04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Magyarok Középföldén
2015.01.10 - tiszatáj

 

 

 

 

BESZÉLGETÉS
HARASZTI MARCELLAL ÉS
KERESZTES DÁNIELLEL

A Magyar Tolkien Társaság idén is megünnepelte a 123 éve született professzor születésnapját. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezett Tolkien Nap díszvendégei Keresztes Dániel és Haraszti Marcell voltak, akik Peter Jackson cége, a digitális effektusokat készítő Weta Digital színeiben dolgoztak A hobbit-trilógián, köztük a honi mozikban jelenleg is vetített A hobbit: Az öt sereg csatáján. Előbbi motion editorként (mozgás szerkesztő/vágó), utóbbi lighting technical director (világításrendező technikus) kredittel szerepel a stáblistán.

Melyik A hobbit-filmeken dolgoztatok a három közül, és mit?

Keresztes Dániel: A második és a harmadik részen dolgoztam, mint motion editor. A Weta Digitalnál arra az animációtípusra használják ezt a kifejezést, ami motion capture alapú, azaz nem a nulláról épül fel, hanem előre filmre vett mozgást használunk hozzá. A nagyon realisztikusnak szánt mozgásanimációk megalkotásához használják ezt a technikát.

Haraszti Marcell: A másodikon és a harmadikon, világítottam mindkettőn.

Mely jeleneteken dolgoztatok?

H.M.: A második részben a sárkányos kincseskamra-jeleneten, a harmadik filmben pedig a Gundabad-szekvencián, az orkok és a denevérek felvonulásán, valamint azon a szcénán,  amikor Azog, a pusztító egy toronyból irányítja a seregét a csatában.

K.D.: A harmadik filmből jut eszembe egy jelenet: egy tisztáson a törpök és a tündék épp egymásnak esnének, amikor megjelennek az orkok, a törpök pedig felállnak egy alakzatba, a pajzsaikkal és a lándzsáikkal fedezve magukat. Egyébként főleg a tömeg-harcjeleneteken dolgoztam.

Hogyan kerültetek kapcsolatba A hobbit-filmekkel, és magával a Wetával?

K.D.: Előtte Angliában dolgoztam egy videojátékfejlesztő cégnél, és akkoriban láttam, hogy keresnek animátor és motion editor munkakörre embereket, gondoltam jelentkezem hozzájuk. Volt szerencsém bekerülni, így Angliából utaztam ki Új-Zélandra A hobbit második részére.

H.M.: 2009-ben Londonban volt munkám, és onnan rengeteg munkatársam ment Új-Zélandra dolgozni az Avatáron, ők invitáltak magukkal. Az Avatár után hazajöttem, és itthon dolgoztam, de megbeszéltem velük, hogy majd A hobbitra szeretnék visszamenni, és lehetett is. Az első rész végén szálltam volna be, de végül úgy osztották meg az erőforrásaikat, hogy a Superman-filmen dolgoztam. A második részen már dolgozhattam, utána viszont megszületett a lányunk és hazaköltöztem, aztán a harmadik mozi végére mentem vissza három hónapra.

Hogyan jutottatok ebbe a szakmába?

H.M.: Építész voltam, és nagyon érdekelt a 3D. Akkoriban volt egy felfutása a grafikusi programoknak, hirtelen elérhetővé váltak otthoni számítógépen a jó minőségű képek előállítására alkalmas szoftverek. Építészeti irodában dolgoztam, ahol rajzokat készítettünk, és már az egyetem alatt is találkoztam emberekkel, akik látványterveket csináltak. Ez volt álmaim munkája, de amikor végül belefogtam, kiderült, hogy komoly korlátai is vannak ennek a szakmának. Reklámokon dolgoztam, és nagy szerencsém volt, hogy pont akkoriban indult el a Hídember itthon, és mindenki, aki a reklámszakmában akkor elérhető volt, ezen a filmen kezdett dolgozni. Légüres tér volt, be lehetett szállni.

A pályám elején sok nehézséggel, stresszel szembesültem, mélyvíz volt, hisz akkoriban még nem nagyon lehetett tutorialokat találni az interneten. Aztán szerencsére Magyarországon kezdett forgatni a Hallmark, azokon a filmeken is dolgoztam, utána külföldre mentem, két és fél év jött Londonban.

K.D.: Már gyerekként is nagyon szerettem rajzolni, tinédzserkoromban pedig a szüleim beírattak egy animációs tanfolyamra, ahol beleszerettem ebbe a világba. Ez még a kézi, rajzos-papíros technikák kora volt, a számítógépes animáció sehol nem volt annak idején. A középiskola elvégzése után lehetőségem adódott bekerülni a Pannónia Filmstúdióba, ahol hagyományos rajzfilmes munkákon dolgoztam 6-7 évig. A Pannónia becsődölt, onnan átkerültem a Varga Stúdióba, dolgoztam pl. a Mr. Bean rajzfilmváltozatán. Miután elkezdett halódni a szakma, szerencsésen bekerültem egy kisebb, de nagyon profi 3D-s céghez, akik intrókat és trailereket csináltak számítógépes játékokhoz. Náluk tanultam bele a 3D-s animációba, aztán végigjártam a nagyobb itthoni cégeket, utána pedig dolgoztam egy-egy évet Prágába és Skóciában filmes cégeknél, majd Cambridge-be mentem egy játékfejlesztő céghez, ezután jött Wellington.

 

hobbit-1

 

Mi volt az új kihívás ebben a projektben a korábbi munkáitokhoz képest?

K.D.: A nagy minőségi követelmény és a határidők betartása volt új kihívás. A kisebb filmes-, és a játékfejlesztő cégeknél, vagy akár a régi magyar rajzfilmstúdióknál nem voltak ennyire szoros határidők, és ennyire magas minőségi követelmény. Ezeknek kellett megfelelni, valamint teljesen új szoftvert kellett használnom, amibe bele kellett tanulni a nulláról.

H.M.: A legnehezebb része számomra nem szakmai természetű volt. A harmadik rész alkalmával úgy jött ki a munka elosztása, hogy a 11 hétből, amit dolgoztam ezen a filmen, 6 hétig semmit nem kellett csinálnom. Egyszer fordult elő, hogy dolgozni kellett két napot, és az is egy szombat és egy vasárnap volt. Ezt nehéz volt kezelni, ha egyszer azért ment oda az ember, hogy részt vegyen valamiben. Viszont egy csomó ember volt ugyanebben a helyzetben, és ha olyanokkal ülsz együtt, akiknek ugyanazok a mindennapi problémái, akkor ezt fel lehet dolgozni, de azért nehéz nem csinálni semmit.

Mi volt a leghálásabb része A hobbiton való munkátoknak?

H.M.: A gyártás legvége, az utolsó két hét, amikor felpörögnek az események, minden anyag elkészül ahhoz, hogy össze lehessen rakni a filmet. Nagy a hajtás, de jó a hangulat. Ilyenkor iszonyú gyorsan kell szép dolgokat csinálni, és ha ekkor produkál valaki egy jól kinéző képet, azt hajlamosak elfogadni, így ilyenkor van a legnagyobb esély arra, hogy 100%-osan saját dolgokat vigyünk a filmbe, persze beleértve, hogy az adott snitten akár több százan is dolgozhattak előtte. A gyártás eleje teljesen más. Ott bőven van idő kipróbálni dolgokat. Ha például dolgozok egy snitten, amihez már megkaptam a környezetet, esetleg az egyik szereplőt is, de még hiányzik valami, ami miatt nem lehet olyan fázisba juttatni, hogy le lehessen adni, de nincs más tennivaló, akkor lehet kísérletezni. Műhelymunka, nyomás nélkül. Nehéz a váltás a kettő között, általában csak átszakad a gát. A végén előfordul, hogy kihagyott részek kerülnek vissza a vágásba, olyan dolgokat kell elővennünk, amivel legutóbb három hónapja foglalkoztunk, vagy olyan snitteket kapunk a kezünkbe, amin időközben rengeteget dolgozott a többi osztály, és így annyival jobban néznek ki a korábbi verzióknál, hogy már a különbség miatt is véglegesítjük.

K.D.: Ami a tömegjeleneteket illeti, a közeli és szépen kidolgozott csata-szcénákat természetesen jobban élvezem, mintha elvész a háttérben a munkám.

A hobbit-trilógia arról is híres, hogy nem csak 3D, hanem HFR is, azaz vetítik 24 helyett 48 képkockában is. Ezzel kellett számolnotok?

K.D.: Nekem nem.

H.M.: Egyfolytában. Végül minden olajozottan működött, de eleinte sok kérdés merült fel. Például: hogyan nézzünk át egy jelenetet, hogyan játsszunk le egy képsort, egy szcéna gyors átfutása során elég-e minden második képkockát megnézni, hisz már az is olyan, mint egy normál film. Az új technológiákkal kísérletező rendezők, mint mondjuk James Cameron, a fizika határait feszegetik. Az efféle innováció utólag egyszerűnek tűnhet, de eleinte mindig nagy technikai kihívást jelent az adott cégnek, noha végül sikerül különféle eszközökkel, fejlesztésekkel megoldani a problémákat. A fő gond a HFR-rel a dupla adatmennyiség, amit tudni kell kezelni, legyártani és tárolni. Ugyanez a probléma a magasabb képminőséggel, ott a 4K blu-ray vagy az UHD tévé. A digitális átállás enyhítette a filmgyártás- és forgalmazás terheit, de most egy kicsit megint le van maradva a technológiai ipar.

Milyen érzés moziban megnézni egy filmet, amin dolgoztatok?

H.M.: Mindig meglepetés. A film élvezete elveszik. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy esetleg lehetett volna jobb is a snitt, amin dolgoztam, vagy hogy a producerek választhatták volna azt a verziót is, ami szerintem jobb volt. Ha viszont nem dolgoztam egy adott szcénán, azt tudom élvezni.

K.D.: Én nagyon élvezem moziban visszanézni a filmeket, amiken dolgoztam. A harmadik részt még nem is láttam, nem volt időm megnézni, majd az elkövetkezendő napokban. Nemrég jöttem csak haza.

Jártok moziba megnézni a többi szakmabeli munkáját, azaz a nagy hollywoodi látványfilmeket?

K.D.: A művészfilmeket jobban szeretem otthon, nyugiban, tévé előtt megnézni, mint a popkorncsörgés közepette. De a látványfilmeket, amilyen A hobbit vagy A majmok bolygója, mindig moziban nézem meg. Ezek főleg a VFX CGI-ról szólnak (Vizuális effektek és számítógépes animáció – Cs.Á.), igénylik a nagy vásznat.

H.M.: Próbálok én is eljárni moziba, munka és család mellett olyan gyakran nem sikerül. Tetszik, hogy vannak a hi-tech mozik, meg a régi filmszínházak, amik ugyanolyanok, mint húsz éve. Az is előfordul, hogy az egyik fajta film működik a másik típusú moziban, nem kell ettől félni. A popcornfilmek tartják életben a mozi intézményét. Persze tudom, lehetne ezt máshogy is, nincs ez így jól, de ez a helyzet.

Min dolgoztok most, és mik a terveitek? Korábban említettétek, hogy szívesen dolgoznátok az új Avatáron.

H.M.: Én most a játékiparban dolgozom itthon egy cégnél, nagyon élvezem, szuper a környezet, egyébként jó lenne újra valami sci-fin dolgozni. Ami az Avatárt illeti, jó olyasmin dolgozni, ami erős pozitív és negatív reakciókat vált ki. Kapunk olyan visszajelzéseket is, hogy a munkánk ilyen-olyan szörnyű és fölösleges, meg hogy a filmszakma a halálba rohan. Ugyanakkor jó látni, ahogy a projekt, amin dolgozunk, leszivárog a köztudatba, az emberek lelkesednek érte, tömegekben mennek a moziba. Bele lehet hallgatni, ahogy beszélgetnek a filmről. Ilyenkor érezzük, hogy van értelme, hatása a munkánknak. Lehet persze, hogy az új Avatár másodszorra már nem lesz akkora durranás.

K.D.: Az Avatár szakmailag nagy kihívás. A mi szakmánkban ez a csúcs, technikailag és látványilag. A nagy része CG, nem élőszereplős, és nagyon sok munka van benne. Jelenleg nem dolgozom semmin, egy hete jöttem haza. Épp egy online animációs tanfolyamon, továbbképzésen veszek részt, ami három hónapig tart. Ha közben jön valami meló, akkor ezt félreteszem, vagy munka mellett folytatom. Ami a hosszabb távú terveimet illeti, visszamennék a Weta Digitalhoz, ha beindul egy nagyobb projekt.

Csiger Ádám

 


Címke: , , , , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő