Tiszatájonline | 2014. december 8.

„A krimi műfajával jól lehet dramatizálni a történetet”

Jean-Paul Salomé olyan filmeket rendezett, mint a Belphégor – A Louvre fantomja és az Arséne Lupin nagy büdzséjű, látványos blockbusterei, a Sophie Marceau nevével fémjelzett Kémnők vagy az amerikai koprodukciós A kaméleon. A Körberajzolva alkalmával vígjátékkal jelentkezett. A film főhőse egy színész, aki munka és pénz híján vállalja, hogy eljátssza az áldozat szerepét egy gyilkosság rendőrségi rekonstrukciójában […]

BESZÉLGETÉS
JEAN-PAUL SALOMÉVAL,
A KÖRBERAJZOLVA
ÍRÓ-RENDEZŐJÉVEL

Jean-Paul Salomé olyan fil­me­ket rendezett, mint a Belphé­gor – A Louvre fantomja és az Arséne Lupin nagy büdzséjű, látványos blockbusterei, a Sophie Marceau nevével fémjelzett Kémnők vagy az amerikai koprodukciós A kaméleon. A Körberajzolva alkalmával vígjátékkal jelentkezett, melyet maguk a Dardenne-fivérek jegyeznek producerként. A film főhőse egy színész, aki munka és pénz híján vállalja, hogy eljátssza az áldozat szerepét egy gyilkosság rendőrségi rekonstrukciójában, ám mivel maximalista művészként mániája a karakterrel való teljes azonosulás, a saját szakállára nyomozni kezd a valódi gyilkos után.

Forgatókönyvíróként is jegyzi a filmet, nem csak rendezőként. Hogyan született az alapötlet, mi inspirálta?

– Olvastam egy cikket a Libérationban: egy színész beszámolója volt, aki átélt egy, a film sztorijához hasonló történetet, azaz helyszíni rekonstrukciókban dolgozott a rendőrség megbízásából. Amikor elolvastam ezt a vallomást, egyből éreztem, hogy ebből történetet kell írnom. Lehetett volna belőle sokkal komorabb darab, egy film noir is akár, viszont – nem tudom, miért, talán valami metaforikusságot láttam benne – a kezdetektől a vígjáték zsánerében gondolkodtam.

Nehéz volt komédiát írni?

– Nem ez az első vígjátékom, a karrierem legelején készítettem kettőt is – Restons groupés (Maradjunk együtt) és Les braqueuses (Lányok fegyverben) – bár ez már tényleg elég rég volt. A történelmi drámák felé mentem el az utóbbi években, de nem arról van szó, hogy féltem volna a műfajtól, pusztán csak most éreztem úgy, hogy elég morbid témát találtam ahhoz, hogy egy jó vígjáték szülessen.

Mennyire volt improvizált a humor? Rögtönöztek a forgatáson, vagy csak leforgatták a szkriptet?

– A párbeszédek nagyon precízen meg voltak írva, bár utólag a színészek a saját humorukból is adtak hozzá. A főszereplő, François Damiens egy veterán belga komikus színész, aki érti a dolgát, így aztán sokat adott hozzá saját kútfőből, de volt miből dolgoznia.

96274-Korberajzolva-Playing-Dead---Francois-Damiens-Lucien-Jean-Baptiste

A főhős egy maximalista művész, aki alkotói válságban van. Lehet alteregóról, önéletrajzi ihletésről beszélni?

– Nem a konkrét színészre írtam a karaktert, ő csak utólag jött a képbe. A forgatás elején viszont remekül szórakozott azon, hogy egy öntelt, nehéz személyiséget kell alakítania, aki viszont szánalmas, tehát nagyon emberi karakter.

A film főhőse method actor. Mi a véleménye erről a módszerről?

– Sokféle színésszel dolgoztam, amerikaiakkal is, és amíg a szereplő ennek köszönhetően eléri azt, amit szeretnék, addig nem zavar, nincs ellenemre, viszont idegesítő tud lenni, ha valaki egyáltalán nem akar kilépni a karakteréből, és ezzel hátráltatja, terhesebbé teszi a forgatást. Ellen Barkinnel forgattam A kaméleont, aki ezt a metódust használja, és mivel gonosz karaktert alakított, öt héten keresztül gyakorlatilag mindenkivel szemét volt a stábból, így nem nagyon mertek hozzászólni. François Damiens nem élt ezzel a módszerrel.

Az előző filmje, A kaméleon főhőse gyakorlatilag szintén színész, hisz – ahogy arra a cím is utal – mindig szerepet játszott, ez tehát több munkájában is téma.

– Tudom, hogy ez több filmemben is előjön, még a Belphégorban és az Arséne Lupinben is, ha nem is a konkrét színészet, de a szerepjátszás kicsit mindenhol ott van. Ez viszont nem tudatos részemről, nem hiszem, hogy ez lenne a fő témám.

A film krimi-szálát hogyan írta meg? Az újságcikk inspirálta, vagy inkább Agatha Christie?

– Teljes egészében én találtam ki a krimi-szálat, az újságcikkben csak annyi volt, hogy hirdetésben keresnek színészeket ilyen jellegű munkára, ezt leszámítva minden az én ötletem. Olyan detektív-szálat szerettem volna felépíteni, ami nem túl bonyolult, hagy helyet a vígjátéki elemeknek, nem teszi túl sötétté a film hangulatát. Azt akartam, hogy a film műfajának kétharmada legyen vígjáték, és egyharmada krimi.

Több filmjében is van detektív-szál, azaz rejtélyes bűntény után való nyomozás.

– A krimi műfajával jól lehet dramatizálni a történetet, fel lehet vele pörgetni a sztorit. A kaméleon és a Körberajzolva viszont eleve bűnügyi történet volt a krimi szokásos elemeivel (bűncselekmény, rendőrség, nyomozás), így aztán elkerülhetetlen volt a műfaj használata. A detektívtörténet viszont életet adhat más zsánernek is, A kaméleon például a noir felé tendál, e film pedig vígjáték.

47014-Korberajzolva-Je-fais-le-mort---Francois-Damiens

Hogy jöttek a képbe a Dardenne-fivérek?

– A film producere, Michel Saint-Jean közös ismerősünk, sokat dolgoztak vele. 5-6 éve találkoztunk Cannes-ban, és jól elbeszélgettünk. Elküldtük nekik a szkriptet, és bár ez teljesen más jellegű darab, mint amit tőlük megszokhattunk, produkciós szinten érdekelte őket a projekt, szerintem jól szórakoztak a forgatókönyvön, szerették a humorát. Damiens belga, így volt egy koprodukciós lehetőségünk Belgiummal, adta magát a dolog. Nagy megtiszteltetés volt, hogy együtt dolgozhattunk a Dardenne-fivérekkel, le voltam nyűgözve. Miután elküldtük nekik a szkriptet, sokáig semmit nem hallottunk felőlük, viszont aztán megint találkoztunk Cannes-ban, és akkor mondták, hogy ugye tudom, hogy ők lesznek a producerei ennek a filmnek. Erre nem számítottam, eléggé meglepett.

Ön a Dardenne-fivérekkel ellentétben műfaji filmeket rendez, nem művészfilmeket.

– Nem igazán értek egyet az auteur film hagyományos koncepciójával és az ilyen különbségtétellel. A kaméleon például műfaji film, de nem tipikus nagy közönségfilm. Sokan talán csak első személyben tudják elmesélni a történetüket, talán nekem mindez megy harmadik személyben is. Szerintem így is tudok ugyanolyan jól és szerzőien mesélni, mint egy művészfilmes.

Hogyan fér össze a rendezői pályájával, hogy a Unifrance elnöke? (A Unifrance a francia filmek külföldi promóciójáért, azaz a forgalmazásuk elősegítéséért felelős szervezet. – Cs.Á.)

– Iszonyú elfoglalt vagyok, viszont roppant izgalmas a munkám a Unifrance-nál, így nagyon szeretem. Nem mindig sikerül a kettőt összeegyeztetni, de most például igen, hisz épp a saját filmemet promotálom. Még azelőtt forgattam le, hogy a Unifrance elnöke lettem, bár az utómunka idejére már megkaptam ezt a munkát is, de akkor még könnyebb volt egyszerre menedzselni a kettőt. Jelenleg próbálok írni forgatókönyveket emellett a munka mellett, ami nem könnyű, nagyon rendezettnek, fegyelmezettnek kell lennem, az pedig változó, hogy mikor megy jól az írás és mikor nem. Először fordult elő, hogy nem producer, hanem rendező a Unifrance elnöke, így most enyém a nehéz feladat, hogy bebizonyítsam, hogy ez így is működik.

Lehet tudni valamit a szkriptekről, amiket ír?

– Még csak tapogatózom, de gyanús, hogy lesz bennük krimi-szál. Épp kettőt írok egyszerre, jövőre remélhetőleg az egyiket sikerül is elindítani, de ennél többet egyelőre nem tudok mondani.

Az interjút Csiger Ádám készítette