Mestyán Ádám: A ráncok között a vér

Tovább a felső szomszédhoz, akinek falába volt.

Minden titkát tudta már a kislány, de csak

az ablakon mert kiabálni, ha részegen feküdt.

Ismeri azt a metálzenekart, ahol koncert előtt

embervért iszik az énekes? Nekem jó barátom,

képzelje, kedves szomszéd. Igen, halottakat.

Elegánsan, csak elegánsan, mondta a nagyapa,

te nem nyápic vagy, hanem előkelő.

A mama lehajolt, hogy megmutassa, hogy

úgy hajlik a dereka, mint amikor még.

Csak a májfoltokra emlékezik. Ne várj este,

ma mással megyek vacsorázni, ott alszom.

Hogyan válassza ki az ember, hogy kit szeressen?

Az arcára gondol, a testére gondol, valamire gondol.

Működhet a gravitáció is, ha máshogy nem megy,

es war ein grosse Freude, liebling.

Nem marad más, csak a rettenetesen kék szem,

a ráncok között a vér, és a növekvő köröm.

Megjelent a Tiszatáj 2014/10. számában