Helyreigazító közlemény

A Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft. Márok Tamás Soha nem látott címmel 2014. szeptember 15-én megjelent cikkével összefüggésben az alábbi helyreigazító közlemény közzétételét kérte […]

A Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft. Márok Tamás Soha nem látott címmel 2014. szeptember 15-én megjelent cikkével összefüggésben az alábbi helyreigazító közlemény közzétételét kérte:

– Szerző azon mondata miszerint „az évad egyetlen igazi művészi vállalkozása a Háry János volt” értelmezhetetlen annak tükrében, hogy bevallottan nem is látta az előadást. Ezért a további megállapításai – pl: „Béres Attila eleven, érdekes produkciót hozott, amit még az sem rontott el, hogy nem sikerült elég erős címszereplőt találni.” –,még ha részben imponálóak is, de értelmetlenek.

Továbbá:

Szerző elégtelen tárgyi és színház-esztétikai ismereteit tükrözi, hogy hiányolja a Dóm tornyainak szituációban emelését a Háry János című produkcióba. Tény, hogy a nagyabonyi templom református, míg a Fogadalmi templom katolikus. A teljesség kedvéért Háry János a darab szerint kálomista… Minderre tekintettel érthetetlen a cikk szerzőjének a vágya a katolikus székesegyház tornyainak előadásba komponálása.

– A cikk tévesen tünteti fel a valóságot, mivel azt a látszatot kelti, miszerint a Szegedi Szabadtéri Játékok a várostól függetlenül, önállóan működne. Ezzel szemben tény, hogy: a Szegedi Szabadtéri Játékokat üzemeltető nonprofit társaság 100%-ban városi, azaz Szeged Megye Jogú Város tulajdonában van.”

– A Szerző a Játékok kezdeti éveit felemlegetve és az un. „könnyű műfajok” erőteljes jelenlétét kifogásolva a témában referenciaszemélyként a Játékok korábbi igazgatóját idézi. Mindeközben elhallgatja a tényt, hogy a könnyű műfajok Dóm téri bevezetése épp a hivatkozott Nikolényi igazgatóhoz kötődik, hiszen ő volt, aki elsőként tűzött műsorra, honosította meg és tette népszerűvé a Dóm téren az operettet, musicalt és rock-operát.

A Játékok szezonjának műfaji összetételét elemezve a szerző azt a hamis látszatot kelti, mintha a művészileg felhígult volna az idei évad „A 30-as években a Szegedi Szabadtéri Játékokat arra alapították, hogy a templom előtti szakrális helyszínen szakrális darabokat, magyar és világirodalmi klasszikusokat, operát, daljátékot mutassanak be” – írja. Ez így pontatlan. Ahogy a tavasszal, a „Tér, művészet, szellemiség” című, a Szabadtéri Játékok által rendezett tudományos konferencia előadásai rávilágítottak, már az alapítás idején is igen fontosak voltak a gazdasági (idegenforgalmi), ahogy ma mondanánk: a marketing szempontok. A konferencia előadásai olvashatóak (lehettek volna), ugyanis kötet formájában megjelentek. Tény ugyanakkor, hogy az idén a Játékok műsorán a Dóm téren tánc, operett, musical, opera/daljáték, hangverseny, míg az Újszegedi színpadunkon prózai művek szerepeltek.

– Szerző a tánc műfajával kapcsolatban felkészületlenségéről tesz tanúbizonyságot a Zorba című táncprodukció újszerűségével kapcsolatban tett dehonesztáló megjegyzésével. Tudvalevő, hogy a táncművek koreográfiái- és lépésanyagai évtizedeken át, az újabb és újabb bemutatók alkalmával visszaköszönnek, azaz fennmaradnak a megújult színpadi produkciókban. Tény, hogy a bemutatott táncjáték a Szegedi Szabadtérire készült új díszletben, élő szimfonikus zenekari kísérettel, operaénekes közreműködésével, valamint a Szegedi Néptánc Együttes fellépésével, így soha sehol nem mutatták be korábban.

– Szerző megállapítása szerint a „Csárdáskirálynőt az Operettből importálták”, majd „a hozott anyag nem tölti ki a nagy színpadot”.

Ezzel szemben tény, hogy a produkciót a Budapesti Operettszínház monumentális díszletekkel kifejezetten szabadtéri előadásként hozta létre és a berlini Wadbühne-n mutatta be a szegedi előadást megelőzően, így a díszletek méretei nem, vagy csak igen erőltetetten kifogásolhatóak.

– Szerző azon megjegyzése, miszerint „a Mamma miát nehéz színdarabként elfogadni” bizonyosan szembemegy a világszerte uralkodó színházi felfogással.

– Szerző kifogásolja Depardieu művész úr felléptetését, „ár-érték arányban való megtérülését”, amint írja: „Depardieu-é ebben a szerepben inkább cirkuszi produkció, az öregedő, híres oroszlán mutogatása – miközben a költség, és a várható bevétel hasonló!” Csak emlékeztetnék a bevezetőben is jelzettekre: a szerző nem látta e produkciót, tehát sem erkölcsi, sem ténybeli alapja nincs az esztétikai értékítéletre. Arra sem terjed ki a figyelme, hogy a világsztár fellépésének egyik szempontja csupán a művészi alkotás minősége. Álláspontunk szerint itt ennél is fontosabb, hogy Kodály műve iránt soha nem tapasztalt érdeklődés támadt, másfelől Szeged városának és a Szabadtérinek a művész honoráriumán (amely ugyancsak téves adat volt) jóval nagyobb értékű kommunikációs megjelenés jutott. Túlzás nélkül állítható, Szeged és a Játékok történetének egyik legjelentősebb médiaeseménye volt, hiszen egy-egy műfaj kiváló művésze megfordult már a városban, ám ilyen széles körben ismert, mint Depardieu, még soha.

– Szerző évadot értékelő írásában elhallgatja a tényt, hogy a színpad és nézőtér megfordítása kényszerhelyzet volt a Fogadalmi templom rekonstrukciója miatt. Miként arról az ismert színháztörténeti tényről sem számol be, hogy Szabadtéri Játékokat alapítók, eredeti szándékuk szerint csak az egyházi témájú műveket szánták a templom előtt játszani, míg a világi műveket a másik oldalon tervezték előadni. (Lásd a már említett tudományos konferencia kötetben is megjelent előadásait.)

– Bár üdvözlendő, hogy értékítélete szerint „a Szabadéri Játékok idei évada kiemelkedő pénzügyi és magyar közönségsikert hozott”, sértőnek és visszautasítandónak tartjuk, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok 71 ezer nézőjére úgy tekint, mint „európai színházi értelemben érdektelen” értékrendű közönségre. Túl azon, hogy nem tartjuk értelmezhetőnek az „európai színházi értelemben” kitételt, az a határozott véleményünk, hogy mivel a Szabadtéri Játékok működését döntő mértékben a fizető nézők biztosítják, ezért igényeik tiszteletben tartása kötelező. Köztudott, hogy a Szabadtéri Játékok rendszeresen végeztet véleménykutatást a szezonok jegyvásárlói körében. Nem azért, hogy a mért igényeket kiszolgálja, hanem hangsúlyozottan azért, hogy műsortervével föléjük célozva a közízlés színvonalát emelje. A közönség pedig, mind a programok műfaji gazdagságát, mind az előadások színvonalát évről évre jelesre értékeli.

Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft.

Kapcsolódó írásaink:

Márok Tamás: Kedves Szegedi Szabadtéri Nonprofit Kft.!

Márok Tamás: Soha nem látott (A Szegedi Szabadtéri Játékok 2014-es évadáról)