Tiszatájonline | 2014. május 2.

Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez

Az arcok, melyeken keresztül kell néznünk, ismét teli arccá válnak majd. Tökéletessé, távolivá, mégis egyenesen felénk fordulóvá, mintha valóban létezne az újra meghozható döntések csillagképe, és abban várnának ránk, ingadozókra. Árnyékkal viselősen, óceán uszályosan, mert a remegő vénákon az öröm görcse fut végig, és előre éljük át a döntés utáni boldog súlytalanságot, villódzó, teli arcokat látva magunk előtt […]

Margo_ portre_Sirokai Mátyás 1982-ben született Tapolcán, jelenleg Buda­pes­ten él. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ütőhang­szerek szakán szerzett diplomát. 2004 óta publikál, két ver­seskötete jelent meg:  Pohárutca (JAK-Prae.hu, 2008), A beat tanúinak könyve (Libri, 2014). A Lelkigyakorlatok világ­iro­dalmi versblog szerkesztője. Az ösztöndíjat harmadik könyve,  A káprázatbeliekhez  megírásához kapta.  

A káprázatbeliekhez [11]

Az arcok, melyeken keresztül kell néznünk, ismét teli arccá válnak majd. Tökéletessé, távolivá, mégis egyenesen felénk fordulóvá, mintha valóban létezne az újra meghozható döntések csillagképe, és abban várnának ránk, ingadozókra. Árnyékkal viselősen, óceán uszályosan, mert a remegő vénákon az öröm görcse fut végig, és előre éljük át a döntés utáni boldog súlytalanságot, villódzó, teli arcokat látva magunk előtt.

De egyetlen döntést sem lehet újra meghozni az első döntésre való emlékezés nélkül, és a második döntés örömét mindig az első kétségei övezik. Minden döntés emlékezés és vágyódás az ártatlanságra, amikor még nem voltak döntések, csak örvények voltak. Ezért aki dönteni készül, ne gondoljon az ismétlés bolygójára, csak az áramlás erejére figyeljen, csak az elragadtatás állatait kövesse, bárminek a hasonlatosságára teremtett arcon vágtassanak is át.

A káprázatbeliekhez [16]

Ahogy minden bolygónak, az Első Földnek is voltak asztronautái. Ők az égnek fordított fenyvesekben, a hajtómű közelében éltek. Mindannyian a jövőjük vagyunk, genetikus rakéták, melyeket azért lőttek ki, hogy kiperdüljünk az emberi test gravitációs kútjából, és szabadon járjunk az űr állatai között. A kontinensek, ezek a roppant, mészvázas kétéltűek éppúgy el akarnak válni alapzatuktól, ahogy szimbiótáik, a fonalakkal, nyúlványokkal, ágakkal és végtagokkal felfelé törő tenyészetek el akarnak szakadni tőlük, hogy maguk mögött hagyják a vonzás világát. Minden bolygó megálmodja a maga űrutazóit. Az Első Föld hajóit a fenyvesek óriásairól mintázták, mert az utazók lelke nyugalmat talált a fák tiszta gyűrűiben. Minket, akiket a testetlen lét felé küldtek, a meteorról, melynek arca beragyogta az eget, mielőtt kibomló terhe elsötétítette volna.

 

 

MÓRICZ 2014 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be.