Krusovszky Dénes versei

A kislány

Miután eltűntek a nők

és a maguk előtt tolt

babakocsikból a legváratlanabb

réseken keresztül kilógó

gyerekvégtagok is,

miután a futók

ráadásköreiket is befejezték,

de még mindig

nem zárultak rád egészen

a park árnyai,

hirtelen megérezted,

hogy nem vagy egyedül,

és azonnal felismerted,

ahogy óvatosan kilépett

egy borókabokor takarásából

a vízfejű kislány,

akinek árva csontvázát

a Narrenturmban

épp aznap vetted szemügyre,

hát te mit keresel itt,

kérdezted riadtan,

aztán szótlanul lépdeltetek

egymás mellett

egész hazaúton.

Telér

A felejtés bányájának

mélyén meglapuló telér,

hogy talán mégis

fel tudsz hozni valamit

az éjjel súlyos

látnivalói közül,

a zavaros vizű patakot legalább,

az unalom és a félelem

felfedezése előtti korból,

mikor a víz figyelése

elég volt még,

ahogy a felfelé úszó halak

puszta ígérete is,

és az sem szegte kedved,

amikor a rózsaszín

habokban megpillantottad

a feltorlódó parókákat,

gyönyörűim, mondtad,

miközben egy hosszú bottal

egyenként a szárazra

húztad őket

s ujjaiddal kifésülted

a csatakos fürtökbe kapaszkodó

hínárt és békanyálat,

a testvéreim lesztek,

ne meneküljetek tovább.

Megjelent a Tiszatáj 2014/12. számában