02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Vigh Imre: Az Ady Endre éjszakái és a kávéházak
2015.01.30 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

 

Az angol hallatlan gőggel mondja: »Az én házam az én váram.«
De a pesti ember sem kevesebb önérzettel vetheti vissza:
Az én kávéházam az én váram.

(Kosztolányi Dezső: Budapest, a kávéváros)[1]

Azért választottam a mottót Kosztolányi Dezső egyik írásából, mert az idézet nemcsak azt fejezi, ki mennyire fontos szerepet játszott a századforduló-századelő korszakában a kávéház, hanem azt is, hogy az intézmény nemzeti jelleget is képvisel. Kosztolányi a szöveg elején először elmesél egy történetet, amelyben a tengeren egy amerikaival beszélgetve megkérdezte, mit tart Budapestről, aki a következő választ adta: „Azt, hogy sok és jó kávéháza van.”[2] Majd az amerikai részletesebben is kifejti, miért is tetszettek neki a magyar kávéházak. Elmeséli, hogy a vonatról leszállva mit evett, mit ivott, milyen sorrendben, s amikor rosszul lett, akkor a főpincér hogyan segítette ki a szódabikarbónás szelencével. A továbbiakban Kosztolányi felsorolja, hogy miért érdemes büszkének lennünk kávéházainkra, s milyen jelentős szerepet tölt be a kultúránkban is. Elősorolja szinte az összes olyan jelenséget, amelyet aztán a kávéházak társadalmi, kulturális és egyéb jelentőségével foglalkozó szakirodalom megemlít. Kiemeli a kávéház intézményének arisztokratikus múltját, azonban ez a luxusszolgáltatásnak számító dolog azóta szinte bárki számára hozzáférhetővé vált. Beszél a kávéház otthonosságáról, a berendezések jelentőségéről, hangulatáról, az intézménybe járó törzsközönségről, illetve annak változatosságáról, kávéház és irodalom összefüggéseiről, valamint a különböző „időkről”, amelyek a különböző társadalmi és foglalkozási rétegek kávéházba járási szokásával függnek össze. „Van hivatalnok-idő (reggel héttől nyolcig), ügyvéd-idő (reggel nyolctól fél tízig), orvos-idő (reggel fél tíztől fél tizenegyig), nyárspolgár idő (félegytől délután háromig), családidő (délután négytől este hétig), szieszta-idő (este félnyolctól tizenegyig), lump-idő (este tizenegytől éjjel kettőig), művész-idő (éjjel kettőtől fél négyig) és ügynök-idő (mindig).”[3] A felsorolásból nemcsak arra derül fény, hogy milyen foglalkozású emberek járnak kávéházba és mikor, hanem arra is, milyen társadalmi és vagyoni összetételűek és miért éppen abban az időszakban látogatják meg az intézményt. Kosztolányi ezeket követően jut a mottóbeli idézetben olvasható következtetésre. Az író szövege nemcsak megelőlegezi azokat az aspektusokat, amelyeket a kávéház-kutatók a későbbiek során felvetnek és elemeznek, de tömörsége és lényeglátása miatt maga is idézhető szakirodalomként.

Gyáni Gábor a kávéházba járó polgárt és szokásait kutatva kifejti, hogy a kávéház a 19-20. század egyik legjellegzetesebb színhelye, ugyanakkor legfeljebb a félnyilvánosság szférája. Ebben a térben minden úgy zajlik, mindenki úgy viselkedhet, mint az utcán, ugyanakkor mégis egy kicsit másként, hiszen a kávéházi viselkedésnek is megvannak a szabályai, továbbá bár több erőfeszítést is tettek arra, hogy kapcsolatba hozzák az utca terével, attól mégis elválasztott, nem képezi szerves részét. A kávéház hamisítatlanul városi (elsősorban nagyvárosi) és polgári intézmény, ebből fakadóan, bár egyfajta demokratizmust biztosít a különböző fajú, korú, nemzetű, társadalmi osztályú emberek számára, hogy egy térben töltsék el szabadidejüket, mégis csak az a réteg engedheti meg magának az ezekbe az intézményekbe történő járást, amely rendelkezik elég szabadidővel és pénzzel.[4] Saly Noémi ezen a ponton vitatkozik Gyáni felfogásával, szerinte ugyanis azok a kevesek többen voltak, s például a ferencvárosi iparosréteg, amely szintén járt kávéházakba, nem tartozott éppen az elegáns kevesek közé.[5] Wilhelm Droste a monarchiabeli kávéházakról értekezve azt emeli ki, hogy a birodalom a kávéházakkal olyan teret teremtett magának, amelyben a különböző elemek közeledhetnek és távolodhatnak egymáshoz képest. Szerinte a kávéházak megvalósították azt, amit az Osztrák-Magyar Monarchia politikájának nem sikerült, vagyis összehozni a birodalmon belüli különböző nemzetek, osztályok, stb. találkozásának lehetőségét.[6] A kávéház ebben az értelemben nemcsak az egy nemzeten belüli népesség, társadalmi osztályok, nemek, stb. között teremt demokratikus állapotot, hanem egy nagyobb egység, az Osztrák-Magyar Monarchia nemzeteibe és társadalmi osztályaiba tartozó emberek között is. Krúdy Gyula munkája esetében azért is fontos kiemelni, mert az Ady Endre éjszakáiban egy hajdanvolt világot jelenít meg, méghozzá az első világháború előtti Osztrák-Magyar Monarchiabeli Budapest világát.

A fenti jellegzetességek Krúdy művében is megjelennek, különösen azok a részletek, amelyeket Kosztolányi említ kávéház és irodalom kapcsolatában idézett cikkében. Szerinte sz első kávéházi törzsvendég Petőfi Sándor volt, azóta pedig az irodalom együtt fejlődik a kávésiparral. Irodalom és a kávéház összefonódását olyan erősnek tartja, hogy ha gyengül a feketekávé íze, akkor az irodalom színvonala is romlik, mivel az írók nem tudnak magas színvonalú szellemi terméket előállítani, ha nem jutnak megfelelő minőségű kávéhoz. Ha romlik az egyik, csökken a másik színvonala is.[7]

Krúdy Gyula elbeszélésciklusában a kávéház szorosan összefonódik az irodalmi mező működésével. Budapest belvárosában kocsma és kávéház állítódik szembe egymással. A kocsmák az irodalmi pozíciófoglalás tekintetében kikopóban vannak, helyüket a kávéházak veszik át. A kávéházak az írók számára már nemcsak a találkozás és a kikapcsolódás színterei lesznek, hanem a munkáé is (itt folynak szerkesztőségi ülések és maga az alkotás is).[8] A szövegekből kiderül, hogy Ady Endre nem szereti a kávéházakat, inkább a kiskocsmákat kedveli. Ez a tulajdonsága viszont ellentétben áll azzal, hogy újítónak tartják az irodalomban, hiszen éppen a kávéházak azok az irodalmi intézmények a századfordulón, amelyek átvették a kiskocsmák szerepét.[9] Ebből a szempontból a kiskocsmák jelentőségteljesebbek a kötet írásaiban, azonban a kávéházak, illetve azok világának ábrázolása is hangsúlyos. Én a könyvben szereplő kávéházakat veszem sorra és elemzem röviden.

Az Ady Endre éjszakáiban a legfontosabb szerepet a New York kávéház játssza. A kávézó legendás hírű irodalmi kávéház volt a New York Palota földszintjén. Nevét az épületben található New York életbiztosító társaságról kapta. Vendégei között megtalálhatók voltak a kor híres irodalmárai, művészei, színészei, de kispolgárok és éjszakai bohémek is.[10] Ez az egyik legfontosabb helyszín, ahol több irodalmi csoportosulás, törzsasztal is találkozik. ugyanakkor jól megférnek egy más mellett. Egy irodalmi centrum, amelyhez képest vagy amelynek ellenében mindenki meghatározhatja magát. Három írói csoportosulás tölti itt éjszakáit: az „oroszok” (Mikes doktor, Reinitz, vörös Grajna, Göndör Ferenc, Kunfi Zsigmond és néha Garami Ernő), a „cúgoscipősök” (Molnár Géza, Molnár Ferenc, Lackó, Feiks Jenő, Kálmán Imre, Jacobi Viktor és Csergő Hugó), valamint a „vadak” (Kosztolányi, Karinthy, Szini Gyula, Somlyó Zoltán, Osvát Ernő). Ady viszont nem jár ebbe az intézménybe, mert azt hitte „hogy ellenségei tanyáznak itt, akiknek egyéb dolguk sincs, mint a költőt tépni és marni, akár van a tapéton Duk-duk affér, akár A fekete zongora-ügy néven ismert irodalmi hajbakapás”. (Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái, szerk. Fábri Anna, Budapest, Helikon, 1989 [a továbbiakban: AEÉ], 119.) Ő inkább a szemközti Meteort választja, hogy híreket szerezzen az irodalmi központból. Az elbeszélő is ellenszenvvel viseltet a hely iránt, amelynek leginkább cikóriaszagát emeli ki, illetve azt, hogy „vasárnap délután az Erzsébet körúti öreg asszonyságok miatt úgysem kapni üres asztalt” (AEÉ 88.). Fontos még megemlíteni a New York főpincérét, Reisz Gyulát, aki „hogy melyik fiatal írónak mennyi hitelt engedményezhet, kiből lesz valami odakünn az életben is, és ki fog itt ragadni valamely zugolyban, tehetetlenül, eredménytelenül…” (AEÉ 120.)

A Meteor kávéház a New Yorkkal szemben helyezkedett el a Meteor szálló földszintjén. Maga Krúdy is lakott a szállodában 1913-1914-ben, a családi élet kötöttségei elől menekülve.[11] Ady csak akkor kezd el járni ebbe a helyiségbe, amikor „úgynevezett polgári életet kezd, mint aki házasodni vagy adósságot törleszteni akar: a Meteor kávéházba jár…” (AEÉ 119.) Krúdy a következőképpen jeleníti meg a helyet: „Kis tanya volt a Meteor az amerikai felhőkarcolót imitáló New York mellett. Igaz, hogy ebből a palotából még az sem mondhatott magáénak egy téglát, aki éppen a kávéházat bérelte, tehát bizonyos tekintélynek örvendezett a szegény írók társaságában, akik megszokták, hogy a kávésok mindig gazdag emberek.” (AEÉ 120.) A Meteor mintegy eltörpülve áll a pompázó New York mellet az összehasonlításban, ugyanakkor a kávéház bérlője legalább a szegény írók körében tiszteletnek örvend, hiszen egyáltalán nincs tulajdonjoga az épületre. A narrátor leírja a kávéházba járó közönség szokásait, különösen az írókét és a legfőképpen éjszaka. „Ami azt illeti, a Meteorban is szokás volt dühöngeni tehetségtelen újságokon. Itt sem Szent Ágoston iratait olvasták a különböző asztaloknál búslakodó éjszakázók, sőt azt lehetne mondani, hogy az Ady asztalán kívül más asztaloknál nem is olvastak.” (AEÉ 122.) Később pedig így folytatja: „Tágas, üvegtetős kávéház, amely a szálloda udvarát is elfoglalta. Napközben többnyire állás nélküli artisták lődörögtek olyan végtelen unalommal, amint csak egy facér táncos vagy ekvilibrista unatkozni tud.” (AEÉ 122.) Itt tűnik fel „ama Rienzi kisasszony, mikor nincs angazsmánja, aki Ady Endrének már Nagyváradon ismerőse volt” (AEÉ 122-123.) és Bakti Gyula, „aki némileg megháborodott attól, hogy újságjait mindig éjszakázó hírlapíróknak adogatta el, és megmételyezték azok a beszélgetések, amelyeket hírlapírók asztalai mellett suttyomban kihallgatott”. (AEÉ 123.) „És éjféltájban sem lesz nóbelebb a társaság, amely a Meteor kávéházban a város különböző mulatóhelyeiről, varietéiből, kisszínpadjairól, énekes lebujaiból összeverődik, hogy itt megbeszélje az elmúlt este eseményeit”. (AEÉ 123.)

A New York és a Meteor mellett feltűnik még a Balaton, a Báthory és a Baross kávéház. A Balaton kávéház Tihanyi József kávézója, amely 1894-ben nyílt meg. Törzsvendégei közt volt Eötvös Károly, Herczeg Ferenc, Károlyi Mihály, Kossuth Ferenc, Mikes Lajos, Molnár Ferenc, Pásztor Árpád, Vajda János és Wekerle Sándor.[12] A Balaton Ambrus Zoltán kávézója tűnik fel, amelyben az író „olyan hűvösen és nedvesre fésült szőke hajjal jelenik meg éjfél után” (AEÉ 37.), „mintha akkor kelt volna fel” (37-38.). A vendéglátó helyiség hangulatát jól leírja, amikor az elbeszélő arról mesél, hogy Tihanyi a kávés, „a sarokasztalnál ünnepélyesen, nyakán hátrakötött szalvétával, eszegetett” (AEÉ 38.), „nagyon szeretett volna csámcsogni, de éppen Ambrus úr miatt nem merészel” (AEÉ 38.), egy díványon pedig „félig elnyújtózkodva alszik egy lóversenyjátékos és kártyás, pszt, nem szabad őt felkölteni, mert reggel a képviselőházba kell mennie, ahol teremőri szolgálatot teljesít” (AEÉ 38.). Fontosnak tartom kiemelni azt a momentumot, amely a kávéházi reggelt jelentette. „a kávés sarokasztalánál felbukkant egy cigányos, bőgőhordozó formájú úriember, akinek a megérkezése azt jelentette, hogy odaát, a nem messzire eső New York kávéházban már >>fájramt<< van, a főpincér elment szórakozni egy másik kávéházba, és ugyanezért sohasem tette le fejéről kalapját a Balatonban, miután egész éjszaka amúgy is kalap nélkül volt kénytelen szaladgálni.” (AEÉ 38.) A reggel eljövetelét tehát az jelentette a kávéházban üldögélők és a személyzet számára, hogy egy másik kávéházból, a New Yorkból, átjött egy cigányprímás, aki nem a saját munkahelyén szeretett volna szórakozni, hanem egy másik vendéglátó intézményben.

A Báthory (Bátori) éjjel is nyitva tartó kávéház volt a Kálvin tér és a Kecskeméti utca sarkán. Nevét alapítója, Bátori Mihály után kapta.[13] Az Ady Endre éjszakáiban Benedek Aladár törzskávéházaként bukkan fel. A vendéglátó egység neve összesen négyszer említődik az elbeszélésciklusban, s ebből háromszor a „Báthory kávéház remetéje”  nevével kapcsolatban. A Baross kávéházat az előkelő józsefvárosi polgárok kávéházaként tartották számon. Az 1890-es évektől üzemelt a József körút és a Rökk Szilárd utca kereszteződésében.[14] Ezt a kávéházat Krúdy csak egyszer említi érdemben művében, méghozzá a következő módon: „És ne feledkezzünk meg a József körúti Baross kávéházról, ahol mindig volt bizonyos írói különítmény, amelyet nem érdekelt csak a saját dolga. Milotay itt szerkeszti az Új Nemzedék-et hetilap korában, és a köréje csoportosult írók, a nagy hajú Márkus, P. Ábrahám itt csoportosulnak.” (AEÉ 40.)

Fontosabb szerepet játszanak még az elbeszélésciklus szövegeiben a Helvécia és a Français kávéházak. A Helvécia egy kétes hírű éjjeli mulató és kávéház volt az Andrássy úton. Az egykori Gutfreund kávéház helyén nyitotta meg Schwartz Béla, 1899-ben.[15] A narrátor úgy mutatja be a kávézót, mint Ady és Reinitz Béla egyik törzshelyét. Szó esik egy bizonyos Puella classica nevű hölgyről, aki költőnőként mutatkozott be a kávéházban, amikor pedig Ady megjelent, akkor felolvasta „az Éj leánya legújabb költeményeit” (AEÉ 16.). Továbbá megtudjuk azt is, hogy itt egyszer a „riporterek egyik dísze verést is kapott egy megtermett hölgytől” (AEÉ 60.). A Français kávézó az éjjeli hölgyek egyik nevezetes kávéháza az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán. Nevét 1900-tól 1914-ig viselte, berendezése pazar volt.[16] A hely egyszer fordul elő a kötetben, a „cúgoscipősök” kedvenc helyeként. Ezen a helyen nem történt más, „mint megfigyelése  a kávéház hölgyeinek, kikérdezése a kávésnak és pincérnek a legfrissebb eseményekről, néhány kapucíner elfogyasztása” (AEÉ 61.) A narrátor leírja azokat a szokásos, rutinszerű cselekedeteket, amelyeket a csoportosulás tagjai csináltak a kávéházban, majd továbbálltak a következő egységbe.

Utolsóként a Somossy Orfeumot szeretném kiemelni az Ady Endre éjszakáiból, amely, nevével ellentétben, nemcsak mulató, hanem kávéház is volt. 1894-ben nyitott meg a Nagymező utcában, üzemeltetője s egyúttal építtetője Somossy (Singer) Károly volt. Az orfeumban artisták, énekesek, táncosok, műlovarnők is felléptek. Az orfeumhoz kávéház és télikert is tartozott.[17] Krúdy a következőképpen jeleníti meg az intézményt: „A kávéházon túl a Télikert nyílott üvegtetőalatt, pálmákkal, piros plüssdíványokkal megrakva, és itt a legkapósabbak voltak a sarokasztalok, amelyeknél a legjobb pincérek szolgáltak ki. Szénásszekér nagyságú csillár függött le a mennyezetről, az oszlopokon villamos kandeláberek… Valahogy úgy volt szokásban, hogy az egyszerű éjjelezők, így a hírlapíró urak is, akik a maguk feketekávéja vagy üveg söre mellett hosszasabban el is üldögéltek: a külsőkávéházban telepedtek meg, míg a Télikertben azok foglaltak helyet, akik a cigány muzsikája mellett vigadni is szándékoztak, és nem ijednek vala egy kisebbfajta költekezéstől (habár ez elegáns helyen nem volt szokásban, kényszeríteni a vendéget a fogyasztásra).” (AEÉ 57.) A Télikert Ady kedvelt éjszakai mulatozó helye volt, ahol szüksége volt a főpincérre, Melcsoff Jánosra, a tipikus éjjeli főpincérre, „aki nyugodtságával, józanságával, becsületességével, megingathatatlan flegmájával nagyon népszerű volt ez idő tájt az éjjeli világban: szótlanul szolgál hitellel is, ha a hírlapíró urak a pénzüket elköltötték” (AEÉ .65.) Az elbeszélő a nosztalgia mellett legendával övezi a mulatót. Akkora jelentőségre tett szert a hely megnyitásakor, hogy még a bécsi Ronacher is jelentőset veszített nevezetességéből. Annyira jelentős hatása volt, hogy még nevelő hatást is kifejtett a régi Pesten, „amelynek éjszakai erkölcsei még ott duhajkodtak el a a régi »Blaue Katz«-ban” (AEÉ 57-58.). Az orfeum azért tölt még be jelentős szerepet, mert szinte csak ezen az egyetlen helyen találkozhat Ady a cúgoscipősökkel, akik a New Yorknak is látogatói, vagyis egy olyan irodalmi társulással, amelynek tagjai inkább a kávéházat, vagyis az irodalom újabb intézményét részesítik előnyben.

Dolgozatomban azt igyekeztem bemutatni és példákkal alátámasztani, milyen fontos szerepet játszik a kávéház a századfordulós irodalmi életben, s hogy a kettő nem választható el egymástól a századforduló irodalmának tárgyalásakor. Először Kosztolányit idéztem, aki a Budapest,a kávéváros című cikkében a magyarság mibenlétével összetartozónak gondolja a kávéházi kultúrát, s akinek szövege szakirodalomként is hivatkozható összefoglaló jellege miatt. Majd a kávéház mibenlétét kutatva kitértem arra, hogy a kávéház városi és polgári intézmény és egyfajta demokratizmust nyújt vendégeinek. Végül az Ady Endre éjszakáiból nemcsak valóban létező helyeket jelenít meg a fikció keretein belül, hanem be is mutatja azok hétköznapjainak történéseit, miliőjét, mikrovilágát.

 


* A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt  keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

[1] Kosztolányi Dezső: Budapest, a kávéváros, http://bfl.archivportal.hu/id-672-kosztolanyi_dezso_budapest_kavevaros.html (elérés: 2014.11.30.)

[2] Uo.

[3] Uo.

[4] Gyáni Gábor: A kávéházba járó polgár. Budapesti Negyed 43-44. Budapest, a kávéváros. http://bfl.archivportal.hu/id-679-gyani_gabor_kavehazba_jaro_polgar.html (elérés: 2014.11.30.)

[5] Saly Noémi: „Ide minden rangú ember és mindkét nem eljöhet…”. Budapesti Negyed 43-44. Budapest, a kávéváros. http://bfl.archivportal.hu/id-855-saly_noemi_quot_ide_minden_rangu.html (elérés: 2014.11.30.)

[6] Droste, Wilhelm: Kávéház az Osztrák-Magyar Monarchiában. Budapesti Negyed 43-44. Budapest, a kávéváros. http://bfl.archivportal.hu/id-674-wilhelm_droste_kavehaz_az.html (elérés: 2014.11.30.)

[7] Kosztolányi: Budapest, a kávéváros, http://bfl.archivportal.hu/id-672-kosztolanyi_dezso_budapest_kavevaros.html (elérés: 2014.11.30.)

[8] Séra-Ferencz Anna: A fokalizáció kísérteties materialitása (Disszertáció), http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1328/1/disszertacio_sera_ferencz_anna.pdf (elérés: 2014.11.30.)

[9] Uo.

[10] Lásd Bölcsics Márta-Csordás Lajos: Budapesti Krúdy-kalauz, Budapest, Helikon, 2002, 199-201.

[11] Uo. 187-188.

[12] Uo. 33.

[13] Uo. 39.

[14] Uo. 37.

[15] Uo. 108.

[16] Uo. 92.

[17] Uo. 239.


Címke: , , , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő