08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

MediStáció
2014.08.28 - tiszatáj

HENN LÁSZLÓ ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA

A MediStáció zavarba ejtő címét adta Henn László András jelenlegi kiállításának. A festészet iránt érdeklődőket, akik követik Henn László festői munkásságát, persze nem lepik meg ezek az elgondolkodtató címadások. A kontemplációra, elmélyült szemlélődésre hajlamos művész mindig is szívesen nyúlt a rítusok, mítoszok világához (2005-ben például Rítus című kiállítását, 2012-ben pedig a Hó-korom című tárlatot épp ebben a galériában rendezte meg). A művész saját bevallása szerint is: alkotásaiban az archaikus kultúrák és modern kor kapcsolódási pontjait kutatja. Címadása most is az európai kultúrrétegekben történt kalandozást sugallja. Mégis nagyot tévedünk, ha a stáció szóból Krisztus keresztútjára asszociálunk. Tehát ne valamilyen, középkori jámbor vallásosságot idéző Meditatio vitae Christi féle olvasat lebegjen a lelki szemeink előtt.

Inkább vegyük komolyan a két szó önkényes, tréfás összeolvasztását, és értsük úgy, mint egy sajátos gondolkodás, meditációs folyamat stációiba, állomásaiba való beavatás lehetőségét. Ahol egyfajta szellemi kalandra ösztönöz minket az alkotó, szélesre tárva előttünk az értelmezések lehetőségét. Ez a gondolat azt is jelzi számunkra, hogy az egyes darabok sorban, egymás után születtek ugyan, de azt elárulhatom, hogy az alkotói akaratnak megfelelően nem abban a sorrendben láthatja őket most a közönség. Ezzel a szándékkal is erősítve, hogy a képek különböző létállapotok, gondolatok lenyomatai és összeállhatnak egy saját történetté (a művész saját történetévé), egyfajta magán­mito­ló­giává, de természetesen más összeállítások létjogosultságát sem vethetjük el. Arra is felhívom a figyelmet, hogy a stáció szó ugyan statikus fogalom, hiszen az állásra, megállásra utal, mégis feltételez egyfajta mozgást, valamilyen irányultságot, folyamatot. Talán ebben a paradoxonban van a lényeg? Látszólag különböző létállapotok, egymásnak ellentmondó gesztusok mégis harmonikus folytatásai lehetnek egymásnak. Az állomást jelölöm meg, mégis csak egy folyamat részeként értelmezhetem az egészet.  A szemlélő megáll egy pillanatra, elmélkedik az addig megtett útról, pihen, összegez, azután újra tovább indul, új állomások felé, voltaképpen folyamatos mozgásban van. Máris úton vagyunk, kezdetét vette a kaland…

Én magam is ezt a megnyitót rendhagyó módon egy sajátos (máris kölcsönözve a terminus technikust medistációnak tekintem, új állomásra érvén, amennyiben egy évtizede (2004 tavaszán) elhangzott szentesi (2006 őszén egy balassagyarmati, 2010 őszén pedig egy szegedi) megnyitóm gondolatait folytatom és egészítem ki az alkotóról.

Henn László képei szellemi látomások, mintha valamiféle ősképeket hívna elő a művész ecsetje retinánkon. Szinte fél-éber állapotba kerül a néző, ahol a látomások egy meleg, aranyosan csillogó szürreális táj színpadán elevenednek meg. Ez a metafizikus fény az óarany transzcendentális csillogásával átértelmezi a festményt. Mintha csak az ikonfestészet aranyalapja tért volna vissza napjaink képzőművészetébe.

Az arany absztrakt, maga a keveretlen fény. Ahogy Pavel Florenszkij fogalmaz Ikonosztáz című nagyhatású munkájában: „a festék és az arany vizuális értékük szerint különböző létszférákhoz tartoznak”. Tehát az arany különválik a festékek ábrázoló érzékiségétől.

Henn László befelé forduló művész. Festészete is belülről építkezik. Víziók, látomások, valós és fiktív történetek álomszerűen, az elme szüleményeiként, nem pedig a leképezés igényével jelennek meg a festményeken. Tájképi elemek, különös konstrukciók, megmagya­ráz­ha­tat­lan funkciójú és működésű masinák, ősi jelek és jelképek, imitt-amott emberszerű figurák jelennek meg a meglehetősen gazdag struktúrájú képtérben. A térbeli viszonylatok irreális léptéket öltenek. A gazdag alapstruktúrára, mintha filmszerűen vetítve, egy egészen más történetből kerülnének rá bizonyos figurák, így új szerepet és értelmet kapva egy másik történetben. Ebből a több rétegű, telített rendszerből alakul ki az ikonok összefogottságát és letisztult képi világát megidéző, lebilincselő Henn Lászlói festészet.

Távol állnak tőle a hangos manifesztumok, az előző évszázadban a képzőművészek részéről sajnos meg-megszokottá váló handabandázások. Kerüli a rivaldafényt, viszont műterme csöndes magányában kitartóan fejleszti műveit. Az elmúlt két évtizedben talán az egyik legegységesebb szegedi festészeti életművet hozta, hozza létre. Társtalan a helyi művészeti életben. Talán karakterük alapján, a XX. század elejének kiváló szegedi festőművészével, Juhász Gyula barátjával, a kitűnő Károlyi Lajossal lehetne szellemi rokonságot találni. Szélesebb kitekintésben, valószínűleg a legmeghatározóbb, bár meglehetősen távoli hatás az univerzális Kondor Béla festészetében keresendő. Épp így említhetném, a szintén az archaikus és a modern összetársításán munkálkodó Ország Lili festészetét. Ha már a helyi párhuzamokat is felvetettük, talán még Fischer Ernő személyét lehetne megidézni. Bár Henn László nem volt a mesternek tanítványa. Mindkettőjük esetében az alkotást intellektuálisan is elmélyült szellemi tevékenység előzi meg. Henn Lászlónál is csakúgy, mint Fischernél is a következetesen szerkesztett alap (A fischeri képi dramaturgia) – ténylegesen és képletesen is – hordozza a festményt, ez adja meg az alaphangulatot és erre kerülnek a játékosabb, kalligrafikus elemek, festői foltok.

Mindent összevetve, Henn László kialakított egy olyan következetes, egységes képi világot, amely napjaink kortárs képzőművészetének sajátos színfoltját jelenti. Varázslatos, mágikus hatású képei szinte észrevétlenül, halk szavú magától értetődéssel, ünnepélyességet, elmélyülést csempészve a hétköznapokba, minket is továbbgondolásra, meditációra késztetnek. Invitálom Önöket, kérem lépjenek be Henn László András képi világába, egy elmélyült meditációra…

(A kiállítás 2014. augusztus 19-én elhangzott megnyitószövegének szerkesztett változata.
A kiállítás megtekinthető 2014 szeptember 18-ig a Szeged, Belvárosi Kamarateremben.)

Nátyi Róbert

 

[nggallery id=436]


Címke: , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)