Kálnay Adél versei
Viszi a szemem a világot
magával, s mindent egy
helyre gyűjt, oda, ahol
a képek majd szépen
összeérnek, s gömb lesz
belőlük, csillogó csoda.
Megvillannak benne a
sáros udvarok, a néma
kertek, s a lusta dáliák,
kering a falhoz támasztott,
ócska seprű […]
Utazó
Viszi a szemem a világot
magával, s mindent egy
helyre gyűjt, oda, ahol
a képek majd szépen
összeérnek, s gömb lesz
belőlük, csillogó csoda.
Megvillannak benne a
sáros udvarok, a néma
kertek, s a lusta dáliák,
kering a falhoz támasztott,
ócska seprű, a rövid láncon
csaholó kutya, az árokparti
pipacsok, s a szélcibálta
mindig bús akác…
Viszek, viszek mindent
magammal, nem tudom
elhagyni, letenni se,
még nem tudom, mindez
mire lesz jó, mire kell,
de szemem elkapta,
s nem engedi el soha.
Agyamba, lelkembe
égtek a képek, köztük
a fáradt, kopott,
régi dagerrotípiák,
évek százai keveregnek,
lámpa körül zsongnak
így a tarka lepkék,
fel-felvillannak és
sisteregve enyésznek el.
Mióta is utazom, mióta!
Közben gyűlnek egyre
képeim, s néha azt hiszem,
láttam már mindent,
minden örömöt és
minden szenvedést.
Tudod, egyszer még
Istent is láttam,
apró lányka volt,
rozzant ajtókeretnek
dőlve álldogált,
szurtos kis kezét
nyújtotta ételért,
s éjsötét szeme
égetett, mint a tűz.
Az lenne jó
Azért csak az lenne jó,
ha otthon, éppen ott,
ahol az életed éled,
ott érne majd.
Szépen felöltözve,
mintha vendéget várnál,
arcod kipirulva,
már minden munka kész,
ott a finom sült a tálon,
s a sütemények úsznak
a porcukorban.
Épp csak az imént
locsoltad meg az
orchideát, amit pár
éve kaptál azoktól,
akik nagyon szerettek,
s azóta évente kétszer
ontja óriás virágait…
Minden ragyog,
egész nap takarítottál,
még megigazítod a
folyton elcsúszó portrét,
rólad készült annak idején.
Akik fontosak, mind jó helyen,
dolguk elrendezve szépen,
neked sincs semmi elvarratlan,
számláid sorra kifizetted,
a szelvényeket már hozzá is
tűzted a számlalevélhez.
Még tökéletesre formálod
az utolsó mozdulatot,
arcodon öröm, szemedben
nyugalom, s örök béke…
De nem így lesz, nem így,
mert a halál könyörtelen
és nincsen stílusa,
megkeres, pedig még
van dolgod bőven,
például nem mondtad el
a főnöknek véleményed,
nem érkezett meg az
adójóváírás, nem
kértél bocsánatot az
anyádtól, s a szomszéd
is tartozik valami pénzzel.
Még nem jártál Párizsban,
sem Indiában, tanulni is
szerettél volna nyelveket,
még minden annyira
félkész, befejezetlen…
Nem vagyok kész,
jajdulsz fel, de hiába.
Bárhová bújnál, megtalál,
s azt mondja, kész vagy.