Kristiina Ehin versei
Az almafák másodszor borulnak virágba életed során
álomba ringatlak kertünk
első és egyetlen zöldalmafája alatt
és a cumisüvegedben lé gyöngyöz
ugyanerről a fáról
[…]
Várlak téged, vándorkedvű kalandor
krepp-papírból sárga rózsákat csavarok
a rézdrót köré
begyújtok a kandallóba
a kegyetlen hideg
februári nap tiszteletére
Érzem neszeid
halk és nehéz jöttöd
felém tartasz
világom felé
a hóviharon át
Rég létezel
még ha léttelenül is
Egymás szemébe
csak álmomban néztünk
Szemed bennem
szád bennem
Szíved is
mindennél közelebb
Gyerek az ablakpárkányon
Egyik kezemmel tartom, le ne essen
a másikkal írok
Elindult a reggel
a teát megittam a kását megettem
az orgonák elhervadtak
az utolsó nyár eleji virágok is szirmot
bontanak
Éjjel illatuk belengte a szobát
A gyerek aludt
morzsás szájjal
Egyszerre megértettem, hogy ez
a száz kaccsal rámfonódó
kötelesességnyaláb
ez az életem
És mégis boldog voltam
Amikor a gyerek aludt
és az illat a szúnyoghálón át
szobámba szökött
Már nem adom neked a mellem
Az almafák másodszor borulnak virágba életed során
álomba ringatlak kertünk
első és egyetlen zöldalmafája alatt
és a cumisüvegedben lé gyöngyöz
ugyanerről a fáról
almalé tavalyelőtt őszről
amikor még egyek voltunk
amikor még nem voltam igazi anya
és te igazi gyermek
Nagy és szívós
zöldalmaillatú anyád
akarok lenni
igazi anya
bár már nem adom a mellem
neked
igazi gyermekem
Márkus Virág fordítása
(Emapuhkus, Pandekt, Tallinn, 2009.)
