Robert Nye versei

A kánai csodatétel

Ritkán említik meg a Kánában tett

Csodáról, hogy túl sok bor készült.

Gondoljuk meg, Jézus a szolgáknak azt mondja,

Töltsenek meg vízzel hat korsót, mindegyik

Két-három mérős, úgy kilencven literes.

Úgy találták, hogy a kimert folyadék

Bor volt, igen jó évjárat, és a vőlegényt dicsérték,

Hogy a legjobb bort végig tartogatta.

Ám a hat óriás korsó, mind kilencven literes,

Több mint ötszáz litert adna (erősebb, mint a sör)

S maradna még vagy ötven. Ne feledjük, hogy

Ezt a bort csak akkor hozzák, mikor a vendégek

Már megitták a szeszt, amit a vőlegény adott,

Ekkorra már jókedvre

Derült alighanem mindenki.

Mi szükség rá, hogy több borral árasszák el őket, mint ami elég?

Van, aki szerint ennek oka messiási.

Az új kor bőség kora volt,

És Izrael megváltója úgy harangozhatja be

Az új korszakot, hogy népét nagy lakomával megvendégeli.

A kezdethez lehetne-e jobb hely, mint Kána,

Lakodalommal együtt? A világ egy lakodalom,

Amint azt mind tudjuk, van, aki jobban, mint mások,

És mindenki szereti a bort, van persze, aki jobban, mint mások.

Nekem mégis úgy tűnik, bosszúságról

Árulkodik Jézus válasza, amikor anyja,

Aki ingujja mellett van, aggódva megfeddi fiát:

– Nincs több boruk. – Asszony, mi közöm nékem ehhez?

Nem épp akkoriban érkezett Galileába

A Holt-tengertől, ahol találkozott az ördöggel,

Ahol a böjttől éhezve megkísértették, hogy

Változtassa kenyérré a követ, hogy éhségét csillapítsa?

– Még nem jött el az én órám. – Ebből nem látható

A vállrándítás, ahogy a fiú elfordul,

Majd anyja magára maradva utasítja a szolgákat,

Hogy tegyenek meg bármit, amit kér?

Ez talán csak nemtörődömség volt, semmi más,

Amikor a vizet borrá változtatta aznap Kánában,

Vagy isteni nemtörődömség volt, vagy csak nem tudták,

Hogy a víz olyan, mint a bor, amikor részeg vagy.

A látomás

Gyerekként egyszer álmomban bemásztam

A keresztbe a Szent Pál tetején, az arany keresztbe,

Fel egy vaslétrán, egyik fokra a másik után,

Hogy álljak és bámuljam Londont odalent.

Egy lánnyal mentem fel, Mollynak hívták,

Előttem akart menni, s ez azt jelentette, hogy

Amint felfelé ment, a szoknyájába láttam.

Oh Molly, Molly Baptist! Apró feneked

A matrózkék nadrágban a katedrális fejdíszébe,

Az arany kereszt belsejébe vonzott,

Fölfelé vonzott, ahogy a költők mondják.

Aznap a Szent Pál tetején meghoztam

az első fiúáldozatot Aphroditénak,

Amint felnéztem arra, amit mutattak nekem.

A látomás tovább él: Molly emelkedik

A menny felé az arany kereszt belsejében

A Szent Pál tetején utána kapaszkodik

Egy félig majom fiú, szemei kocsányon lógnak

A nyelve lóg, ahogy a nyelvem még most is lóg

A Szerelem Királynőjének gondolatára

Egy kisleány szűzi képmásában.

Ócsai Éva fordításai

Válogatás
a Times Literary Supplement
című folyóirat verseiből

Megjelent a Tiszatáj 2014/6. számában