02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Diskurzusok fogságában
2014.02.26 - tiszatáj

TIÉD A TRAUMA, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG

„Nem szabad hagyni, hogy a traumáink áldozati szerepbe kényszerítsenek bennünket, valamint arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a saját traumáink ne traumatizáljanak másokat.”

A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) a tavalyi után idén újra megrendezte azt a nemzetközi, magyar és más kelet-közép-európai vendégek részvételével zajló találkozót, melynek célja a traumák feldolgozhatóságának vizsgálata. Idén a rendezvény célkeresztjében az állt, milyen kapcsolatban állnak az egyes (főként közösségi) traumák a hatalommal, illetve az identifikációval, továbbá, hogy milyen tér- és tájépítészeti konstrukciókon keresztül működik a traumaemlékezet.

A kétnapos konferencia két-két szekcióját, mindkét nap egy-egy fél órás előadás vezette be, melyek a közösségi tér és a hatalom viszonyának egyes aspektusait mutatták be. A pénteki ülések szintén ezen témákkal foglalkoztak elsősorban, nevezetesen a traumaemlékezet tárgyi megjelenési formáival. A második nap szekcióit alaposabban vizsgálva azonban mélyebb betekintést nyerhetünk a traumák, illetve azok feldolgozásainak nyelvi, diszkurzív lehetőségeibe és problémáiba.

Az első beszélgetés Borbély András moderálása mellett Erdős Virág, László Noémi, valamint a Lengyelországból érkező Monika Blaszczak részvételével a kiírás szerint arra kereste a választ, hogyan manipulálunk a traumáinkkal. A szekció meghatározó eleme a személyes, illetve a közösségi trauma megélése és ezek kapcsolata volt. Borbély András azonnal fel is vetette a kérdést, hogyan lehet elkerülni a manipulációt, továbbá, hogy a trauma milyen módon konstituál egy-egy közösséget. László Noémi, aki elsősorban a kisebbségi létre mint egyéni és közösségi traumára koncentrált, hangsúlyozta, hogy közösségi diskurzusokra van szükség, ugyanakkor azt is felvetette, hogy a mai erdélyi fiatalok számára a határok átrendezése nem egy személyesen megtapasztalt, hanem egy öröklött trauma. Erdős Virág azt látta igazán jelentős tényezőnek, hogy sok szempontból még csak most kezdünk szembenézni a traumáinkkal – kiemelve az idei holokauszt emlékév eseményeit és eddigi történéseit, illetve a szégyen sajátos közösségteremtő erejét. Monika Blaszczak is csatlakozott a fenti gondolatokhoz azzal, hogy kiemelte, a megélt közösségi traumák mindenképpen identifikációra kényszerítenek bennünket, illetve arra, hogy újraértelmezzük saját magunkat. A traumák feldolgozhatósága és nyelvi (irodalmi) megjelenítése kapcsán László Noémi azt jegyezte meg, hogy az egyik legnagyobb probléma, hogy a releváns, nem-vizuális művészet sajnos csak korlátozott számú befogadóhoz jut el, míg Monika Blaszczak azt hangsúlyozta, mennyire fontos a művészek társadalmi szerepvállalása a demokráciában.

A második szekció némi változást hozott a tervezetthez képest, mivel Jónás Tamás és Bencsik Orsolya betegség miatt nem tudott részt venni a rendezvényen, így Szőllőssy Balázs helyettesítette a távolmaradtakat. A második beszélgetés a traumaelbeszélő és a közösség viszonya címet kapta, mely kérdés problematikusságát a Bosznia-Hercegovinából érkező Muharem Bazdulj kiválóan világította meg azzal, hogy kiemelte, nem szabad hagyni, hogy a traumáink áldozati szerepbe kényszerítsenek bennünket, valamint arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a saját traumáink ne traumatizáljanak másokat. Arra egyébként Erdős Virág is felhívta a figyelmet a megelőző szekcióban, hogy a traumák következtében nagyon könnyű felvenni egy áldozati szerepet. Csepregi János moderátorként felvetette a kérdést, hogy a traumák kapcsán miként lehetséges az egyéni élmények kollektívvé bővítése, valamint hogyan szólhatunk olyan általános kérdésekről, amelyeknek akár személyesen nem is vagyunk érintettjei. Szőllőssy Balázs ezekhez kapcsolódva egyrészt a közösségi helyek közösségformáló erejét hangsúlyozta, másrészt azt, hogy az irodalom feladata annyi, hogy felvesse a megfelelő kérdéseket, amelyek megnyitják az utat a megfelelő diskurzusokhoz. Csepregi azonban egy igen fontos szempontra hívta fel a figyelmet, mégpedig, hogy meg kell tanulnunk lebontani a kategorizáló külsőségeket a kérdéseinkre adott általános válaszokról. Sokszor ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy egy-egy kérdésre, amely önmagában igencsak releváns, kifejezetten rossz vagy káros válaszokat kapunk – főként a politika oldaláról.

A rendezvény második napjának beszélgetéseiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a résztvevők mintha csak bajosan tudták volna felfedni azokat a diszkurzív hatalmi mechanizmusokat, amelyek a kollektív traumákat meghatározzák. Paradox módon éppen ez jelzi azt, hogy milyen nagy szükség van ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre. A traumák feldolgozásához és valódi szerepük megértéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy új kérdéseket szegezzünk neki a diszkurzív rendszereknek, amelyekben ezek működnek. Sokszor az tapasztalható ugyanis, hogy a traumaelbeszélések egy meghatározott, normatív beszédmód köré szerveződnek, melynek egyik közösségkovácsoló és összetartó ereje éppen abban rejlik, hogy nem tehetők fel szubverzív kérdések ezen diskurzuson belül. Így pedig kialakul egyfajta tabusított trauma a maga szintén tabusított elbeszélésével. A FISZ rendezvényén úgy tűnt, a szereplők sokszor éppen ebből a jelenségből nem tudtak kitörni, talán kerülték az ilyen típusú új kérdéseket. A fő kérdés ugyanis éppen az, hogy milyen ideológiai pozícióból beszélünk, amikor elbeszélünk egy traumát. Egyáltalán lehetséges-e valamilyen ideológiától függetlenül feldolgozni vagy elbeszélni egy ilyen eseményt? A FISZ által szervezett találkozó arra kellene ösztönözzön minket, hogy megfelelő önreflexióval feltegyünk ehhez hasonló új kérdéseket, az pedig bizonyos, hogy az irodalomnak és a nyelvnek meghatározó szerepe van abban, hogy megértsük és kritika tárgyává tegyük a traumáról való gondolkodás módjait.

Tiéd a trauma, a hatalom és a dicsőség – Kelet-közép-európai találkozó és felolvasás, Fogas Ház, 2014. február 14-15. (2. nap)

Bartha Ádám

 

[nggallery id=311]

További képek: https://www.facebook.com

 


Címke: , , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő