Tiszatájonline | 2014. július 15.

Nem divat, és nem politika, amit teszünk

BESZÉLGETÉS BALOG JÓZSEFFEL
„Az most már világos, hogy lesz fesztivál” – kezdte mondandóját Balog József művészeti vezető a 24. Thealter Fesztivál sajtó­tájé­koz­ta­tó­ján. „Véget ért az állami támogatás korszaka, kezdődik a valódi civilizáció, egyre több olyan emberre/szervezetre lesz szükség, akik a kultúra iránti ragaszkodásukat anyagi és/vagy szellemi erővé tudják változtatni.” A hivatalos aktus bezárása után ültünk le beszélgetni […]

BESZÉLGETÉS BALOG JÓZSEFFEL, A THEALTER MŰVÉSZETI VEZETŐJÉVEL

„Az most már világos, hogy lesz fesztivál” – kezdte mondandóját Balog József művészeti vezető a 24. Thealter Fesztivál sajtó­tájé­koz­ta­tó­ján. „Véget ért az állami támogatás korszaka, kezdődik a valódi civilizáció, egyre több olyan emberre/szervezetre lesz szükség, akik a kultúra iránti ragaszkodásukat anyagi és/vagy szellemi erővé tudják változtatni.” A hivatalos aktus bezárása után ültünk le beszélgetni.

– Mi volt az első és legfontosabb munkaakciótok azután, hogy kiderült, nem kapjátok meg a 3 milliós NKA-s támogatást?

– Először számoltunk. Ha hárommilliós támogatás hiányzik, akkor az az összeg egy legalább ugyanekkora következő mínuszt is jelent. Elmaradó meghívások, kieső közönségszám, jegybevétel, TAO támogatás, ami meg éppen a nézők számának a függvénye. Az is meglepett, hogy a szakmailag hozzánk legközelebb álló kuratórium hozott ilyen döntést. A számolás rövid volt. A döntésünk is rövid és velős. Nem engedhetünk meg magunknak ilyen veszteséget. Tehát a működési támogatásból kell többet a fesztiválba forgatni. Ja, hogy ettől bizonytalan lesz az őszi program, a tavaszi pedig beláthatatlan? No, ha odaérünk, újra okosnak kell lennünk.

P1780085-1600

– Az idei fesztivál ennek ellenére magas nívót ígér. Mekkora az eltérés a tervezett és a megvalósult program között?

– Az első válasz húzza magával a másodikat. A terveinkhez közel áll a program, ugyanakkor szerettünk volna még legalább egy-két látványos utcaszínházat és több régi barátot. Ivo Dimcsev igazán jól mutatott volna, s talán az oroszok közül is valaki, aki karizmatikus jelenség. Igen, ami jó lett volna: több karizma, mítosz, és csoda. De, reméljük – és minden munkatársunk ezen dolgozik – marad így is ámulni való.

– Néhány éve egyre komolyabban veszi a Thealter a közönség megfiatalítására tett kísérletet. A törzsközönség java úgy ötven körüli, a workshopok résztvevői huszonévesek. Itt rögtön két kérdés merül fel: Hova lett a közbülső nemzedék? És honnan tudjátok, mivel lehet megnyerni a még, vagy már éppen nem diáknemzedéket?

– Ha a harminc és negyven közöttiek lennének a közbülső nemzedék – akik hiányoznak – akkor a következők a tippjeim. Éppen most tartanak az első felnőttkori összeomlásaiknál. Munkahelyet vesztenek, válnak, görcsösen kaparnak valami multinál, külföldre húztak, pékséget akarnak nyitni, hogy szabadok legyenek, hat-nyolc évesek a gyerekeik, velük kell foglalkozniuk, másként szórakoznak, nem értik és érzik a színházat, más nyelvet beszélnek, mint az ötven-hatvan közötti „emlék(ező)” korosztály, talán csak temetni tudnak, nem dicsérni, mert őket sem dicsérték. Tippeltem, nem sértegetek. Aki hallja, adja át!

P1780101-1600

A diákokat, majdnem diákokat azzal lehet megnyerni, ha róluk és velük beszélünk. Ha elhiszik, hogy ami nem közvetlenül, és pacekban róluk szól, az is vonatkozik rájuk. Nekik és velük a jelent kell megnyerni. A színház a jelen műfaja. Ha találkoznak önmagukkal a színházban, akkor nyert ügyünk van. Ami persze veszteség is. Hát, ki kíváncsi a drámára és a tragédiára? Persze, ha nevetünk közben, akkor sírni is könnyebb lesz. Talán, talán. Igazából nem tudom, hol vannak. A fotósunk, Révész Robi mondta egy előadás előtt, mikor körbenézett a Zsinagógában: aki nincs itt, az mind a Facebookon van. Nevettünk.

– Tetszik a fesztivál nyitottsága, hogy az alternatív „sztároktól” a helyi alkotókig itt mindenkinek jut hely a nap alatt. Egyébként igaz az a kósza hír, hogy Pintér Béláék vidékre kizárólag Szegedre jönnek játszani – nem mellékesen – a Thealter meghívására?

– Pintérék mennek, mennének máshova is. De itt adottak számukra a körülmények: hosszú, tizenöt éves együttműködés, technika, bizalom. Remélem, barátság is. No, a fanatikus közönségükről nem is beszélve. Szuper Szegedi Pintér Függők!

P1780174-1600

– Visszatérve a támogatási rendszerre, vagyis a pénzosztás elveire: évek óta regionális térségben gondolkodtok, híd szerepet töltötök be a határon túli magyar alkotóműhelyekkel karöltve, foglalkoztok a kisebbségek problémáival, gondozzátok az ifjú tehetségeseket – hogy csak néhány olyan szempontot említsek, amelyekről eddig azt gondoltam, tuti pályázatnyertes befutók. Ráadásul ti ezt mind komolyan veszitek. Ha ez nem hat, akkor mit kell felvállalni ahhoz, hogy kegyesebb elbírálásban részesüljetek?

– Mi nem a kirakatban túlizzuk a határiakat. A határon túliak nálunk mindig is innen voltak. Nem divat és nem politika, amit teszünk. Nem varrjuk a mellünkre, nem véssük a homlokunkra. Kisebbségi kultúrát teszünk természetessé a többség orra előtt, hogy ez a hülye megosztás is eltűnjön. A színházban nincsenek határok. Teljesen természetes, hogy köztünk se. Csak annyi, ami a szabad emberek auráinak elkülönüléséhez és összeadódásához szükséges. Ugye, nem egyszerű. Igen, egyszerre kell kinn és benn egeret fogni. Ez a színház varázsa. Nem a mi dolgunk ezt transzparensebbé tenni. Mi benn vagyunk a boltban. Valódi dolgokat árulunk, valódi emberekkel és embereknek. A kirakatban valami más megy. Egészen más. Nem mintha nem tudnánk, talán még értem is. Bár, nem akarom érteni. Bent jobb, sőt! Egészen jó. Nyűgös, nehéz, igazi, felemelő.

Ibos Éva

Képek: Balog József a 23. Thealter megnyitóján (www.thealter.hu)

Kapcsolódó anyagunk: 24. THEALTER Fesztivál – részletes program >>>