Ha majd egyszer mindenki visszajön…

JURONICS TAMÁS KOREOGRAFÁLT
A VÍGBEN

A Vígszínház évek óta kiemelt helyszíne a Magyar Dal Napjának. Idén a 100 éve kitört első világháborúra emlékezve katonadalokból és a korszak népszerű slágereiből állítottak össze zenés estet, amelyet először szeptember 14-én, vasárnap este láthat a közönség a Vígszínházban. Eszenyi Enikő, a Ha majd egyszer mindenki visszajön… rendezője Juronics Tamással, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjével dolgozott együtt.

Az 1914-ben kitört első világháborúban számtalan gyönyörű népdal, fülbemászó kuplé, sanzon és máig népszerű dal, sőt korszakalkotó zenemű született, amelyek meghatározták az elmúlt száz év zenei és színházi életét.

Mi is történt ekkortájt?

Az első világháború idején megtorpant a színházak látogatottsága, a pénzhiány miatt számos intézményt be kellett zárni. Harminckét éves volt ekkor Kálmán Imre, aki nem volt már hadköteles, és amikor a császár elrendelte a színházak újbóli megnyitását a front és a hátország erkölcsi felfegyverzése céljából, Kálmán is aktualizálta, hazafiasította Az obsitost, melynek átdolgozott változatát Gold gab ich für Eisen (Aranyat vasért) címmel mutatta be a Theater an der Wien 1914. október 16-án. A háború idején egyszerre két darabon is dolgozott: a Zsuzsi kisasszonyon és az Éljen a szerelem (Csárdáskirálynő) darabokon.

Bartók Béla Kodály baráti segítségével és tanácsaival 1906-ban megkezdte módszeres gyűjtőmunkáját, főként népdalokat, később pedig, a honvédelmi miniszter rendelete alapján katonadalokat is. Bartók bejárta az ország különböző vidékeit, majd kiterjesztette munkásságát más népek zenekultúrájára is. 1906–09 között több ízben kutatott szlovák nyelvterületen, 1909 után – amíg a háború meg nem akadályozta munkájában – Erdélyben gyűjtött. A népi-nemzeti zenei forrásra támaszkodva, Kodállyal karöltve alkotják meg az új magyar zenei stílust, egyben egyéni zenei nyelvüket. 1906-ban adták ki közös népdalfeldolgozás-gyűjteményüket (Magyar népdalok), 1910-ben két egymást követő koncerten mutatták be több más művük között egy-egy vonósnégyesüket a később világhírűvé vált Waldbauer-kvartett tolmácsolásában. A fogadtatás ellenséges, vagy legfeljebb közönyös volt. A közönség megnyerésére, műveik hitelesebb tolmácsolása érdekében 1911-ben több fiatal muzsikussal együtt létrehozták az Új Magyar Zeneegyesületet, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bartók ezt követően visszavonult a nyilvánosságtól. A válságból a kiutat csak a Balázs Béla szövegére komponált táncjátékának, A fából faragott királyfi (1914-16) és operájának, A kékszakállú herceg vára (1911) 1917-es, illetve 1918-as sikeres bemutatója hozta meg.

Kodály Zoltán 1909-1920 között zongora- és zenekar-kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. Erre az időszakra esik például hegedű-gordonka Szonátája (1914) és gordonkára írt Szólószonátája (1915). Az első világháború kitörése megakadályozta műveinek nyugat-európai terjedését, Kodály ezért főként ismeretterjesztő és tudományos közleményeket írt az Ethnographia és a Zenei Szemle című folyóiratok számára.

Szerelmes bakák és sóhajtozó kisasszonyok

A Ha majd egyszer mindenki visszajön… című zenés est – amely az előbb említett zeneszerzők műveiből is válogat – az első világháborús fronton harcoló szerelmes bakákról, bátor hadapródokról, lógós kadétokról, szigorú őrvezetőkről és álmodozó hadnagyokról, valamint az itthon maradt hűséges cselédlányokról, a sóhajtozó kisasszonyokról és a hűtlen nagyságos asszonyokról szól. A helyszín a Monarchia egész területe: kávéháztól a lövészárokig, kaszárnyától a bordélyházig, Budapesttől Isonzóig.

„Boldog vagyok, hogy a nagyszerű koreográfus velünk dolgozott!”

Eszenyi Enikő, a darab rendezője portálunknak elmondta: „Gyerekkorom óta rajongok a balettért, különösen a Szegedi Kortárs Balett előadásai állnak hozzám közel. A kezdetek óta figyelemmel kísérem a társulat munkáját, nagyon sok előadásukat láttam már. Régi vágyam, hogy együtt dolgozhassak Juronics Tamással, akit például az Olasz szalmakalap rendezése előtt is felhívtam, hogy vegyen részt a munkában, de sajnos nem ért rá akkor. Most viszont igent mondott, és ő koreografálta a Ha majd egyszer mindenki visszajön… című zenés estet.

Nagyon közel áll hozzám Tamás színházi gondolkodása, humora, szenvedélyessége. Érdekes, néhány napot töltöttünk csak együtt a próbafolyamatban, de olyan érzésem van, mintha 20 éve együtt dolgoznánk. Most is próbálnak a Vígben, nyugodt szívvel hagytam rá a társulatot.”

Tóth András Tozzi

 Ha majd egyszer mindenki visszajön…

dalok az első világháború idejéből

Összeállította: Eszenyi Enikő és Kovács Krisztina
Rendező: Eszenyi Enikő

A szeptember 14-ei bemutató után az előadás szeptember 20-án és október 29-én is látható lesz.

Kép forrása: Szkárossy Zsuzsa – Vígszínház