Tiszatájonline | 2014. szeptember 29.

Nagy L. János: Weöres Szegedről, Radnótiról, József Attiláról

Az alábbiakban szegedi Weöres-emlékekről lesz szó, majd Weöres (és Károlyi Amy) értékeli Radnóti Miklóshoz és József Attilához való viszonyát. A költő meglátogatta városunkat, a legismertebb szegedi témájú verse ezt bizonyítja. Ilia Mihálynak volt alkalma tapasztalni, hogy Weöres csaknem bármikor, csaknem bármiről képes volt verset írni […]

Ilia Mihálynak, baráti szeretettel

1. Az alábbiakban szegedi Weöres-emlékekről lesz szó, majd Weöres (és Károlyi Amy) értékeli Radnóti Miklóshoz és József Attilához való viszonyát.

A költő meglátogatta városunkat, a legismertebb szegedi témájú verse ezt bizonyítja.

LEVÉL SZEGEDRE

Ahol a Maros a Tiszába úgy lép, hogy lábát sás megvágja, él Szegeden százezer ember, teli álmokkal, szerelemmel.

Adnék az álmokért, ha volna, teher-gépkocsit foglalóba, akkor is, ha nem teljesülnek, hogy a folyók mentén csücsüljek.

A szerelemért adtam régen birkanyájat, de csak az égen egy egész uszály bárányfelhőt és pásztorát, a déli szellőt.

S a sokszáz-éves torony csúcsán lebeg egy szép rác halárus-lány, hogy kísértettől megriadva fussunk habokba, sás-fonatba.

Jó barátom, Ilia Miska, a sás-fonásnak mi a titka? A tápai szatyorért hála, édesanyád keze munkája.

(Egybegyűjtött írások 5, 258)

A kilenc szótagos sorok sajátos ritmikai tagolást valósítanak meg, strófánként másként és másként. Két strófát választunk illusztrálásként.

A szegedi építészet történetének egyik büszkeségét idézi a negyedik strófa első két sora; tagolódásuk rendre 3 – 2 – 2 – 2; 3 – 2 – 4; a folytatás: 1 – 4 – 4; 2 – 3 – 4. Aszép rác halárus-lány alakja a Dömötör-torony idézője is persze. Az ötödik strófa tagolásában pedig ezt találhatjuk: 4 – 3 – 2; 1 – 4 – 2 – 2; 4 – 3 – 2; 4 – 2 – 3.

A név első szótagja súlyt kap: I-lia, s a második strófában a kérdő mi a nyomatékos; mindkettőben rövid a magánhangzó. A köszönet úgy emelődik ki költői eszközökkel, hogy a vers befejező sorát kezdi az édesanyád.

Weöresnek Ilia Mihályhoz fűződő kapcsolatáról Bíró-Balogh Tamás írt szellemes cikket (Bíró-Balogh Tamás: Weöres Sándor ismeretlen versikéje. Egy Ilia Mihálynak írt rögtönzésről. Forrás, 2003: 42–46). A cikk hétsorosa a szegedi költészet napi ünnepség után született, erre utal a dátuma.

Ilia Mihálynak ha a versek fájnak mert nem mélyre vájnak kritikuskirálynak szivébe: ajánlja e verset memoárnak Weöres Sándor Szögedébe.

(1967. ápr. 11.)

A szegedi nevezetességek egyike is versben jelent meg: ennek népi(es) kétütemű hetes sorai szimmetrikusak. Gyűjtőcímük van a különböző daraboknak: Dalszövegek.

A szegedi paprika gyógyít, mint a patika. Ha az üstből kimarad, nem fől benne jó falat.

(Versek a hagyatékból, 52)

Következetesen 4 + 3-as tagolás érvényes, ritmikájának népies jellegét erősíti a fől népnyelvi szóalak.

A szegedi aktualitások iránt nem érzéketlen a költő. 1974-ben foglalt állást szegedi ügyben, Steinert Ágota az életműsorozat legutóbbi kötetében közli (Steinert 2013, 462).

SZEGED

Tisztelt bölcs Műemlékbizottság, Dömötör tornyát le ne bontsák, páratlan a földkerekségen, ha volt ílyen, már ledőlt régen.

(1974)

Itt is kilenc szótagosak a sorok, mint első példánkban. Ha szegedi ö-vel olvassuk, a rím ugyancsak jó hangzik: földkerekségön – régön. Az igen hosszú Műemlékbizottság szó miatt kevéssé versszerű az első sor, tagolódása: 3 – 6 (a hat szótagos összetétel hangzásában inkább 3 + 3-as). A második sorban határozott nyomatékú mindkét ütem kezdő szótagja (tagolódása: 5 (3 – 2) + 4). Ekkor a le ne bontsák kérő-hangsúlyos szórendje érdemel figyelmet, a rímelés érdekében is. A harmadik-negyedik sor indoklás, 4 + 5, 4 + 5 megosztással; a páratlan állítmány sorkezdő helyzete nyomatékot kap a folytatásában; a negyedik sor ha – (akkor) implikációja pedig erősíti az előzményt. Ebben a sorban mindkét ütem második szótagja kap súlyt: volt – le-. Az ílyen Weöres anyanyelvi változatában szemben áll a népnyelvi illen alakkal.

Ami pedig alliteráló versét illeti, a befejező sorba kerül városunk.

HÁZALÓ

Pásztóra Parádra Sárbogárdra sárcsizmába Kőszegre köpönyegbe Velembe verembe Vácra vacogva decemberben Debrecenbe szombaton Szombathelyre egérfogaton Egerbe Pécsre persze Győrbe gyötrelembe Veszprémbe veszedelembe Szegedre szerelembe

(1984, Posta messziről: 98)

A kezdő szótagok játéka megegyező vagy különböző hangzású részekből épített kifejezéseket hoz soronként (ehhez hasonlít a technika a kézírásos könyvben a Sor-eleji mongol rímek című szövegben). Az első öt sorban a helynevek állnak kezdő pozícióban, ezt követően háromszor a sor második részében jön Debrecen – Szombathely – Eger,a befejező négy sorban pedig ismét városnevek kezdenek, s Szeged mellé a persze – gyötrelembe – veszedelembe hármas után a szerelembe kerül a végére. Az ö-zéssel is hangosíthatók ezek a sorok: gyötrelömbe – veszödelömbe – szerelömbe. Csak Győrhöz és Veszprémhez nem illik az –ö

Az avantgárd óta gyakori szódarabolás zajlik a tréfás versben; ezt példázza a konkrét költészet egyik ismert példája: modificando il significante, varia il significato (azaz: ’módosítva a jelölőt, változik a jelölt’ (Szemiotikai Szövegtan 1: 14–15): a képversben a huszonhét sorból és a sortöredékekből épül zsákforma vagy görnyedt emberalak (Ugo Carrega: La materia del significato. Pollenza-Macerata, 1975. – idézi Petőfi S. János).

2. A Radnótira való emlékezés megjelent a Tiszatáj 1964. novemberi számában, a méltatás rövid részlete álljon itt. (Külön érdekesség: Károlyi Amy néhány sort írt Weöres leveléhez, s a meghívására utaló elköszönő frázisa: Szíves üdvözlettel és szíveslátással.)

…Megvallom, hogy amíg élt, az ő poétai rangját ugyanúgy nem tudtam felmérni, sőt talán megsejteni sem, mint József Attiláét. Jó barát, hűséges társ volt részemre, akivel nem kell sokat törődni, hiszen úgyse csap be… Radnóti Miklós oly átlátszón tiszta volt, hogy az ílyet nem szoktuk nagynak tekinteni életében; persze épp ez az átlátszóság az igazi nagyság, nem pedig a primadonna-író fontoskodó ügyködése, mutatványos ön- és köz-kultusza, segítő és ártó pozíciója, mely előtt hajbókolunk, míg él az illető. De a jövendő évszázadokon keresztül az a poéta világít, aki, míg él, olyan evidensnek és jelentéktelennek látszik, mint a gyertyaláng: míg mellette állunk, szinte tudomásul se vesszük, öntudatlanul foglalatoskodunk és látunk az ő fényénél – csak később döbbenünk rá, hogy egy torony ablakából ragyog, messzire, síkságon át, hegyekig!… 

1987-ben jelent meg Weöresnek Radnótira emlékező verse. (A harmadik sorban szükség volt a javításra: a közölt „tartanak” rontja a hexametert, ezért „tartnak”-ra módosítottam, N. J.)

IN MEMORIAM RADNÓTI

Majd félszázada, Miklós, fáj nékünk a hiányod, véresen és ifjan löktek a dudva közé. Ámde te nem vénülsz, épségben tartnak a versek, nézek a sír szélén isteni röptöd után.

(1985, Kútbanéző, 59)

A hexameter sajátos verstechnikai lehetőségeket kínál a mesterien verselő Weöresnek a kifejezésre és árnyalásra. Az első sorban nem véletlenül kerül a sor közepére a megszólítás: ikonikusnak vehető az is, hogy benne van a sor anyagában (= ’köztünk vagy, Miklós’). Lehetne a sor elején is: *Miklós, majd félszázada… – a verslábak rendben vannak így is. A nékünk így, –é-vel választékosabb hangzású, magas hangrendje a mély hangzású sorból is kitűnik; szüksége van a verslábnak az –é-re. A második sorban kétféle jelentés-összetevő lehet érvényes: a cezúra és a hangrendi kifejezés. A cezúra emelheti ki a löktek durvaságát; a sorban a magas – mély hangrendű elemek sorában a véresen és magas, az ifjan mély (ellentétes jelentésüket festve); a löktek magas, a dudva mély, a közé magas hangrendű; – vö. *a dudva alá. (Az sem lényegtelen, hogy a dudva gazféle; Ady-reminiszcenciával is erősítve: a dudva, a muhar, a gaz/ lehúz, altat, befed…) Az ifjan erősítőjeként a nem vénülsz jelenik meg (1985-ben Weöres 72 éves); ez folytatódik a negyedik sorban a nézek a sír szélén részlettel. Az épségben tartnak a versek a magas hangrendű sorban kiemeli a mély hangzású igét. A zárás cezúrájában a sír szélén résszel szemben áll az isteni röptöd, azaz összekapcsoló-eltagoló szerepe van a két félsor határának.

3. József Attila méltatására olyan részlet következik, amelyet Weöres Jó kis Bocám megszólítású levelében ír (sajnos, a címzett személye egyelőre ismeretlen). A közlést l. Lőcsei Péter: Weöres Sándor befejezetlen fogalmazványa ismeretlen címzettnek. In: Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola és Gimnázium Értesítője 2004/2005. Szerk. Tóth Péter és Takács Eleonóra. Szombathely, 2005: 76

…Többször próbáltam József Attilával barátságot kötni, és ez a szándék sose vált nyilvánvalóvá csaknem ellenséges vitáinkban. És emlékszem, Attila is szívből barátkozott volna velem, emlékszem ölelésnek-induló kézmozdulataira, melyek félúton mindig abbamaradtak…

Erre is vers feleljen, Károlyi Amy: József Attila fényképe az opera előtt 1937-ben.

            Az a kalap. Az a cipő. Az a kabát. S nem dőlt össze az operaház. Közönyösen sütött a nap, Míg hordta az elítélt testét Az a kabát. Az a cipő. Az a kalap.

A kereszt alakjában elhelyezett sorok a képvers eszközeivel utalhatnak olyan tartalmakra, amelyek más módon nehezen érzékeltethetők. (Elemzését l. Petőfi S. János – Benkes Zsuzsa: Szövegtani kaleidoszkóp 2. A szövegmegformáltság elemző megközelítése. Nemzeti Tk. 1996: 81–82.) Lehetséges volna az alábbi keresztalakzat is (kérdés, hogy a központozása marad-e).

                                    Az a kalap. Az a cipő. Az a kabát. S nem dőlt össze    Közönyösen        Míg hordta az az operaház.          sütött a nap,        elítélt testét Az a kabát. Az a cipő. Az a kalap.

4. Összefoglalva: Szegeden Ilia Mihálynak volt alkalma tapasztalni, hogy Weöres csaknem bármikor, csaknem bármiről képes volt verset írni. A költőt a legmélyebb filozófiai kérdések is érdekelték, ugyanakkor váratlanul megkérdezett hétköznapi dolgokat (pl. mennyibe kerül egy kiló paprika). Radnóti és József Attila egyéniségét tisztelte; mint sorai bizonyítják, jól érezte magát Szegeden.

5. 2013. november 16-án Hazám-díjat vehetett át Ilia Mihály. Amikor a „határtalan” magyar irodalom kiemelkedő személyiségét nyolcvanadik születésnapján köszönthetjük (2014 szeptemberében), Cs. Szabó László dedikációját idézzük a Két tükör közt című kötetéből (Könyv pub. 2013. 04. 06.). Jellemző, hogy a Dedikáló magyarul írta a Bázel városnevet.

Ilia Mihálynak, aki talán mindenkinél jobban tudja, hogy van egy nyugati magyar irodalom, amely nem nagy, de nem is hiábavaló.

Bázel, 1977, máj. 13.             Cs. Szabó László

Van néha olyan pillanat, mely kilóg az időből…

Weöres Sándor és az idő 

Kerekasztal-beszélgetés, Szeged, 2013. október 18.

A résztvevők a megszólalás sorrendjében: Ilia Mihály irodalomtörténész, Máté Zsuzsa irodalomtörténész, Pál József irodalomtörténész, Sipos Lajos irodalomtörténész, Szörényi László irodalomtörténész, Tóth Péter irodalomtörténész, majd a beszélgetést vezető Nagy L. János nyelvész. Sajnáljuk, hogy Sipos Lajos irodalomtörténész megszólalásainak a szerkesztett változatát akadályoztatása miatt nem adhatta le. Pál József a beszélgetésben kifejtett gondolatait önálló tanulmányban közölte: „et anni tui non deficient” Időről és időn túliról Weöres Sándor költészetében. Tiszatáj, 2013/12: 61–68.

A bevezetőt Pál József irodalomtörténész, a SZTE rektorhelyettese mondta el. Ilia Mihály Weöres szegedi látogatásairól, a költőhöz fűződő személyes emlékeiről beszélt. Lőcsei Péter számos vasi – és tágabban dunántúli – adalékkal helyezte új megvilágításba Weöres lírai gondolatait, Máté Zsuzsanna Weöres jelenség-idő / teljes-idő szembeállításával foglalkozott. Nagy L. János az Örök pillanat és az Öröklét című Weöres-szövegeket elemezte. Szörényi László a költőre és Bata Imrére is emlékezett. Keszei Ernő cikke a kombinatorikus alkotótechnikát tárgyalta a Téma és variációk és a Tenger felhő csillag szántás kezdetű szövegekben.