06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

MediStáció
2014.08.28 - tiszatáj

HENN LÁSZLÓ ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA

A MediStáció zavarba ejtő címét adta Henn László András jelenlegi kiállításának. A festészet iránt érdeklődőket, akik követik Henn László festői munkásságát, persze nem lepik meg ezek az elgondolkodtató címadások. A kontemplációra, elmélyült szemlélődésre hajlamos művész mindig is szívesen nyúlt a rítusok, mítoszok világához (2005-ben például Rítus című kiállítását, 2012-ben pedig a Hó-korom című tárlatot épp ebben a galériában rendezte meg). A művész saját bevallása szerint is: alkotásaiban az archaikus kultúrák és modern kor kapcsolódási pontjait kutatja. Címadása most is az európai kultúrrétegekben történt kalandozást sugallja. Mégis nagyot tévedünk, ha a stáció szóból Krisztus keresztútjára asszociálunk. Tehát ne valamilyen, középkori jámbor vallásosságot idéző Meditatio vitae Christi féle olvasat lebegjen a lelki szemeink előtt.

Inkább vegyük komolyan a két szó önkényes, tréfás összeolvasztását, és értsük úgy, mint egy sajátos gondolkodás, meditációs folyamat stációiba, állomásaiba való beavatás lehetőségét. Ahol egyfajta szellemi kalandra ösztönöz minket az alkotó, szélesre tárva előttünk az értelmezések lehetőségét. Ez a gondolat azt is jelzi számunkra, hogy az egyes darabok sorban, egymás után születtek ugyan, de azt elárulhatom, hogy az alkotói akaratnak megfelelően nem abban a sorrendben láthatja őket most a közönség. Ezzel a szándékkal is erősítve, hogy a képek különböző létállapotok, gondolatok lenyomatai és összeállhatnak egy saját történetté (a művész saját történetévé), egyfajta magán­mito­ló­giává, de természetesen más összeállítások létjogosultságát sem vethetjük el. Arra is felhívom a figyelmet, hogy a stáció szó ugyan statikus fogalom, hiszen az állásra, megállásra utal, mégis feltételez egyfajta mozgást, valamilyen irányultságot, folyamatot. Talán ebben a paradoxonban van a lényeg? Látszólag különböző létállapotok, egymásnak ellentmondó gesztusok mégis harmonikus folytatásai lehetnek egymásnak. Az állomást jelölöm meg, mégis csak egy folyamat részeként értelmezhetem az egészet.  A szemlélő megáll egy pillanatra, elmélkedik az addig megtett útról, pihen, összegez, azután újra tovább indul, új állomások felé, voltaképpen folyamatos mozgásban van. Máris úton vagyunk, kezdetét vette a kaland…

Én magam is ezt a megnyitót rendhagyó módon egy sajátos (máris kölcsönözve a terminus technikust medistációnak tekintem, új állomásra érvén, amennyiben egy évtizede (2004 tavaszán) elhangzott szentesi (2006 őszén egy balassagyarmati, 2010 őszén pedig egy szegedi) megnyitóm gondolatait folytatom és egészítem ki az alkotóról.

Henn László képei szellemi látomások, mintha valamiféle ősképeket hívna elő a művész ecsetje retinánkon. Szinte fél-éber állapotba kerül a néző, ahol a látomások egy meleg, aranyosan csillogó szürreális táj színpadán elevenednek meg. Ez a metafizikus fény az óarany transzcendentális csillogásával átértelmezi a festményt. Mintha csak az ikonfestészet aranyalapja tért volna vissza napjaink képzőművészetébe.

Az arany absztrakt, maga a keveretlen fény. Ahogy Pavel Florenszkij fogalmaz Ikonosztáz című nagyhatású munkájában: „a festék és az arany vizuális értékük szerint különböző létszférákhoz tartoznak”. Tehát az arany különválik a festékek ábrázoló érzékiségétől.

Henn László befelé forduló művész. Festészete is belülről építkezik. Víziók, látomások, valós és fiktív történetek álomszerűen, az elme szüleményeiként, nem pedig a leképezés igényével jelennek meg a festményeken. Tájképi elemek, különös konstrukciók, megmagya­ráz­ha­tat­lan funkciójú és működésű masinák, ősi jelek és jelképek, imitt-amott emberszerű figurák jelennek meg a meglehetősen gazdag struktúrájú képtérben. A térbeli viszonylatok irreális léptéket öltenek. A gazdag alapstruktúrára, mintha filmszerűen vetítve, egy egészen más történetből kerülnének rá bizonyos figurák, így új szerepet és értelmet kapva egy másik történetben. Ebből a több rétegű, telített rendszerből alakul ki az ikonok összefogottságát és letisztult képi világát megidéző, lebilincselő Henn Lászlói festészet.

Távol állnak tőle a hangos manifesztumok, az előző évszázadban a képzőművészek részéről sajnos meg-megszokottá váló handabandázások. Kerüli a rivaldafényt, viszont műterme csöndes magányában kitartóan fejleszti műveit. Az elmúlt két évtizedben talán az egyik legegységesebb szegedi festészeti életművet hozta, hozza létre. Társtalan a helyi művészeti életben. Talán karakterük alapján, a XX. század elejének kiváló szegedi festőművészével, Juhász Gyula barátjával, a kitűnő Károlyi Lajossal lehetne szellemi rokonságot találni. Szélesebb kitekintésben, valószínűleg a legmeghatározóbb, bár meglehetősen távoli hatás az univerzális Kondor Béla festészetében keresendő. Épp így említhetném, a szintén az archaikus és a modern összetársításán munkálkodó Ország Lili festészetét. Ha már a helyi párhuzamokat is felvetettük, talán még Fischer Ernő személyét lehetne megidézni. Bár Henn László nem volt a mesternek tanítványa. Mindkettőjük esetében az alkotást intellektuálisan is elmélyült szellemi tevékenység előzi meg. Henn Lászlónál is csakúgy, mint Fischernél is a következetesen szerkesztett alap (A fischeri képi dramaturgia) – ténylegesen és képletesen is – hordozza a festményt, ez adja meg az alaphangulatot és erre kerülnek a játékosabb, kalligrafikus elemek, festői foltok.

Mindent összevetve, Henn László kialakított egy olyan következetes, egységes képi világot, amely napjaink kortárs képzőművészetének sajátos színfoltját jelenti. Varázslatos, mágikus hatású képei szinte észrevétlenül, halk szavú magától értetődéssel, ünnepélyességet, elmélyülést csempészve a hétköznapokba, minket is továbbgondolásra, meditációra késztetnek. Invitálom Önöket, kérem lépjenek be Henn László András képi világába, egy elmélyült meditációra…

(A kiállítás 2014. augusztus 19-én elhangzott megnyitószövegének szerkesztett változata.
A kiállítás megtekinthető 2014 szeptember 18-ig a Szeged, Belvárosi Kamarateremben.)

Nátyi Róbert

 

[nggallery id=436]


Címke: , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)