Tiszatájonline | 2015. március 11.

Hogy jutottunk idáig? – „a valóság józan fanatikusai vagyunk”…

PINTÉR BÉLA ÉS TÁRSULATA: TITKAINK
Pintér Béla tehetséges színház-művész. Nála csak az élet nagyobb dramaturg és rendező. Miközben a gondolkodó emberek jelentős része a címben feltett kérdésen töpreng jó ideje, megnézi a Titkaink c. darabot a Szkénében és elhűlve tapasztalja, hogy az élet még a színházi élményt is felülírhatja […]

PINTÉR BÉLA ÉS TÁRSULATA: TITKAINK, SZKÉNÉ SZÍNHÁZ

Pintér Béla tehetséges színház-művész. Nála csak az élet nagyobb dramaturg és rendező. Miközben a gondolkodó emberek jelentős része a címben feltett kérdésen töpreng jó ideje, magában mormogva az ismert sorokat („Óh, én nem így képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos.”), megnézi a Titkaink c. darabot a Szkénében és elhűlve tapasztalja, hogy az élet még a színházi élményt is felülírhatja.

Pintér Béla alaposan végiggondolta miként jutott az ország arra, ahol ma tart. Már az első tablóképpel érzékelteti, hogy nem tudományos alapossággal feldolgozott választ fog adni, nem is shakespeare-i széles társadalmi és korképet fest, hanem mozaikdarabokból összerakott erős véleményt és élményt ad válaszként. A darab keretes szerkezetű, tablóval indít, tablóval zár. Kemény ítéletet mond a rendszerről és nagyon elnéző, megbocsátó a hatalom által kiszolgáltatott kisemberről, az ő sorsáról, bűneiről és bűnhődéséről.

Minden mondat, gesztus, színészi kifejező erő ennek a szolgálatában áll. Remek előadást írt és rendezett Pintér Béla. A szuverén emberi létnek a gondolata is kiirtandó a létező szocializmusban, csak szögletessé torzított lélek maradhat életben.

phoca_thumb_l_titkaink_17

A pincér kitűnően megírt és eljátszott alakja, mint tipikus nyolcvanas évekbeli figura, a táncház, mint a 80-es évek már „szabadabb” légkörének prototípusa, mind telitalálat. Nekem azonban, Csákányi Eszter által életre keltett Pánczél elvtárs alakja maradt emlékezetes. Zseniális, ahogy a köpcös, bajuszos, hátratett kezű, fontos helyzetben lévő elvtárs elmondja azokat a mondatokat, amit ki az életből, a saját emlékeiből ismer jól, ki pedig a Bacsó Péter Tanújából. Csákányi által megformált figura, határozott szellemi rokonságot mutat a Tanú Virág elvtársával, a megformálás azonban nem merít Őze Lajos színészi eszközeiből. Pánczél elvtárs merevsége, vonalassága kap egy nagyon érdekes színt, a fiatal férfira sóvárgó, vágyódó férfiét. Aki a beszervezésen túl saját kielégülését is megoldani igyekezne. Zseniális alakítás. A darab többi szereplője is kiváló teljesítményt nyújt, nekem másodsorban Stefanovics Angéla alakítása nyújtott felejthetetlen élményt a koravén, különös kisfiú megformálásában. A fiú a táncház tehetséges vezetője Tatár Imrének édesanyjával élő fia. Tehetséget örökölt apjától, de a válás nyomán öreges vonásai alakultak ki, és a darab végére ő lesz, akit a jelen rendszer magas kitüntetésben részesít. A kitüntetést az a magasra kapaszkodott nő adja át, aki miatt apja elhagyta anyját. A lázadás netovábbja, hogy személyes ellenszenve miatt, a kitüntetett nem fog kezet a kitüntetés átadójával. Ilyen és ehhez hasonló apró, mégis lényeges gesztusokkal rajzolja fel a szerző-rendező korunk színét és fonákját. A kucsmával ábrázolt erdélyi vonzódástól a kóla megjelenésén át villannak fel a jelenség színfoltok a színpad palettáján. Ugyanakkor nem ködösít és homályosít a szerző konkrétan fogalmaz, előkerül Kádár neve és egyértelműen felismerhető az is, hogy születnek meg a mai vezető politikai réteg konkrét szereplői.

phoca_thumb_l_titkaink_l_04_2

A színdarab túl a kor felrajzolásában: a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején megjelenő összetöredező családi viszonyokat is jól ábrázolja, nem függetlenítve a két dolgot egymástól. Torz rendszer torz emberi viszonyai. Mindez élő, eleven megjelenítésben és ábrázolásban.

A főszereplő, Friedenthal Zoltán megformálásában, Balla Bán István a táncház egyik tagja, aki keserves kínok között bevallja Tatár Imre pszichológus anyjának pedofil hajlamát, mit sem sejtve arról, hogy a beszélgetést lehallgatják. Alakjában a megnyomorított, zsarolható, szenvedő és végül elbukó kisembert látjuk.

A díszlet egyszerűségében is nagyban segíti megérteni a kor álnokságát. Egy szalagos magnó hatalmas kerekei hol forognak, hol megállnak. Ötletes és gazdaságos megoldás, ahogy az élő zenét szolgáltatók is időnként a színpadra kerülnek és játszanak.

A Szkéné szűk nézőtere zsúfolt. Egy gombostűt sem lehet leejteni. A közel kétórás előadást a nézők egyvégtében, a darabbal, a színészekkel együtt lélegezve figyelik és élvezik. A reagálásokból, nevetés, sóhajtozás, szörnyülködés, érezhető, hogy mindenkit megérint a darab eleven valósága.

Igazi teremtő színház Pintér Béláé.

Fürth Éva

 

Titkaink_1Szereplők:
Balla Bán István – Friedenthal Zoltán
Dr. Szádeczky Elvira, Pánczél elvtárs – Csákányi Eszter
Kata – Roszik Hella
Timike – Enyedi Éva
Zakariás Bea – Szamosi Zsófia
Tatár Imre – Pintér Béla
Szujó, Pincér, Pogány – Thuróczy Szabolcs
Tatár Ferenc, Ági – Stefanovics Angéla
Borbíró – Póta György
Konkoly – Pelva Gábor

Zenészek:
Pelva Gábor – hegedű, brácsa, gitár
Póta György – szintetizátor, bőgő, brácsa
Roszik Hella – hegedű

Írta és rendezte: Pintér Béla
Dramaturg: Enyedi Éva
Jelmeztervező: Benedek Mari

Kapcsolódó írásunk: