10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Diskurzusok fogságában
2014.02.26 - tiszatáj

TIÉD A TRAUMA, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG

„Nem szabad hagyni, hogy a traumáink áldozati szerepbe kényszerítsenek bennünket, valamint arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a saját traumáink ne traumatizáljanak másokat.”

A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) a tavalyi után idén újra megrendezte azt a nemzetközi, magyar és más kelet-közép-európai vendégek részvételével zajló találkozót, melynek célja a traumák feldolgozhatóságának vizsgálata. Idén a rendezvény célkeresztjében az állt, milyen kapcsolatban állnak az egyes (főként közösségi) traumák a hatalommal, illetve az identifikációval, továbbá, hogy milyen tér- és tájépítészeti konstrukciókon keresztül működik a traumaemlékezet.

A kétnapos konferencia két-két szekcióját, mindkét nap egy-egy fél órás előadás vezette be, melyek a közösségi tér és a hatalom viszonyának egyes aspektusait mutatták be. A pénteki ülések szintén ezen témákkal foglalkoztak elsősorban, nevezetesen a traumaemlékezet tárgyi megjelenési formáival. A második nap szekcióit alaposabban vizsgálva azonban mélyebb betekintést nyerhetünk a traumák, illetve azok feldolgozásainak nyelvi, diszkurzív lehetőségeibe és problémáiba.

Az első beszélgetés Borbély András moderálása mellett Erdős Virág, László Noémi, valamint a Lengyelországból érkező Monika Blaszczak részvételével a kiírás szerint arra kereste a választ, hogyan manipulálunk a traumáinkkal. A szekció meghatározó eleme a személyes, illetve a közösségi trauma megélése és ezek kapcsolata volt. Borbély András azonnal fel is vetette a kérdést, hogyan lehet elkerülni a manipulációt, továbbá, hogy a trauma milyen módon konstituál egy-egy közösséget. László Noémi, aki elsősorban a kisebbségi létre mint egyéni és közösségi traumára koncentrált, hangsúlyozta, hogy közösségi diskurzusokra van szükség, ugyanakkor azt is felvetette, hogy a mai erdélyi fiatalok számára a határok átrendezése nem egy személyesen megtapasztalt, hanem egy öröklött trauma. Erdős Virág azt látta igazán jelentős tényezőnek, hogy sok szempontból még csak most kezdünk szembenézni a traumáinkkal – kiemelve az idei holokauszt emlékév eseményeit és eddigi történéseit, illetve a szégyen sajátos közösségteremtő erejét. Monika Blaszczak is csatlakozott a fenti gondolatokhoz azzal, hogy kiemelte, a megélt közösségi traumák mindenképpen identifikációra kényszerítenek bennünket, illetve arra, hogy újraértelmezzük saját magunkat. A traumák feldolgozhatósága és nyelvi (irodalmi) megjelenítése kapcsán László Noémi azt jegyezte meg, hogy az egyik legnagyobb probléma, hogy a releváns, nem-vizuális művészet sajnos csak korlátozott számú befogadóhoz jut el, míg Monika Blaszczak azt hangsúlyozta, mennyire fontos a művészek társadalmi szerepvállalása a demokráciában.

A második szekció némi változást hozott a tervezetthez képest, mivel Jónás Tamás és Bencsik Orsolya betegség miatt nem tudott részt venni a rendezvényen, így Szőllőssy Balázs helyettesítette a távolmaradtakat. A második beszélgetés a traumaelbeszélő és a közösség viszonya címet kapta, mely kérdés problematikusságát a Bosznia-Hercegovinából érkező Muharem Bazdulj kiválóan világította meg azzal, hogy kiemelte, nem szabad hagyni, hogy a traumáink áldozati szerepbe kényszerítsenek bennünket, valamint arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a saját traumáink ne traumatizáljanak másokat. Arra egyébként Erdős Virág is felhívta a figyelmet a megelőző szekcióban, hogy a traumák következtében nagyon könnyű felvenni egy áldozati szerepet. Csepregi János moderátorként felvetette a kérdést, hogy a traumák kapcsán miként lehetséges az egyéni élmények kollektívvé bővítése, valamint hogyan szólhatunk olyan általános kérdésekről, amelyeknek akár személyesen nem is vagyunk érintettjei. Szőllőssy Balázs ezekhez kapcsolódva egyrészt a közösségi helyek közösségformáló erejét hangsúlyozta, másrészt azt, hogy az irodalom feladata annyi, hogy felvesse a megfelelő kérdéseket, amelyek megnyitják az utat a megfelelő diskurzusokhoz. Csepregi azonban egy igen fontos szempontra hívta fel a figyelmet, mégpedig, hogy meg kell tanulnunk lebontani a kategorizáló külsőségeket a kérdéseinkre adott általános válaszokról. Sokszor ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy egy-egy kérdésre, amely önmagában igencsak releváns, kifejezetten rossz vagy káros válaszokat kapunk – főként a politika oldaláról.

A rendezvény második napjának beszélgetéseiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a résztvevők mintha csak bajosan tudták volna felfedni azokat a diszkurzív hatalmi mechanizmusokat, amelyek a kollektív traumákat meghatározzák. Paradox módon éppen ez jelzi azt, hogy milyen nagy szükség van ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre. A traumák feldolgozásához és valódi szerepük megértéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy új kérdéseket szegezzünk neki a diszkurzív rendszereknek, amelyekben ezek működnek. Sokszor az tapasztalható ugyanis, hogy a traumaelbeszélések egy meghatározott, normatív beszédmód köré szerveződnek, melynek egyik közösségkovácsoló és összetartó ereje éppen abban rejlik, hogy nem tehetők fel szubverzív kérdések ezen diskurzuson belül. Így pedig kialakul egyfajta tabusított trauma a maga szintén tabusított elbeszélésével. A FISZ rendezvényén úgy tűnt, a szereplők sokszor éppen ebből a jelenségből nem tudtak kitörni, talán kerülték az ilyen típusú új kérdéseket. A fő kérdés ugyanis éppen az, hogy milyen ideológiai pozícióból beszélünk, amikor elbeszélünk egy traumát. Egyáltalán lehetséges-e valamilyen ideológiától függetlenül feldolgozni vagy elbeszélni egy ilyen eseményt? A FISZ által szervezett találkozó arra kellene ösztönözzön minket, hogy megfelelő önreflexióval feltegyünk ehhez hasonló új kérdéseket, az pedig bizonyos, hogy az irodalomnak és a nyelvnek meghatározó szerepe van abban, hogy megértsük és kritika tárgyává tegyük a traumáról való gondolkodás módjait.

Tiéd a trauma, a hatalom és a dicsőség – Kelet-közép-európai találkozó és felolvasás, Fogas Ház, 2014. február 14-15. (2. nap)

Bartha Ádám

 

[nggallery id=311]

További képek: https://www.facebook.com

 


Címke: , , , ,
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

FERENCZY ORSOLYA MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL
Sűrű évad vár Ferenczy Orsolyára, a Szegedi Nemzeti Színház Erdélyből indult fiatal magánénekesére, akit legközelebb októberben Musetta szerepében láthat a közönség Göttinger Pál nagyszínházi Bohémélet-rendezésében. Novemberben Belinda, decemberben Konstanze, márciusban Donna Anna szerepében lép színpadra, az évad végén pedig a Marica grófnő Lizáját alakítja… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

STILLWATER
Műfaji hagyomány és szerzői világkép példás egyensúlya: Tom McCarthy védjegyei nem tűnnek el, a 2015-ös Oscar-nyertes Spotlight után a független közegből érkező direktor újabb lépést tesz a populáris filmkészítés irányába, de csupán annyi sallanggal, hogy azok ne gátolják ambíciói kiteljesedését… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

HORVÁTH DÁNIEL FESTŐMŰVÉSZ MÁS TÁJAK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A K GALÉRIÁBAN
Lead: Burjánzó, zöldellő növények kavargó színfoltjai borítják be a K Galéria alagsori kiállítótermét. A buja növényzet között hol katonák masíroznak kivont karddal, hol piciny házikó képe tűnik fel egy szikrázó gyémánton. Horváth Dániel új, Más tájak című kiállításának különös tájképei között járok… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.12 - tiszatáj

KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ KRASZNAHORKAI BALÁZS RENDEZŐVEL A BELVÁROSI MOZIBAN
A gyönyörűséges Máramarosi-havasokban játszódik Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje, a különös apa-fiú történetet elmesélő Hasadék, amiről a rendezővel és a fiút alakító Babai Dénessel hallhattak beszélgetést a Belvárosi mozi nézői a péntek esti vetítés utáni közönségtalálkozón. Házigazdaként Ibos Éva kritikus, művészettörténész faggatta a vendégeket… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)