Tiszatájonline | 2014. augusztus 28.

Nagypál István: Egy almányi könyörület

A fiatalság és a nőiesség együtt
mumifikálódott a mocsárban,
ahogy ujjai és körmei, maradéktalanul.
Megfojtották egy övvel.
Ahány csavarás, annyi éves volt.
Egy földre hullott alma, melyet
zöldessé és cserzetté tett a láp.

Meisje van Yde

Holttestének megtalálása után gyulladtak fel

az első acetilénlámpák az utcán.

Így égetve bele az Yde-i lány félbevágott

testének képét az emlékezetbe,

míg bőre kékesre színeződött.

A Stijfveen láp könyörületes volt

áldozatának befogadásakor:

száját nyitva hagyta – utat

engedve  a szavak böjtjének.

A fiatalság és a nőiesség együtt

mumifikálódott a mocsárban,

ahogy ujjai és körmei, maradéktalanul.

Megfojtották egy övvel.

Ahány csavarás, annyi éves volt.

Egy földre hullott alma, melyet

zöldessé és cserzetté tett a láp.