Tiszatájonline | 2014. október 13.

Bekészült állapot utáni rendszeresség

Pallag Zoltán Noir című bemutatkozó verseskötete az idei JAK-táborban került először bemutatásra. Az idén 36 éves szerzővel Pion István (költő, újságíró) beszélgetett október 9-én este a Bálna üveghodályában található Jónás Kézműves Sörházban […]

Pallag Zoltán Noir című be­mu­tat­kozó verseskötete az idei JAK-táborban került először be­mutatásra. Az idén 36 éves szer­ző­vel Pion István (költő, újság­író) beszélgetett október 9-én este a Bálna üveghodályában ta­lál­ható Jónás Kézműves Sör­ház­ban

Némileg rendhagyó módon vette kezdetét az este, első körben ugyanis a szokásos szerzői felolvasás helyett Bocskor Bíborka a Magashegyi Underground énekesnője adta elő a költő Emlékszem című versét egy K oszcillátor kíséretében, preparált hangokkal, szanaszét torzítva. Pion István ezért először őhozzá irányította kérdéseit, melyekre válaszként megtudtuk, hogy virtuálisan ismerkedett meg Pallaggal, illetve a költészetével egy képzőművész barátján keresztül, és mindenekelőtt a versek közvetlen, természetes hangütése és iróniája ragadta meg, melyek szerinte nélkülöznek mindenfajta költőieskedést és modorosságot. Az estre szeptember vége óta készült, és először úgy volt, hogy gitárt hoz magával, ám végül a kütyük használata mellett kötött ki. Az énekesnőnek egyébként nem ez az első találkozása a költőkkel, illetve a verseikkel, teszi hozzá Pion, megemlítve Orbán János Dénest és Závada Pétert, (utóbbi közreműködött is a zenekar Tegnapután című albumán).

Bocskor Bíborka

Bocskor Bíborka

Két vers felolvasása után (Nők, Nosztalgia), a költő megkapja az első kérdéscsomagot, mely Székesfehérvárra (a szerző lakhelye), illetve annak Budapesthez való viszonyára, és az ott zajló művészeti életre vonatkozik. A nagy fizikai távolság miatt szerinte nehéz a két város összekapcsolása, de már történtek erre próbálkozások, ilyen volt például az Árgus nevű terjedelmes, évente megjelenő folyóirat, amit jóbarátjával Czinki Ferenccel szerkesztettek közösen, ám 2009/2010 körül sajnálatos módon elfogyott a pénz, és ezáltal a levegő is a lap körül. Pallag némi iróniával a „székesfehérvári iskola oszlopos tagjának” deklarálja önmagát, majd komolyabbra véve hozzáteszi, hogy a település egész kreatív élete egy kb. 300-500 méteres körzetre koncentrálódik, és nagyjából egy néhány tucat főből álló asztaltársaságot tesz ki a 18-45 év közötti korosztályból, akik a város központjában található kocsmákban szövögetik a világmegváltó terveiket. Pion szerint kijelenthető, hogy noha Fehérvár egyelőre távolról sem rendelkezik olyan virágzó és sokszínű művészeti élettel, mint amivel például Pécs, Feri és Zoli révén a város egész jól bekapcsolódott az országos irodalmi élet vérkeringésébe.

„36 éves vagy és ez az első köteted”, – jegyzi meg Pion, mintegy arra célozva, hogy a költő korántsem kapkodta el ezt a bemutatkozást.  Pallag elmondja, hogy volt már 8 évvel ezelőtt egy korábbi nekibuzdulása, és mint minden fiatal költőben, benne is ott munkált a kötet düh, „a mindent akarok, de azt most rögtön” vehemenciájával. (És én itt örömmel regisztráltam, hogy akadnak még olyan költők Magyarországon, akiknek jelent valamit az Ős-Bikini). Több kanonizált kiadót is felkeresett, de vagy válaszra sem méltatták, vagy halogatták, máskor meg olyan kiadók találták meg, akiknek az ajánlatát ő maga volt kénytelen diplomatikusan visszautasítani, illetve kitérő, halogató válaszokat adni. Most viszont az évek távlatából már örül az eltelt időnek, mert úgy érzi jót tett a kötetnek, ami saját bevallása szerint meglehetősen nehezen állt össze, és nagy volt körülötte a pánik, és Borsik Miklós (a JAK-füzetek sorozat és így egyben a kötet egyik társszerkesztője), a szoros határidő miatt folyamatosan sürgetni kényszerült a szerzőt.

pallag-2

Az est ezután valamelyest drámaibb fordulatot vett. Szóba került a költő kábítószerekkel való kapcsolata, a megtisztulási folyamat, majd ennek apropóján a Csak a mai nap nevű tumblr projekt, melyet Oláh Gergely Mátéval készítettek közösen az önsegítő körök, és a leszokni vágyók számára. A találó címválasztás arra utal, hogy egy drogos számára kezdetben pokoli kínokat jelent minden egyes tisztán eltöltött nap, amit egyszerűen csak túl kell élni. A blog egyébként úgy keletkezett, hogy Zoli kb. négy-öt hónapja volt tiszta, amikor Oláh Gergely Máté fotósorozatot készített az egyik napjáról. A képek kronologikus sorrendben lettek feltöltve, majd Zoli mindennap írt hozzájuk egy-egy rövid, kb. két-három bekezdésből álló bejegyzést. Sokat segített rajta az írás, ami szerinte hangos gondolkodás, és a dolgok néven nevezése, katalogizálása következtében sok minden helyére került, és ma már igencsak zavarná, ha maradna akár csak egy olyan sötét kis kamra az életében, amiről nem merne, illetve nem tudna beszélni. Az önterápiás jellegen túl a mindennapos blogolás rendszerességre is szoktatta, ami korábban teljes mértékben hiányzott az életéből, és ez kezdetben sokkolta is, de most már hálás érte, azok után, hogy mindezt visszaszerezte.

Nagyon jó érzés számára továbbá, hogy számos embertől kapott visszajelzést, hogy leálltak a cigizéssel, az italozással, vagy a szívással, annál is inkább, mert nem tartja magát olyan típusnak, aki szívesen osztaná az észt másoknak, ahogy írja a blogjában is: „Akárhogy is: a drog jó dolog, de előbb-utóbb egész embert kíván.” Bevallja, hogy addiktív típus, és most is függőnek tartja magát, dacára annak, hogy lejött nemcsak a drogokról, de még az italról és a nikotinról is, hiszen az élet alapból kínál számos olyan helyzetet, ami függőségbe rántja az embert, viszont sokkal jobb és kifizetődőbb szerinte mindezt tiszta tudatállapotban megélni. A nyilvánosság ugyan segített rajta, azonban úgy véli ez inkább csak következmény, ami megmentette, az maga az elhatározás, hogy leállt a drogokkal, és beült egy csoportterápiára. Nem mellesleg a szerző a projekt futásával egyidőben a karjára tetováltatta Tandori Dezső Damaszkuszi út című versét: „Most mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy.” Ez a két sor ugyanis egyszerre emlékezteti őt a személyes elhatározások fontosságra, és egyben vissza is rántja a jelenbe.

Pion István - Pallag Zoltán

Pion István, Pallag Zoltán

Eddigi tapasztalatai alapján egyébként úgy véli, hogy betépve, vagy, hogy a szerző szavait használjam, „bekészült állapotban” is lehet verseket írni, így készült például a kötetben is helyet kapott Sötét Slam, mely három átdrogozott, álmatlan éjszaka után keletkezett, és utána csak egészen keveset kellett rajta korrigálni, de hosszútávon szerinte a józan tudatállapot megbízhatóbb és kifinomultabb asszociációkat tesz lehetővé. A rendszerességet pedig a továbbiakban is szeretné fenntartani, mind az írásra, mind az életére vonatkozóan.

Pion megállapítja, hogy a költő mind a magas-, mind a populáris kultúra területén egyaránt rendkívül otthonosan mozog, utóbbi vonatkozásában néhány példát is hoz: Daft Punk, Natassja Kinski, Scarlett Johansson, amit a szerző azzal magyaráz, hogy számára csak egy világ létezik, ezért aztán nem válogat a nyelvi regiszterek között, hanem igyekszik minél több számára inspiratív mozzanatot integrálni a költészetébe. Az ilyen jellegű megkülönböztetéseket amúgy is mesterségesnek érzi, a hagyományos irodalom képviselői, pedig szerinte olykor túlságosan is hajlamosak elbarikádozni magukat a magaskultúra produktumaival, ő viszont nem tudja nem észrevenni Scarlett Johansson dekoltázsát, ami kb. ugyanolyan erővel hat rá, mint egy orosz nagyregény. Majd megjegyzi, hogy az úton idefelé a rakpart mentén haladva éppen John Frusciantét hallgatott (a Red Hot Chilli Peppers egykori gitárosa), előtte pedig az ELTE könyvtárában gyűjtött és fénymásolt anyagot az ógörög vázafestésről szóló  szemináriumi dolgozatához, merthogy szeptembertől az ELTE bölcsészkarán tanul régészetet, amit egyszer már félbehagyott.

Nem lehetett szó nélkül hagyni a költő régészet iránti szenvedélyét sem, ami természetesen a versein is nyomot hagyott, hiszen a kötetben számos történelmi utalás található az avaroktól a MSZMP-KB-ig, és Kádár haláláig bezárólag. A valóság persze néhol keveredik a fikcióval. Így van ez pl. Az intercisai jósdában című vers esetében is. Intercisa Dunaújváros római kori elnevezése, és a városhoz egy hosszú ideig tartó szerelmi kapcsolat fűzi.  A költő eljátszott egy valójában sohasem létező ottani jósda feltárásának gondolatával, és elképzelte, hogy a  szakítás után elmegy oda, és fizet a szibillának, aki ezt egy verses formában előadott jóslattal honorálja, melynek első két sorát érdemesnek tartom felidézni: a kéz amely a farkadat fogta most piros kesztyűben a korlátot fogja a metrón…”

Az utolsó kérdésre, hogy jó érzés-e első kötetes költőnek lenni, egyértelmű igenlő választ kaptunk, és, hogy kb. olyan ez számára, mint az első szexuális együttlét utáni állapot, egész egyszerűen jó túl lenni rajta. Ezután Pion István olvasott fel egy költeményt, méghozzá Dunajcsik Mátyástól, akire akkora hatással volt a kötet, hogy miután hazavitte magával Izlandra, rögtön írt rá egy verset. Az est egy utolsó szerzői felolvasással, majd a Tame Impala

Feels Like We Only Go Backwards című szerzeményével zárult Bocskor Bíborka előadásában, aztán a szokásos dedikálások következtek, valamint beszélgetések, brancsokba tömörülések, szétszéledések, na és persze, aki bírta pénzzel, annak a hazai kézműves sörspecialitások viszonylag széles választéka állhatott rendelkezésére.

Zerza Béla Zoltán

Szarka Károly fotói

pallag-zoltan-NOIRPallag Zoltán: Noir

Kiadó:
PRAE.HU Kft.

Kiadás éve:
2014

Oldalak száma:
68