani a Bánk bán teljes szüzséjét, de itt kiderül, hogy nem is kell: három hosszabb, szellemes narrációval prezentált rész fogja össze frappánsan a kiindulóponthoz vezető előzményeket, a finálét megelőző fejleményeket, de jó érzékkel iktatnak be egy ilyen epizódot a békétlenek gyűlése kapcsán is. Mindebből következően a magánéleti szál, vagyis Bánk és Melinda tragédiája, meg a csalárd Ottó hevülése Melinda iránt itt inkább tűnik főcsapásnak, szemben a köz ügyeivel való foglalkozással (ezt a benyomást tovább erősíti Tiborc meg a további meráni és magyar uraságok kiiktatása az adaptációból). És ez is jó, ha úgy tetszik, a nézők életkorát és érdeklődését tiszteletben tartó döntés: ármány és szerelem tényleg izgalmasabbnak tetszik holmi honfiúi melldöngetésnél.

Az előadás sikerének titka rugalmasságában és lendületességében rejlik, abban, ahogyan a folyton változó „itt és most”-hoz alkalmazkodnak a szereplők. Sokat bíznak a gesztusokra, a mimikára, a váratlan és mulatságos akciókra, de játszanak a szöveg hangzásával, akusztikájával is, mindeközben pedig szétbombázzák a nézőtér és színpad között húzódó falat. Van ebben – talán nem csak nekem – meredekebb megoldás, mint amikor Biberach a kevésbé szerencsés diákok táskájában matatva elkobozza uzsonnájukat, meg igazán mulatságos, mint például a bájgúnár Ottó szemérmetlen kokettálása a garantáltan zavarba jövő nézőkkel. Egyszerre hatásos és elgondolkodtató az, amikor Petur bán lázító szónoklata után aláíróíveket oszt ki közöttünk, ám a jelenlévők alig töredéke adja a nevét ahhoz, hogy a külföldi érdekeket képviselő királynőnek vesznie kell. Lehet, hogy a megcélzott korosztálynak kevésbé, számomra mégis borzongató a finálé, amikor a játszók szó szerint a kezünkbe adják a döntést a Gertrudist meggyilkoló Bánk bán sorsáról, mi pedig nem sokat habozunk…

De még mielőtt ide eljutunk, titkok és hazugságok sűrűjében kell eligazodnunk. És bár tudom, hogy a szerepösszevonások részben kényszerből születtek, van annak némi pikantériája, hogy a hazáját indulatosan szerető Peturt és a saját, mocskos vágyait mindenek elé helyező Ottót is Imecs-Magdó Levente játssza, vagy hogy a kényes egyensúlyt heccből felborítani akaró Biberachot és a nagy rendrakó szerepében színre lépő II. Endrét is Rácz Endre alakítja. Csepei Zsolt Bánk bánja komor, bús, magába forduló figura, ha otthon kicsit többet beszélgetnének Melindával (Vass Zsuzsanna), egy csomó gondjuk magától megoldódna. Hogy a királyi pár melyik tagja hordja a nadrágot, az Sebők Maya könyörtelen és céltudatos Gertrudisát elnézve nem kérdés: Endre hosszú távollétére íme egy lehetséges magyarázat.

A szereplők játékba lépésükkor akkurátusan írják fel a nevüket krétával a táblára, így aztán egyetlen szivacstörléssel kiiktathatók a játékból – és az életből. A darab végére érve, a fogyó névsort figyelve mintha a Hamlet véres fináléjába csöppennénk. Az előadás ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a címszereplőt megmentsük. Ennyivel tartozunk neki, hiszen Bánk bán jelen volt.

Jászay Tamás

[nggallery id=539]

Tömörkény István Gimnázium, Szeged, 2015. április 23.

Bánk bán? Jelen!

Szereplők: Sebők Maya, Csepei Zsolt, Vass Zsuzsanna, Imecs-Magdó Levente, Rácz Endre

Dramaturg: Bertóti Johanna

Jelmeztervező: Kürti Andrea

Rendezte: Visky Andrej