Kritika helyett

KÉT EGYFELVONÁSOS
A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN

(Kortárs) Marco Tutino tehetséges zeneszerző. Élvezhető dallamokat ír, jól megjeleníti a lelkiállapotokat és a drámai szituációk változásait. Már La Lupa című darabja is szép sikert aratott Szegeden a 90-es években, pedig kortárs opera ritkán lopja be magát a magyar közönség szívébe. Az Armel Operafesztiválon is szerepelt már két operája, különösen a Vita sikerült kitűnően többek között Telihay Péter nagyszerű rendezése és a nagyszerű szlovák címszereplő Zuzana Dunajcsanova miatt.

A Szegedi Nemzeti Színház idén különleges Tutino-kompozícióval vett részt a fesztiválon. Pál Tamás és Gyüdi Sándor ötlete volt, hogy Márai Sándornak A gyertyák csonkig égnek című regényéből komponáljon operát. Márai ma nagyon népszerű Olaszországban, a történet alkalmasnak tűnik librettó-alapanyagnak.

Tutino nem is okoz csalódást, szenvedélyes, plasztikus zenét írt. A zenés színpadon különösen érdekes a két idősík megjelenítése. A szerző azt választotta, hogy a két barát fiatalkori alakját tenor-bariton párosra, időskorit baritonra és basszusra komponálta.

A Szegedi Nemzeti Színház pedig azt, hogy egy este mutatja be a súlyos drámai történetet Donizetti Il giovedi grasso című buffájával, amelyet Csákovics Lajos magyarított Farsangi kalamajkára. A címek szépen összekavarodnak ezen a bemutatón, hisz a Márai-mű címét az olasz szövegíró nehezen lefordíthatónak ítélte, ezért a darabot nemes egyszerűséggel így nevezte: Le braci, azaz a gyertyacsonkok. A Donizetti-egyfelvonásos is alighanem magyarországi bemutató. Ám talán hasznosabb lett volna az új kortárs operát valami ismert darabbal összepárosítani, akkor bizonyára többen megnézték volna.

Toronykői Attila rendező Molnár Zsuzsa díszlettervezővel leleményesen találta ki, hogyan lehet ugyanazt az alapdíszletet fölhasználni mindkét darabhoz. Mindezt a semleges alapszínű falak biztosítják, melyeket a Márai-darabban sötétre világítanak. A vígoperára aztán kivilágosodnak és a nyomasztó családi festményeiből a Donizetti-műre színes ablakok lesznek, és a berendezés is változik, központi eleme egy nagy, piros tűzhely. A megoldás nemcsak költséghatékony, de gyors átdíszítést tesz lehetővé. Finom lelemény, hogy ahol az első darabban az ősök árnya nyomasztotta a hőseinket, oda a második darab végéra a darab szereplői állnak be szép csoportképet alkotva.

(Opera buffa) Az olasz opera klasszikusai, Donizetti és Rossini rendkívül termékenyek voltak. Titkuk nem csak zseniális zeneszerzői tehetségükben, de a sémák alkalmazásában rejlik. Kialakult minták alapján komponáltak, s ezeket hamarabb meg lehetett tölteni új tartalmakkal. Nem beszélve arról, hogy aggálytalanul vettek át akár hosszabb részeket, teljes nyitányokat korábbi darabjaikból. Hogy aztán a végtermék remekmű, ügyes mesterdarab, vagy unalmas opera lett, ez nagyjából három feltételen múlik. 1. Van-e érdekes, fordulatos történet? 2. Vannak-e benne erős, izgalmas karakterek? 3. Éppen mennyire működik a zeneszerzői tehetség? Persze a harmadik, a talentum föllángolása nagy mértékben függ az első két feltételtől. Érdemes összevetni két korszak olasz szerzőinek kompozíciós adatait! Donizetti 32 alkotó éve alatt 65, Rossini 19 év alatt 39 operát komponált. Ugyanakkor Verdi 54 esztendő alatt komponálta meg 28 színpadi művét, Puccini pedig csak 12 operát írt 42 év alatt.

Mindez nyilván nem tehetségbeli, hanem munkamódszerbeli különbségeket jelez.

Nos, a Farsangi kalamajka története nem túl izgalmas, és kicsit zavaros. A rá komponált muzsika ennek megfelelő. Donizetti-konfekció – egetverő lelemények nélkül. A karakterek se túl kontrasztosak önmagukban. Persze a klasszikus bel canto szerzők még egy dolgot bekalkuláltak darabjaikba még ha gyakran nem is komponálták bele: a bravúros énekeseket.

(Az énekesek) A szegedi operatársulat az utóbbi években több tehetséges énekest borított világba, és sok fiatal reménységet állított elénk. Ebben a két darabban csak átlagos és gyengébb teljesítményekre futotta. Kiss Tivadarnak két szerep is jutott (Ifjú Konrád, Ruszinyák), holott egyet is sokallnánk. Varázs és bravúr nélküli tenor, varázs és titkok nélküli személyiség. A Márai-darab nemigen passzol Szélpál Szilveszter tehetségéhez. Altorjay Tamás basszusa betöltötte a teret, figuráját azonban nem érezzük elég súlyosnak. A francia Jean-Philip Biojout hangilag jelentéktelen, alakja operettesen komolytalan. Krisztina szerepében viszont fényesen ragyog azonos nevű Kónya művésznőnk. Az agg Nini szerpéből pompás karaktert formál a fiatal Laczák Boglárka.

Donizettiben is a szolga a telitalálat. Pataki Bence ellenállhatatlanul mulatságosan, mégis ízléssel dülöngéli végig a történetet Jóska flaskájával. Rutinos részeg, aki sohasem követi el a két legnagyobb hibát: hogy elessen vagy hogy kijózanodjon. Somogyvári Tímea Zita pompásan énekel. Kifejezően, igéző tónusban, telt hangon. Kicsit túl szépen, hangadás tekintetében fölfele lóg ki a mezőnyből. Pedig csak hokedlire állva éri föl apját. Ezredesként 7 lábnyi magasságával Dani Dávid egyelőre erősebb benyomást kelt, mind basszusának zengésével. A szegedi társulat kipróbált tagja, Szonda Éva és Cseh Antal gyakorlottan vetették magukat a mókába, a két fiatal vendég egyelőre nem nyújtott olyan teljesítményt, hogy nevüket megragadt volna.

A zenekar Pál Tamással az élén magabiztosan muzsikált. A nagy élmény azonban ezúttal elmaradt. Elvárásaink túlzottak? Maga a szegedi társulat kényeztetett el bennünket. Saját mércéjét most csak alulról súrolta.

Márok Tamás

Marco Tutino: A gyertyák csonkig égnek

Gaetano Donizetti: Farsangi kalamajka avagy
A torkos csütörtök 

két egyfelvonásos opera

Szövegét Marco Tutino írta Márai Sándor regénye nyomán.

*

Szövegét Molière Monsieur de Pourceaugnac valamint Charles-Gaspard Delestre-Poirson és Eugène Scribe
Le nouveau Pourceaugnac című vígjátéka után írta: Domenico Gilardoni

Fordította: Csákovics Lajos

[nggallery id=476]

Fotó: SZNSZ/Kállai-Tóth Anett