Varga Mátyás
HEGEDŰS GYÖNGYI ROVATA
Wim Wenders Berlin felett az ég című filmjében az angyal fülét megüti egy-egy emberi mondat. Az egymástól távoli élethelyzetekben levő emberek szavait az angyali figyelem teszi életgyónássá. Varga Mátyás Hallásgyakorlatok kötetében is ez a különleges figyelem szerkeszti versbe a sokszor teljesen hétköznapi mondatokat […]
HEGEDŰS GYÖNGYI ROVATA
Wim Wenders Berlin felett az ég című filmjében az angyal fülét megüti egy-egy emberi mondat. Az egymástól távoli élethelyzetekben levő emberek szavait az angyali figyelem teszi életgyónássá. Varga Mátyás Hallásgyakorlatok kötetében is ez a különleges figyelem szerkeszti versbe a sokszor teljesen hétköznapi mondatokat. Nem kell gyóntató papnak lenni, hogy gyónást hallgassak. Nem kell tudnia a másiknak, hogy ő most éppen gyón. Hisz nem bűnvallásból vannak a szavak. Mégis, úgy hallom a másikat, ahogy a saját hangomat: csontvezetéssel. Az érzelmi fókuszba a másik kerül. Hangja saját rezgés lesz. Mindegyik hallásgyakorlat az ítélkezésmentes figyelemmel jelenlevő feljegyzése. Én már csak az így létrejött én-te terekben hiszek.
„A kettő is csak egy vágy, mert vagy az emlékekben vagy a vágyakban mindig jelen van egy harmadik személy. A világ hármasságokból áll” – mondja Nádas Péter.
Az idő is hármasság.
Nemcsak mint múlt, jelen, jövő szelvényes rovarteste. Valójában minden pillanat ez a hármasság.
Ahogy az égő csipkebokorból megszólaló, atyákra hivatkozó hang nemcsak azt üzeni: Vagyok, aki vagyok. Leszek, aki leszek. Hanem azt is: Voltam, aki voltam. Az égő, de meg nem emésztő tűz egyszerre mindhárom igeidő.
Varga Mátyás másik kötete, a Hajnali 3, ezen „három az egyben” időnek egy kitüntetett pontja. Nemcsak az időnek. Hisz magamban számtalanszor nem hajnali háromnak olvastam ki a kötet címét, hanem hajnali hármasnak. Három hajnali ember. Három hajnali test. Hajnali 3. Az óraátállítás időpontja. Visszaállítható a három kettőre, ha visszafele forgatjuk a mutatókat? Mennyit fizet ezért az átállásért a test? Vajon világosban ébredünk végre? Hogy nők-e, vagy férfiak a hajnali emberek? Hány nő és hány férfi? Vagy csak férfiak? Lehetetlen megállapítani. Csontvezetéssel a hangok nem könnyen bonthatók férfi és női hangokká. A vers maga is hármasság. Egy harmadik jelenlét. Valahogy a kötet minden versénél azt érzem, tetthelyen vagyunk. Ám furcsa bűntény ez. Angyalszövet a körömkaparék. A halál valahol máshol történt, nem a testben. Azt mondják, a kötet nem jut el a Húsvétig. Megáll Nagypénteknél. Ám mi más a vers, ha nem feltámadt szövegtest? Mintha az önmaguknak megbocsátani képtelen Gesualdóknak puszta létrejöttével üzenne: ego te absolvo!
| Hegedűs Gyöngyi:
Mikor is kezdtem fotózni? Talán a madarakkal kezdődött. Úgy éreztem egyre közelebb jönnek hozzám. El kellett hajolnom röptük elől. Talán azt üzenték, mint Capa: „nem mentél elég közel” Nem lehet érintésbiztos távolságból nézni. Nem lehet a bennfentes kívülállót játszani. A harmadik dimenzió belém mélyedt. A mélység. Belőlem lesz. A mélység hús és vér. Miért csak a mélységnek van élessége? A vágást mindig ez az él végzi el bennem. Sosem utólagos. Már fotóztam, amikor egyik nap észrevettem, hogy minden fényforrás körül egy félbetört glóriát látok. A hirtelen jött szemészeti vizsgálat megállapította, hogy a legfelső sort sem tudom elolvasni a visus táblán a jobb szememmel. Végül kiderült, egy szaruhártya betegségem van, keratoconusnak nevezik. A szaruhártyán mintha tüskék keletkeznének, a fény már azelőtt pozdorjává törik, mielőtt a lencséhez ér. Nem tudják, mikor indul be a másik szememen, de 95%-ban kétoldali. A jobb szememmel látom az embereket, mint valami járkáló fákat. A jobb szememmel áttetszővé válik minden eddigi olvasat. Mondják, az angyal láthatatlan, mert egy mögöttes világot láttat. Láttatni a szemünk előtt levő világot, mint mögöttes világot, transzparens létezés. Íme az angyal. Íme a fotográfia. |
