MIKSZÁTH KÁLMÁN
Nyilasy Sándor festményéről nem a megszokott, joviális pipás Mikszáth néz reánk, hanem egy pirospozsgás, tetterős fiatalember. Kezében kalapot, botot tart, mint Arany János: “Menni csak egy készűl: útja van: ez leszek én!”
Ilyen volt, ilyen lehetett Mikszáth szegedi évei alatt, után, amikor visszaindult innen a fővárosba, a Pesti Hírlaphoz. De nem volt ilyen tetterős, amikor Szegedre került.
A Szegedi Napló alapítója, Enyedi Lukács és Gelléri Mór (hívjuk segítségül az ő visszaemlékezését) ment fel Budapestre, hogy egy fővárosi “zsurnalistát” keressenek, mert Szegeden már akkor is nagyobb becsülete volt az importált íróknak (nem változnak az idők…). Pesten felkeresték Borostyány Nándort, a szegedi származású szerkesztőt, aki először egy kiváló publicistát, fegyelmezett, kötelességtudó, pontos és lelkiismeretes újságírót ajánlott nekik, mire a két szegedi redaktor összenézett:
Másodikként olyat ajánlott Borostyány, aki ugyan nem mindig pontos, nem is fegyelmezett, inkább bohém természetű, kissé elhagyatott, beteges, de egy kis vidéki rekreáció talpra segítené. Ő volt Mikszáth Kálmán.
Azonnal felkeresték szállásán, egy nem épp előkelő szállodában lakott. Mikszáth betegen, a pamlagon fekve fogadta a szegedi “küldöttséget”, körülötte pár orvosságos üveg hevert. Ez volt szobájának minden dísze és nyomorúsága.
Ahogyan Enyedi előadta jövetelük célját, Mikszáth lassan felemelkedett a pamlagon, arca kipirult, szemei tűzben égtek. Az ajánlat számára a megváltást jelentette, kiutat egy unott, tarthatatlan helyzetből. Rögtön átgondolta, hogy kiszabadulhat, friss levegőt szívhat, rendszeres munkában lesz része, tisztességes fizetéssel.
– Szegedre? – kérdezte bágyadt, fáradt hangon – szívesen megyek, oly régóta vágyódom a frissebb vidéki élet után. Megyek. Vigyetek el innen!
A fölajánlott előleggel Mikszáth rendezte “kis ügyeit” s pár nap múlva Szegedre érkezett.
Az akkori Wagner szállodában rendezkedett be, ekkor indult testi és szellemi rekreációja. Szegeden az egészsége is hamar helyreállt, kibontakozott ragyogó tehetsége.
A szegedi évek nélkül lehet, hogy nem történt volna meg a fordulat Mikszáth életében, az itt töltött idő nélkül aligha válhatott volna azzá, aminek ma az irodalomtörténet és az olvasóközönség ismeri.
Annus Gábor
