Tiszatájonline | 2015. április 20.

A hobbit: Az öt sereg csatája

A cím nem hazudik. A hobbit harmadik és szerencsére utolsó felvonása szinte másról sem szól, csak az öt sereg csatájáról. A játékidő első húsz perce ugyan eltelik a városégető Smaug megölésével és Sauron elűzésével, ez azonban csak az előző részből ügyetlenül, kurtán-furcsán itt hagyott sztoriszálak koncepciótlan és fantáziátlan, sőt, egyenesen összecsapott elvarrásáról szól […]

A cím nem hazudik.  A hobbit harmadik és szerencsére utolsó felvonása szinte másról sem szól, csak az öt sereg csatájáról. A játékidő első húsz perce ugyan eltelik a városégető Smaug megölésével és Sauron elűzésével, ez azonban csak az előző részből ügyetlenül, kurtán-furcsán itt hagyott sztoriszálak koncepciótlan és fantáziátlan, sőt, egyenesen összecsapott elvarrásáról szól. Az egyetlen, ami erősen érződik rajtuk, az az alkotók igyekezete, hogy minél előbb eljuthassanak ahhoz, amire mindenki vár: a nagy döntő csatához. Aztán amikor megkapjuk, csak egy grimaszra és egy vállvonásra futja. Ennyi?

Tolkien cirka 250 oldalas könyvének három résszé hizlalása és toldozása (és ezt A Gyűrűk Ura-filmek nagy tisztelőjeként mondom) már kezdettől fogva sem tűnt valami nyerő  ötletnek (már a nyilvánvaló bevételi szempontokon túl), de csak most látni igazán, hogy tényleg mennyire elhibázott volt. Az öt sereg csatájára nem maradt sztori: a sárkány és az ősi gonosz legyőzése után jön a végső összecsapás (megjegyzem, az előd által lógva hagyott harmadik cselekményszálat – Legolas hajszába kezd a menekülő orkvezér után – trehány módon otthagyták a vágószoba padlóján), aztán pedig a stáblista. Nem véletlen, hogy az összes Középfölde-film közül ez a legrövidebb.

The-hobbit-the-battle-of-the-five-armies-martin-freeman

Ezt egyébként még a javukra is fordíthatták volna az alkotók: kétlem, hogy bárkinek hiányozna akár a félórás vacsorajelenet, akár a videójáték-dramaturgiát szégyentelenül és repetitíven hozó, ostoba sárkányfogócska, akár bármilyen ezekhez hasonló, időhúzó szekvencia, amelyre az elődökben bőven akadt példa. Peter Jackson író-rendező és kompániája azonban kriminális aránytévesztéseket követ el. Martin Freeman Bilbója, vagyis a történet abszolút hőse egy-két meghatározó pillanattól eltekintve háttérben botladozó, kulcsjelenetekben tébláboló mellékszereplővé degradálódik, és mindezt látszólag azért, hogy jusson idő pl. a kínos törp-tünde szerelemre, vagy Tóváros polgármester-asszisztensének döbbenetesen, sőt, felháborítóan értelmetlen sztoriszálára.

Igaz, a törpcsapat vezetője, a kincsek által megbabonázott Thorin elátkozódása-megváltása szolgál néhány megkapó, emberi pillanattal (Richard Armitage megérdemel egy vállveregetést), összességében azonban ez is kissé elkapkodottabb a kelleténél, és különben is, ezt az egészet láttuk már megtörténni Boromirral. Apropó, „láttuk már”: A hobbit adaptációja három rész óta izzad kínkeservesen, hogy felérjen a nagy elődhöz, annak ellenére, hogy az alapműnek A Gyűrűk Urához viszonyított, jóval kedélyesebb és kevésbé monumentális, urambocsá’, gyerekes hangvétele ezt értelemszerűen igencsak megnehezíti. És pl. az, amikor Bard pontosan olyan beállításban, pontosan olyan csatakiáltással, pontosan olyan testtartásban ront neki az orkoknak, mint Aragorn A két toronyban, a Helm-szurdok falának berobbantása után, az már bőven több a soknál.

hobbitlbdlce9

A nagy címbeli csata egyébként is fárasztó és alulinspirált, sőt, már a helyszíne is az. Valószínűleg kár számon kérni A Gyűrűk Ura varázslatos, színes, változatos látványvilágát, ha egyszer Az öt sereg csatája már javarészt egyetlen helyszínen, egy kopár vidéken játszódik – de pl. Mordornak annak idején volt karaktere, erőteljes, félelmetes képekben jelent meg, a magányos hegy viszont egyszerűen csak szürke és unalmas. A túlhasznált, steril CGI, a röhejes akciójelenetek (mint Legolas mutatványa a leomló hídon), a hossza és az ügyetlen vágása miatt egyaránt elaprózódó, széteső csata, illetve annak kéretlenül erőltetett grandiózussága beverik A hobbitba az utolsó szöget is.

Az előző részek sem sikerültek valami jól, de a varázs még csak-csak kitartott valamennyire a negatívumok ellenére is. Az öt sereg csatáját viszont már nem lehet mentegetni. Ez az első rossz Középfölde-film.

Rusznyák Csaba

Sok-főszereplős-A-hobbit-Az-öt-sereg-csatája-poszter

The Hobbit: The Battle of the Five Armies
színes, magyarul beszélő, amerikai-új-zélandi fantasy, 144 perc, 2014 (12)

Rendező:
Peter Jackson

Szereplők:
Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage, Andy Serkis, Hugo Weaving, Elijah Wood, Cate Blanchett, Evangeline Lilly, Christopher Lee, Ian Holm