04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A lét dramaturgiája
2014.12.02 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ÁFRA JÁNOSSAL ÉS MAGOLCSAY NAGY GÁBORRAL

A kortárs fiatal költészet iránt érdeklődők számára valószínűleg sem Áfra János, sem Magolcsay Nagy Gábor nem szorul részletesebb bemutatásra. Előbbi  a kulter.hu online kulturális folyóirat főszerkesztője, a JAK (József Attila Kör) elnökségi tagja, 2012-es Glaukóma című bemutatkozó kötete pedig az idén Gérecz Attila-díjban részesült. Utóbbinak már meglehetősen régen, 2009-ben jelent meg 150° című verseskötete, és újabban leginkább sajátos vizuális költeményeivel – az ún. logo-mandalákkal – hívta fel magára a figyelmet. Mindkettő nyelvezete meglehetősen vizuális irányultságú, sokat foglalkoznak a látás problematizálásával, továbbá egyiküktől sem idegen a metafizikai hozzáállás. Így bizonyára nem csak a véletlen műve, hogy a JAK és az Írók Boltja fiatal költők bemutatására fókuszáló, Frissítő című rendezvénysorozatának legutóbbi beszélgetésén éppen kettejükre esett a választás.

Mindkét szerző viszonylag régen jelentkezett verseskötettel, az esemény állandó házigazdája, Gaborják Ádám JAK-elnök első kérdése arra irányult, hogyan viszonyulnak korábbi verseikhez. Magolcsay úgy véli, hogy a képiség és a metaforák szintjén a 150° megállja a helyét, amit vizuális alkatként fontosnak tart, ugyanakkor szerinte a kötet az arányérzék és a szövegek megszerkesztettsége terén hagyott némi kívánnivalót maga után, ezért manapság igyekszik szellősebb verseket írni, melyekben több levegőt hagy az olvasónak. Áfra új versei elmondása szerint egyrészt a szerelem, illetve a magánélet témája körül forognak, ami nem számít igazán újdonságnak, mert ez már a Glaukóma emberi sorsproblémákat és a létezés határhelyzeteit bemutató szerepverseiben is fajsúlyos volt, új szál viszont a képzőművészeti témák bekapcsolása. Versei hol konkrétan, hol lazább asszociációkon keresztül kapcsolódnak kortárs képzőművészeti alkotásokhoz: képekhez, szobrokhoz, installációkhoz, stb. Szerinte a Glaukóma nyelvi szempontból nem volt különösebben forradalmi, inkább a rendhagyó témaválasztásnak köszönhette a szélesebb körű figyelmet.

Gaborják szerint  feltűnő, hogy a képek korában mindkét költő meglehetősen sokat foglalkozik a látás problematizálásával. Áfra esetében már a kötetcím is árulkodó, hiszen a Glaukóma (magyar nevén zöldhályog), egy súlyos látáskárosodással járó betegség, ez azonban a szerző szerint nem kizárólag a vizuálisan megtapasztalható dolgokra vonatkozik, hanem minden jelenségre kiterjeszthető, amit befogadunk, hiszen semmi sem élhető meg, és nem is írható meg a maga teljességében. Úgy véli, minden mögött van valami átfogó lényegiség, aminek a megértéséhez a szavak maximum eszközként szolgálhatnak, de önmagukban sohasem elegendőek. A Glaukóma szerepversei esetében sem arról van szó, hogy hiánytalanul el tudná beszélni ezeket a traumákat, hanem sokkal inkább ennek a kísérletnek a hiábavalóságáról. Szerinte van ezen egyéni sorstraumák mögött is valami, ami szavakkal elmondhatatlan, és amiből az élet dramaturgiájának kell kibontakoznia, és ha az ember helyes úton jár, akkor ezek a tragédiák elvisznek minket a mélyebb megértés irányába.

Magolcsay magát szintén metafizikus költőként definiálja, így rendkívül örült az elhangzottaknak, noha az élet dramaturgiája szót ő a létezés dramaturgiájára módosítaná, mert előbbi kissé profánul hangzik számára. Elmondása szerint a kötetben szereplő verseiben még az alanyi megközelítésmód dominált, és a mondanivaló még közvetlenül kapcsolódott a személyes élettörténetéhez. Azonban az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nem szükséges magáról az életről írnia, hiszen az általa használt metaforák, vizuális- és retorikai megoldások, illetve a szövegek atmoszférája már önmagában is sokat elárulnak a költőről, és arról is, hogy milyen problémák foglalkoztatják. Úgy véli, a költészet lényege nem az, hogy elbeszéljük az életünket, hanem hogy magával a beszéddel teremtünk egyfajta életet.

A vizuális megközelítésnek már kezdettől fogva központi jelentősége volt Magolcsay költészetében. A költő előszeretettel beszél gimnáziumi irodalomtanáról, aki lenyűgöző előadásokat tartott Kassák Lajos és Juhász Ferenc képekben gazdag költészetéről, mely sokkal több puszta látomásosságnál, hiszen rendívül strukturált gondolkodásmód és filozófiai alapállás jellemzi nyelvezetüket. Szerinte nem elég pusztán képekben beszélni, ha az ember szeretne érvényes költészetet teremteni, fontos, hogy a látomásokban való megnyilatkozás minél reflektáltabb legyen. Számára éppen ebben nyújtanak nagy segítséget az ún. logo-mandalák, ennek a nyelvi formának a lényege ugyanis a plurális olvasási lehetőségekben rejlik, így az szükségszerűen szemlélődésre, megfigyelésre, sőt adott esetben fizikai beavatkozásra invitálja a befogadót. A mandalákat bárhol elkezdheti az olvasó, de a folyamatot mégis maga a szerző irányítja. Nem elég csak a plurális értelmezési lehetőséget biztosítani, a szavak atmoszférájának segítségével egyfajta metafizikai többletet is kell teremteni, így nagyon nem mindegy, hogy a szerző milyen elvek alapján rendeli egymás mellé a szavakat. A könnyebb érthetőség kedvéért hangzott el a Párizsban élő magyar vizuális költő, Papp Tibor definíciója, mely szerint a logo-mandala a látható nyelvre alapozott vizuális irodalmi művek egyik jellegzetes típusa, mely főleg a konkrét- és a specialista-költők munkái nyomán vált ismertté. Formája kör vagy négyzet alakú, középpontja van, szimmetrikus, olvasata a tengelyek mentén megfordítható, szavai sokszor visszafelé is olvashatók. A logo-mandalában a szavak írott képe a többszólamú olvasat szolgálatában áll, a látványban rejlő tartalom gazdagsága többnyire csak hosszabb szemlélődés után bontakozik ki. Majd szemléltetésképpen a kivetítőről megtekinthetünk néhány logo-mandalát és vizuális költeményt, melyek a Pántya Bea vizuális művésszel közösen szervezett kiállításon (Metanoia-park) kerültek bemutatásra.

A kérdésre, hogy a közönség hogyan fogadja ezeket a meglehetősen rendhagyó nyelvi- és vizuális produktumokat, a költőtől azt a választ kaptuk, hogy leginkább a felső tagozatos és a középiskolás korosztály tudott eddig a legproduktívabban közelíteni hozzájuk, mert még nem deformálódott el annyira az ízlésük, hogy határozott sztereotípiáik legyenek, és a felnőttekkel ellentétben még nem riadnak vissza a saját képességeik feltérképezésétől. Magolcsay emellett persze hagyományosnak tekinthető költészettel is foglalkozik, a nyáron egy gyerekeket megszólító prózavers ciklust írt, most pedig a Bolygó kifosztása című sci-fi ihletettségű verscikluson dolgozik, amiből fel is olvasott párat.

Áfra János új verseiből is hallhatunk néhányat, és elmondta, hogy jelenleg  a Két akaratot érzi a legtalálóbb kötetcímnek, ami szintén nem áll távol a metafizikától. Meglátása szerint minden párkapcsolat két eltérő akarat egymásnak feszüléséről, illetve azok egymáshoz való közeledéséről, távolodásáról szól elsősorban. Az egésznek az a tétje, hogy fel tudnak-e oldódni egymásban valamilyen közös, magasabb rendű cél érdekében. A másik megértése, gondolatainak, érzelmeinek befogadása a közös nyelv ellenére is csak részleges lehet, hiszen ezen túlmenően mindannyian rendelkezünk egy saját, személyes nyelvezettel is, amihez nem rendelkezünk bejárással.

JAK, Frissitő, 2014. november 20. (Írók Boltja)

Zerza Béla Zoltán 

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő