06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Szomorú örökség
2014.03.16 - tiszatáj

KOVÁTS JUDIT: MEGTAGADVA

Akadnak olyan témák 20. századi történelmünkben, melyek hagyományos történetírói módszerekkel nehezen megjeleníthetők. Mit kezdhetünk például a személyes, kibeszélet­len-kibeszélhetetlen traumákkal, a véletlen szerepével, vagy éppen a kevés nyomot hagyó cso­portok (például a nők) múltjával – közös történelmünk szerves részeivel? A hivatásos törté­nész ezek kapcsán vagy szétnéz merengve (és okos fejével biccent, elfogadva korlátait), vagy szakmán kívüli eszközökhöz nyúl. Kováts Judit utóbbi verzió mellett döntött és szép­irodalmi műként vetette papírra egy érettségi előtt álló, fiatal diáklány második világhábo­rús tapasz­talatait. Pontosabban egy idős tanítónő emlékezik a műben a „több mint egy em­ber­öltővel” (7) korábban történtekre. Ahogyan a könyv blog­oldalán olvashatjuk: „Az írás az ő kettétört életén keresztül mutatja meg a háborút úgy, ahogy a forrásokból és történelem­könyvekből sohasem ismerhetjük meg. A háború mellett a regény meghatározó kérdésfel­vetése a múlttal való szembenézés, vagy talán inkább szembe nem nézés, a tagadás és a hallgatás.”

A sokáig történészként, levéltárosként ténykedő szerző nem légből kapta történeteit, hanem sokéves munkát követően, mintegy két tucat személyes interjú alapján cselekményesítette összegyűlt anyagát. A Megtagadva újszerűségét jelzi, hogy az első olyan hazai szépirodalmi mű, „amely az oral history módszerével íródott.” – hangsúlyozza recenziójában (A hallgatás falai) Sándor Zsuzsanna. Nem kevésbé fontos, hogy a gyűjtés egyben a kommunikatív em­lékezet – élettani okokkal magyarázható – korlátaira is figyelmeztet. Ahogyan Kováts fo­gal­maz: „A huszonnegyedik órában vagyunk, és nagy a mulasztásunk – tudományé, művé­szeté egyaránt –, de mintha még mindig nem sietnénk eléggé. Az én interjúalanyaim közül hatan haltak meg a beszélgetéseink óta.” Az oral history ráadásul nem kifejezetten könnyű műfaj, hiszen egy (jobb esetben ajánlással érkező) idegennek kell néhány órában „kikérdez­nie” de­likvensét, vagy épp csak belehallgatnia annak életébe, óhatatlanul régi sebeket tépve fel ténykedésével. Szerzőnknek pontosan ez volt a célja, így ülésein majd hét évtizedes tit­kokkal, gyengeségekkel, bűnökkel, emberi drámákkal és tragédiákkal kellett szembesülnie.

Drámák és tragédiák (regényformában) – innen tekintve már talán jobban érthető és iga­zolható az irodalmi formaválasztás. Merthogy a történetek megjelenhettek volna lábjegyze­telt szaktanulmányként – az alanyok anonimitása így is biztosítható lett volna –, csakhogy ezzel éppen méregfogát, az egyes szám első személyű narrátor által közvetített emberközeli perspektívát veszítette volna el az alkotás. Az interjúalanyok hangjának polifóniája letisz­tult módon és koncentráltan jut el hozzánk Anna tolmácsolásában. A tolmácsolás itt szó szerint értendő, hiszen ez a mediális váltás egyrészt a szóbeli közlés textualizálásában, más­részt e nyers szöveg szépirodalmi műfajok oldotta sokszínűségében ölt testet. Borbély Szi­lárd a drá­mai témaválasztás példázatszerűségére mutat rá Onder Csaba értő kritikájához (Magán­háborúk) kapcsolódva, míg Bódi Katalin a Bildung, a lányregény és a családregény műfaji kódjait említi ugyanott. A sajátos formából adódó bizonytalanság csak fokozódik, ha térké­pen szeretnénk követni a regényt, bár viszonylag könnyen kikövetkeztethető, hogy Nyíregy­háza környékén (Oroson) játszódik a történet. Tehát nemcsak a hagyományos tör­ténészi narratíva, de a helyszín pontos megjelölése is elmarad, ami – szerzői intenció sze­rint – az általánosító érvény miatt történt. (Ha már a fikció és valóság terepének ingoványos határ­mezsgyéjén járunk, érdemes megjegyezni, hogy a harmincas évekbeli nagy szociográ­fiák esetében sem volt ismeretlen ez a fajta, „általánosítva elbizonytalanító” gesztus, mint Nagy Lajos Kiskunhalom című – Apostagon játszódó – szociográfiája is bizonyítja.)

A cselekmény 1942-ben kezdődik, mikor a háború „még mindig tőlünk távol, valahol a messzeségben zajlott” (7). Szinte idilli a kép, ami a szemünk elé tárul: a falujából naponta bejáró gimnazista lány plátói vonzalma a „kiskormányzó” iránt, majd bimbódzó szerelme a fiúgimnazista Andrással. Mindez – főként a férfiakhoz való viszony szabályozott terei – fon­tos viszonyítási pont lesz a később történtekhez, bár a mindennapi beutazás rendjében nem nehéz észrevenni a „neobarokk társadalom” merevségét sem: „ha vágytunk is esetleg más­hová, mint ahol a helyünk volt, eszünkbe sem jutott bármit is tenni érte” (12). Az egyetlen ember, aki nem illeszkedik ebbe a miliőbe, a mindenkivel tegeződő, „amerikás” Miklós nagy­bácsi.

A nyilvánvaló áldozati perspektíva ellenére Kováts Judit árnyaltan mutatja be a világháború vidéki életvilágát. A zsidók deportálását Anna megdöbbenéssel fogadja, hiszen számára zsi­dókérdés „gyakorlatilag nem létezett” (35); Goldberger Eta az egyik legjobb barátja volt, de a gettóba is csempészett élelmet az üldözöttek számára. Az elhurcoltak javainak széthor­dá­sában, a népháznál, majd a magtárnál zajló ostromjelenetekben azonban már ő is aktívan részt vesz – ezek a részek pedig az emberi gyarlóság nagytablói a műben. Kováts ugyanak­kor ügyesen kerüli el a túlzottan didaktikus vonalvezetést, többek között a gyermeki néző­pont érvényesítésével. A deportálásra ekképp emlékezik Anna: „Az istentiszteletnek leg­alább egy órája vége volt, de még mindig hajkurászták őket, nekem pedig annyira, de annyira kellett pisilnem, hogy kínomban azt kívántam, bárcsak elindulnának már, és vége lenne az egész­nek.” (43)

A kötet egyik fő szervezőereje (némileg hasonlóképpen, mint Németh László Gyászának) az identitásvesztés több perspektívából megközelített asszonyi élménye. Pontosabban női él­ménye, hiszen Anna sosem válik asszonnyá (ellentétben Kurátor Zsófival), ám számára is saját élete, sőt teste válik idegen világgá: „Vasárnap délutánig azonban véget ért minden, és aki megélte mindazt, ami következett, az nem én voltam. Az egy másik Somlyói Anna volt.” (90) Az agresszió tobzódását naturalisztikus képekkel érzékelteti a szerző: a nedvedző, „vicsorgó” lóhullák, a katonák elől megalázottan bujkáló, majd a halott katonákat akkurá­tu­san kifosztó helyiek azonban csupán a keretet nyújtják a legnagyobb tabuhoz, a nemi erő­szakhoz, ami hatalomgyakorlás is egyben. A „két Anna” nézőpontja itt összeér, sőt totálissá fokozódik, így példázva egyrészt a trauma egész életen át tartó állandósulását, másrészt az interjúk névtelen emlékezőinek összességét: „Végtelen idők óta feküdtem alattuk szétfeszí­tett lábbal, millióan térdeltek fölém, milliószor láttam az üres, kifejezéstelen szemüket, hal­lottam egyre gyorsuló lihegésüket.” (154) Talán nem véletlen, hogy csupán az alany passzív érzékeléséről („láttam”, „hallottam”) tudósít ehelyütt a szöveg, Anna hangját ugyan­úgy nem halljuk, mint ahogyan a későbbiek során is hallgatás lesz osztályrésze az áldozat­nak: „Sem akkor, sem később nem akartam a Tiszáról beszélni. Ha kérdeztek, a lehető legrövidebben válaszoltam, mert úgy éreztem, mondhatok bármit, csak azt hiszik el, amit hinni akarnak.” (213) Anna titkát politikai tabusításból és társadalmi konvenciókból rakott falak közt volt kénytelen őrizni, megannyi társához hasonlóan.

Noha a szerzőnek ez az első önálló kötete, írásait – köztük recenzált regényének részleteit – már több neves irodalmi folyóirat is közölte. Nem véletlenül. Írói vénának és történészi fel­készültségnek szerencsés találkozása Kováts Judit munkássága. Ráadásul mivel a Meg­ta­gadva nehéz témája ellenére könnyen olvasható, akár oktatási segédanyagként is kivá­lóan működhet(ne) a szöveg, hasonlóképpen mint Oravecz Imre nagyregényei (hogy egy teljesen más korszakot és témát említsek). Mindez természetesen nem jelenti, hogy hibát­lan művel van dolgunk. Fel lehet emlegetni elvarratlan szálakat, vagy épp a helyenként tör­ténésszé vedlő (elpusztult anyakönyvek felett szomorkodó), omnipotens visszaemlékező-narrátor következetlenségeit, ám jóval fontosabb, hogy a regény megkésett kollektív gyász­munka, hi­szen bár Anna hosszú évtizedeken át cipelt terhe közös örökségünk, a szégyen és a hosszú elhallgat(tat)ás következtében mégis sokáig gazdátlan volt a múlt század e szo­morú hagya­téka. Kováts Judit újszerű eszközökkel megírt, hiteles és irodalmilag is értékes alkotása ily módon kapcsolódik a második világháború női narratíváihoz (például Polcz Alainéhez, vagy Fahidi Éváéhoz), egyben pedig hozzájárul múltunk kibeszéléséhez, feldol­gozásához.

(Magvető Kiadó, Budapest, 2012. 264 oldal)

 Bartha Ákos

Megjelent a Tiszatáj 2014/2. számában

Címke: , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)