02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Háborúról, múltról, menedékről
2015.03.14 - tiszatáj

FRONTÁTTÖRÉS // FRONT BREAKTHROUGH /// TRAUMA#3

A Fiatal Írók Szövetsége harmadszor szervezte meg Budapest ostromának 70. évfordulóján a traumatalálkozót, amelyet idén azonban Frontáttörés címmel hirdettek meg, háttérbe szorítva ezzel a trauma szót, ami az előző éveket uralta.

Teljesen új térben kezdődött a két napos találkozó február 13-án a Blaha Lujza téren, így az első nap e tér belakásáról, egy légoltalmi pince megidézéséről szólt. Tulajdonképpen az egész közösségi tér installációként prezentálta magát, a székek és matracok elhelyezéstől kezdve az előzetesen összegyűjtött tárgyakig, amelyek elsősorban használati tárgyak, bőröndök, fogók, edények voltak. Az első nap leglátványosabb része pedig a falakra tervezett képek felfestése volt, amelyek Tóth Balázs alkotásai valamint az esemény jegyében készült hanginstallációkat (Panda) is meghallgathattuk.

A kötetlenebb első nap után a szervezők a következőkben más módszerrel is igyekeztek a résztvevőkhöz közelebb hozni a témát, amelyben a fórumszínház tagjai segítettek bevett színház-pedagógiai játékokkal, ahol történetmeséléssel és a szereplők helyzetébe való belehelyezkedéssel tették belsővé a háború hozta helyzetek, kommunikációs nehézségeit és etikai/morális kimozdíthatóságát vagy kimozdíthatatlanságát. A téma vérfagyasztó természete ellenére is szórakoztató (könnyed?) módját találtuk meg a trauma, háború, menedék közös megközelítésének, amely később a beszélgetés résztvevőit és a közönség tagjait is feloldotta a viták kevésbé tárgyilagos és távolságtartó befogadásához.

A beszélgetésekre összesen három szekcióban került sor, amelyben lengyelországi, szerbiai, vajdasági és erdélyi meghívott vendégek vettek részt, valamint Törökországból is érkeztek az eseményre. Borbáth Péter bevezetőjéből kiderült, hogy a szervezők a Frontáttörés címmel távolságot szerettek volna teremteni a találkozó és trauma szó között, amely az előző két évben uralta. Így tehát a beszélgetések központi kérdései is valamelyest eltolódtak, bár a trauma (testi, lelki) így sem szorult perifériára. A találkozó fő célkitűzésében a térség fiatal gondolkodóinak vitái mellett a személyes történetek, azaz a nagyszülők által megélt majd továbbadott élmények megosztása is fontos szerepet kapott. Így ő is saját anekdotával vezette be az első beszélgetést, ahol a légoltalmi pincék spontán és ideiglenesen létező közösségeinek szimbióziskényszeréről vitatkoztak.

 

1606942_10153221305916869_673783867641510295_n

 

Csepregi János moderátorként a trauma továbbörökítése előtt a megélésére, felfogására kérdezte Virág Gábort (Aaron Blumm) a vajdasági Forum kiadó vezetőjét, írót, aki saját élményeiről mesélt. Mint mondta volt ugyan egy tisztán kirajzolódó pont, amely a változás és így a trauma kezdetének tekinthetünk, a joghurtforradalom, de a megélés és traumává válás lassabban következett be. Saját katonai szolgálata alatt végig tudatában volt, hogy vele egykorú fiatalok tűnnek el naponta. A NATO bombázások alatt is bizonytalanságról számolt be valamint minkét fél propagandájának átlátszóságáról és értelmetlenségeiről. Ezekről a traumákról hitelesen beszélni távolságot tartani pedig már az eggyel fiatalabb generáció képes, akik közül Sirbik Attilát és Bencsik Orsolyát említette. Ugyanakkor olyan világháborús emlékirat is akad, amelyet 70 év távolságból is csak félve, a szerző kilétét titkolva jelentetnek meg a családtagok.

Tompa Andrea a saját trauma és történelmi trauma, azaz a személyes és közösségként megélt trauma kontrasztjairól számolt be, számára ugyanis a művészet egyetlen érdekes tárgya a veszteség. Az első lépés azonban az egyéni, közösségi, történelmi veszteség, hiány felismerése, beismerése, majd ezután következik az a munka, amivel rekonstruálható, hogy mi történt. Monika Błaszczak szerint azonban a rekonstrukciót mindig akadályozzák vakfoltok, amelyek a továbbadás hiányából vagy elhallgatásból is adódhatnak. A terek beszédességének és a történetek elhallgatásának példája egy olyan lengyelországi város, ahol a romok között játszó gyerekeknek soha sem meséltek a múltról, ám azok ennek ellenére fél-információkból, beszélgetésfoszlányokból megformálják azt. Potozky László egy olyan generáció tagjaként vett részt a beszélgetésben, akik már nem rendelkeznek saját tapasztalattal, emlékkel, helyette szülők, nagyszülők elmondásaiból tájékozódnak. Az ő tapasztalatában azonban nem lengi be a régi történeteket romantika, ugyanakkor saját életében saját maga számára is furcsa biztonságtudat társul a „háromszög-sajthoz”.

 

10993076_10153221306776869_8478469528442365844_n

 

A beszélgetések második blokkjában Serestély Zalán Mészáros Mártont, Nemes Z. Máriót, Tinkó Mátét és Urbán Bálintot kérdezte a háború, nyelv és test viszonyairól. A már számtalanszor porondra került témát azonban egészen újszerűen járták körbe. A moderátor is a háború realizálódását a nyelvben látja, a többiek ezt kiegészítették azzal, hogy a háborút alakító tényezők még az emlékezet, az irodalom, a történelem, de ez visszafelé is hat. Nemes Z. arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csak nyelvi tapasztalat, hanem egy rendkívüli testi tapasztalat is, amely gyakran az előző ellen hat, azaz a róla való beszéd képtelenségét idézi elő. Mészáros Márton a harc és harcos megítélésének fontos különbségét emelte ki, hiszen a harcos lehet az is, aki megvédi az embereket a veszélyes elemektől (pl. vadállatok) vagy lehet az, aki elpusztít másokat. Később a háborúk paradigmaváltásairól a technikai fejlesztések a média szerepére terelődött a beszélgetés, ahol nem az emberi élet/test feletti hatalom az elsődleges cél, hanem ennek terjesztése pl. video feltöltésekkel, a média uralásával. A háború tereinek feltárásával (harcmező, laboratórium, légo pince) és azok kettős felületével (biztonság-veszély) talán még tovább haladhatott volna ez a beszélgetés, ám a csúszást elkerülendő, a következő beszélgetésnek adták át a helyet.

A menedék és háború viszonyairól Szőllőssy Balázs kérdezte Gökçenur Çelebioğlu (TR), Marko Čudić (SRB), Melike İnci (TR), Aneta Kaminska (PL) és Kollár Árpád írókat, költőket először arról, hogy milyen tárgyakat hoztak a találkozóra. A szerencsét hozó és praktikus tárgyak között volt termosz, kenyér, nazar amulett és Tito bekeretezett fotója, amelyek szimbolizálták a háborúk nehézségeit, kiszolgáltatottságot és reményt is. A beszélgetésben résztvevők különböző háttere és érintettsége a különböző konfliktusokban nagyon más vetületeit mutatta meg a háború felfogásában. Erre leginkább Aneta Kaminska mutatott rá egy kortárs ukrán költőtől fordított vers felolvasásával. A beszélgetés nem csupán az emberek, hanem az állatok kiszolgáltatott helyzetére is kitért, amelyek a nélkül részesei és áldozatai a háborúnak, hogy ennek tudatában lennének. Ennek számos, irodalmi filmes feldolgozására is volt és van példa, a sokszor romantikussá szublimált állatok tapasztalatai azonban messze esnek a valóságostól.

Urbán Anikó

 

[nggallery id=519]

Fotó: Bach Máté


Címke: , , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő