Tiszatájonline | 2014. március 14.

Nincsen lezáratlan téma

A Vitamin című kritikai beszélgetéssorozat egykori helyszínén, a szegedi Grand Caféban Orcsik Roland mutatta be Gaborják Ádám kritikakötetét, a Megtalált helyedet. A könyv a FISZ és a Pluralica közös kiadványaként jelent meg, így sokan gesztusértékűnek tartják a JAK-elnök és a FISZ alkalmi kollaborációját… – Sörös Erzsébet Borbála beszámolója

Sörös Erzsébet Borbála beszámolója Gaborják Ádám Megtalált helyed című kötetének szegedi bemutatójáról.

A Vitamin című kritikai beszélgetéssorozat egykori helyszínén, a szegedi Grand Caféban Orcsik Roland mutatta be Gaborják Ádám kritikakötetét, a Megtalált helyedet. A könyv a FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) és a Pluralica közös kiadványaként jelent meg, így sokan gesztusértékűnek tartják a JAK-elnök és a FISZ alkalmi kollaborációját, az ötlet azonban még 2011 tavaszán merült föl, amikor Gaborják Ádám még nem is gondolt bele, hogy valaha JAK-elnök lesz. Elmondta, hogy ugyan az élet írta így, és ez egy véletlen egybeesés, de az inge alatt különben sem hord Utálom a FISZ-tpólót.

A kötet nem az összes megjelent kritikáját tartalmazza, de a válogatott szövegek között is van olyan, ami a szerkesztés során változott, hiszen nincsen lezáratlan téma. Orcsik Roland rákérdezett Gaborják kritikusi attitűdjére is, aki szerint nem szabad lehúzni a pályakezdőket, hiszen ahogy a zenében is a harmadik albumnál, úgy az irodalomban is a harmadik kötetnél derül ki, hogy jó-e a szerző. Ez a kritikakötet Gaborjákot megerősítette saját kritikusi hozzáállásában, tényleg leképezi azt a hat évet, amikor a szövegek keletkeztek. A kötet kapcsán kicsit újraértelmezte kritikusi pozícióját is, igyekszik az olvasóra figyelni, inkább orientálóbb jellegű írások létrehozására törekszik. A kritikaírást nem tartja magányos műfajnak, sőt, például Kele Fodor Ákos és Nemes Z. Márió kötetei kapcsán megjelent kritikái további beszélgetéseket generáltak a szerzőkkel.

Szóba kerül a teória démona is, Gaborják szerint nem kell túlzásba vinni az elméleti szövegek vég nélküli idézését, inkább úgy igyekszik belevinni a teóriát, hogy érzékelhető legyen a jelenléte, hogy elméletileg, szakmailag megalapozott legyen a szöveg, viszont nyelvileg úgy formálja meg, hogy bármely olvasó számára érthető legyen. A jelenlévő Szilasi Lászlót említi pozitív példaként, aki könnyen olvasható, publicisztikai jellegű kritikákat ír, így nem csak a szakma felől van olvasóbázisa. Még hozzáteszi, hogy a sok elméletileg túlterhelt szöveg nagyban hozzájárul az irodalomkritika jelenlegi bizonytalan pozíciójához.

Orcsik Roland megjegyzi, hogy a kötet formátuma hasonlít a Kalligram lírasorozatára, Gaborják szerint egy ötlet sikerességét jelzi, ha másolják. A kötet munkálatai közben nagy hangsúlyt fektettek a vizualitásra, első körben az volt a cél, hogy legalább a borítók helyet kapjanak, hogy az olvasó tudja hova kapcsolni a kritikákat, aztán a képek száma egyre csak nőtt. Lőrincz Gergely, a Pluralica grafikusa válogatta a képeket is, Gaborják szerint ráérzett arra, ami a kritikákban történik, lekövette, és vizuálisan fel tudta tölteni. Azt mondta, „mindig is szerettem volna egy olyan kritikakötetet, amiben zombik vannak.” Orcsik felidézte Fűzfa Balázs hiperlink elvű tankönyveit is, Gaborják ezeket ugyan nem forgatta, de ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy minden progresszív törekvést támogat, ami közelebbivé, hétköznapibbá, elérhetőbbé teszi az irodalmat. Szerinte a könyv kora lejárt, a nyomtatott szöveg két borító között már nem olyan izgalmas az olvasó számára. Ez nem teszi olvashatatlanná a korábbi megjelenéseket, viszont erősödik a vizualitás, egyáltalán az intermedialitás szerepe, hatása a szövegek kiadásában, megjelenítésében, amit mindenképp érdemes figyelembe venni.

Orcsik Roland rátér arra is, hogy Gaborják kritikáiban nagyon erős a test problematikájának megjelenítése, ezen belül is a testek kevésbé esztétikus vonatkozásai foglalkoztatják. Gaborják számára az első szembesülés zavarbaejtő volt, viszont nagyban hozzájárultak Darvasi László szövegei is, hogy „a test sötét oldala” érdekli, ennek kapcsán felemlegeti A könnyvmutatványosok legendáját, amelynek egyik csúcspontja a szarfelhő megjelenése. A szenny nagyban hozzájárul ahhoz, amit a kultúráról gondolunk, mennyire hangsúlyos a bűntudat érzése a testhez kapcsolódóan, például a huszadik század legnagyobb ipari teljesítménye a gyilkolást szolgálta. Ez szorosan összefügg azzal a gondolattal, ami a záróesszében is ott bujkál, hogy a társadalom kidobja magából, ami nem fér bele a normába, megemlíti a Nagy Fogyáscímű műsor cirkuszi jellegét, vagy az apród.hu reklámjait, ahol a testi másságra építenek marketingstratégiát. Szerinte nem így kellene bánni a test kérdésével, ellenpárként megint Darvasit említi, ahol egy bensőségesebb, pozitív szemlélet jelenik meg a test kapcsán.

Gaborják elmondja azt is, hogy most ugyan Pesten él, de szellemi műhelyének Szegedet tartja. Ha most lenne Szegeden, nyitottabb esteket szervezne, ahol nemcsak irodalomról, de társadalomról, popkultúráról is szó esne. A bölcsészeken mindig elverik, hogy nem kötődnek eléggé a társadalomhoz, viszont szerinte azt is fontos ezzel kapcsolatosan megemlíteni, hogy a képzés gyakorlati oldala hiányos: a József Attila Körben végzett munkája kapcsán látta be, hogy elengedhetetlen egy bölcsész számára, hogy például megtanuljon pályázatot vagy szerződést írni. Orcsik megemlíti azt a gyakran ismételt vádat is, hogy az irodalmi szervezetek belterjesek. Gaborják szerint ez csak duma, el kellene felejteni. Azt elismeri, hogy a rendszer magára záródott, de ez többtényezős ügy. Az irodalmi élet Pest-centrikusságát sem tartja jónak, de a decentralizáció nem megy varázsütésre. Nem segít az ügyön, hogy például a JAK öt beadott pályázatából épp a vidéki rendezvények támogatására mondtak nemet.

Elmondja azt is, hogy a körülbelül 350 JAK-tagnak kevesebb mint fele aktív (ehhez hozzájárul az is, hogy a másik fele aktív a Szépírók Társaságában, mert nagy az átfedés). Gaborják szerint a gondolkodásmódban is szükség van változásra, egyrészt egy civil szervezetnek a közösség felé is aktív tagokra van szüksége, másrészt viszont azt is be kell látni, hogy nagyon nehéz források nélkül dolgozni. A kultúra a pártpolitikánál nagyobb ívű kérdés, de az is tény, hogy a kultúra helyzete megváltozott a rendszerváltás óta. Szerinte az alapvetően elvárható, hogy a forráslehetőségek ne apadjanak, és a döntéshozók felelősen osszák a pénzt. Negatív példának hozza az MMA-t, amelyet kiemeltek és a többi szervezet fölé helyeztek, és ebben az esetben nem lehet eltekinteni attól, hogy az ideológia is rárakódik a problémára.

Végezetül Orcsik Roland még rákérdez, hogy milyen irányba indul el Gaborják a kritikakötet után. Válaszában az esszét említi, amelyben az ember saját magát is felteszi a mérlegre, de ezen kívül is sok megíratlan ötlete van még.

Sörös Erzsébet Borbála