Sín-térek és kutatók

Az utolsó jugoszláv írónak tartotta magát, kortársai elitistának bélyegezték, az utókor pedig a világirodalom egyik legjelentősebb kozmopolitájaként tiszteli – Danilo Kišről van szó, akinek az életműve előtt tisztelegve immár hatodszorra jöttek össze a régió irodalmárai, hogy egy róla szóló rendezvény keretében leróják kegyeletüket. A programsorozatot immár hagyományosan Szabadkán tartják, hiszen 1935-ben itt jött a világra a magyar–zsidó apától és montenegrói anyától származó író.

Az idei Irodalmi Kiš-ernyő csütörtökön este vette kezdetét a házigazdák, a Városi Könyvtár és a szabadkai Íróközösség, valamint a Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivált szervező szegedi Sín-Tér Kulturális Egyesület együttműködéséről szóló kerekasztal-beszélgetéssel, melyen részt vettek a két szervezet képviselői, Kollár Árpád, Orcsik Roland, Petró Annamária,Berényi Emőke, Tolnai Ottó és Boško Krstić. Mint elhangzott, a 2008-ban útjára indított fesztivál nem csupán azért egyedülálló, mert felolvasásai az ezüst nyílon zajlanak, így akarván közvetíteni a magyar és a szerb kultúra között, hanem azért is, mert általa sikerült feloldani azt a görcsöt, ami a kilencvenes évek óta összeszorította a határon átlépők gyomrát. Az egyik ötletgazda, Orcsik Roland elmondta, ugyan ripacskodásnak tűnhet megafonos figyelemfelkeltésük, mégis úgy hiszik, egy olyan időszakban, amikor a médiából ömlenek a két nemzettel kapcsolatos rossz hírek, hangos pozitív üzenetekre van szükség. Ezeket szeretnék erősíteni a két egyesület pályázatok általi összekapcsolásával, ami azért is hasznos lesz, mert kibővíthetik a fesztivál repertoárját a kisebb vasútállomásokra tervezett programokkal.

A péntek délelőtti tanácskozás témája – mintegy ezt a regionális együttműködést megkoronázandó – a menetrend volt, amely a kiši prózaművészet jellegzetes szereplőjének, az író vasúti tisztségviselő apjáról mintázott Eduard Samnak a mániákusan készített talmudi műve, apokrif szakrális biblia. Az előadók szót ejtettek Danilo Kiš és Ivo Andrić kelet-nyugati szellemi mozgásairól (Dragana Francišković), az elrendezett véletlenről aBorisz Davidovics síremléke című novelláskötetben (Vári György), a vajdasági magyar irodalomhoz köthető kiši „átszállásokról”, szövegközi csatlakozásokról (Bence Erika), Branislav Nušić egyik kalandos Belgrád és Parizs közötti vonatútjáról (Cindori Šinković Marija), a nomád perspektíváról (Mirko Demić), Snježana Rončević pedig felolvasta a Kišről és az utazásról írt esszéjét, valamint az írónak ajánlott versét. A konferencia után megkoszorúzták Danilo Kiš mellszobrát.