01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Bulik és botlások valahol útközben
2012.05.14 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS TERÉK ANNÁVAL, KRUSOVSZKY DÉNESSEL ÉS SZÖLLŐSI MÁTYÁSSAL

A szegedi Egyetemi Tavasz keretei közt április 23-án a Millenniumi Kávéház vendége volt Terék Anna, Krusovszky Dénes és Szöllősi Mátyás. Az alábbiakban a felolvasásokkal tarkított est egy szerkesztett, vágott változata olvasható.

– Milyen a viszonyotok Szegeddel? Van-e esetleg valami személyes kötődésetek, sztoritok, élményetek a várossal kapcsolatban?

K. D.: Én valahogy azóta járogatok ide, amióta Lanczkor Gábor itt lakik. Gábort még az ELTÉ-ről ismerem, nagyjából évfolyamtársak voltunk. Aztán amikor ideköltözött Szegedre, mindig hívogatott, egy időben nagy terve volt, hogy rávesz, hogy költözzek le, mert itt jobb, de eddig nem sikerült. Most meg már ő is elköltözik – úgyhogy nekem nagyjából ennyi a személyes része.

Sz. M.: Nekem a halászlével elég jó a viszonyom, de ritkán járok Szegeden. Nem is tudom, szerintem két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam.

T. A.: Én meg általában átutazóban. Ugye, vajdasági vagyok, és itt szoktunk megpihenni, meg itt van a vonatátszállás.

Terék Anna

– Hogyha már itt tartunk: a 2007-ben megjelent első köteted fülszövegében olvasható, hogy háromlaki voltál, Budapesten, Szabadkán és Topolyán éltél. Mostanság hol vagy fellelhető?

T. A.: Topolyán és Budapesten, mostanra egy várost már legalább kilőttem. De próbálom még csökkenteni egy helyre, csak még nem tudom, hogy hova.

– Azért is kérdezem, mert a Duna utca című, tavaly megjelent köteted egyebek mellett az utazás tematikáját, problematikáját járja körül. Hol érzed magad igazán otthon?

T. A.: Valahol útközben. A folytonos csomagolás és szétpakolás és káromkodás azért, mert sehol semmi nincs meg, folyamatosan keresni kell valamit, amit persze, hogy otthon hagytam, vagy a másik helyen: ebbe valahogy az ember beleszokik egy idő után, és tovább káromkodik, hogy sehol nem tud otthon lenni.

– Mindeközben sikerült magyarországi magyarrá válnod? Vagy sikerült vajdasági magyarnak maradnod?

T. A.: Egyik sem. Én Pesten ukránokkal, szlovákokkal, vajdaságiakkal, szerbekkel és horvátokkal barátkozom, és van kb. három-négy magyarországi magyar barátom. Ugyanígy, ha hazajövök, akkor néznek rám, mint a hülyére, mert máshogy viselkedek az otthoni miliőben, mint ahogy szokás. Tehát ebben az értelemben sehol nem vagyok otthon, mert nem tudok igazán sehová beilleszkedni. Hogyha annyira be tudnék illeszkedni, akkor a csoporttársaimmal járnék el mindenhová. Nem ukránokkal.

Krusovszky Dénes

– Dénes, a második köteted, az Elromlani milyen szakmai recepciója majdhogynem egyöntetűen pozitív volt. A felesleges partot viszont a kritikák már váltakozó előjellel minősítik. Érezted-e esetleg ennek az előszelét a könyv írásakor vagy a szerkesztés során? Felmerült-e benned, hogy nagyobb kockázatot vállalsz, mint az előző két kötettel?

K. D.: Hát persze. De én igazából örültem is ennek bizonyos szempontból. Sokkal aktívabb, érdekesen hullámzóbb recepciója volt a könyvnek. Szerintem ez egy sokkal bonyolultabb kötet, és ezért valami másfajta reakciót vált ki. Én – őszintén szólva – ezt jobban is szeretem, jobb kötetnek tartom, mint az előzőt. Hosszabb, inkább elemző írások jelentek meg róla, amik így nekem is valami újat, valami olyat mondtak, ami miatt érdemes volt megírni, kiadni, elolvasni utána a kritikát; szóval ennek az egész működésnek lett valami többlete. Ezt érzem.

– Mátyás, neked hány versesköteted jelent meg eddig?

Sz. M.: Három.

– Azért kérdezem, mert a 2005-ben megjelent, Halálba menő című könyved a feledés totális homályába merült, én is véletlenül bukkantam rá az egyetemi könyvtár állományában. Miért nem tartod számon sehol?

Sz. M.: Nem igaz, hogy nem tartom számon sehol, de valóban a feledés homályába merült. Egyrészt nem is írtak róla, másrészt az egy fiatalkori elbotlás volt, elsiettem a dolgokat. Tehát valószínűleg ezért nem foglalkozom vele, de nem titkolom, hogy létezik. Azt hiszem, Kormos István volt az, aki eljárt Vas Istvánhoz meg egy csomó emberhez, és visszalopkodta az első könyvét – ilyeneket azért nem csináltam, de az egy gyenge könyv. Nem biztos, hogy el kellett volna követni.

Szöllősi Mátyás

– A legújabb, Állapotok című és Negyvenöt töredék alcímű könyved a 2010-es Aktív kórterem egyik nyolc versből álló, ugyancsak Állapotok című ciklusát bővíti kötetnyivé. Az egyik kérdésem az, hogy miért érezted szükségét annak, hogy könyvvé bővítsed ezt a ciklust. A másik kérdésem a töredékek kapcsán, hogy mennyire érzed rokonnak ezeket a szövegeket például a romantikus töredékekkel.

Sz. M.: Inkább a másodikra válaszolok először. Nem érzem a rokonságot, de nem tudok kimerítő választ adni, mert nem nagyon gondolkodtam ezen. Hogy miért éreztem úgy, hogy kötetté kéne bővíteni? Ez igazából folyamatosan, párhuzamosan zajlott. Több versem volt már meg ebből a ciklusból, mikor az Aktív kórterem megjelent; egyszerűen csak jöttek, kialakult egy nyelv, amin elkezdtek működni, és úgy éreztem, hogy az ilyen momentumokat, az ilyen állapotokat rögzítenem kell, és írtam – aztán egyszer csak vége lett. Amikor az Aktív kórterem megjelent, én már sejtettem, hogy esetleg ez lehet a következő lépés, ebből a ciklusból lehet egy következő könyv. A töredékességről pedig, hogy azért valami értelmes választ is adjak erre a kérdésre – ha ezt a címet adom a könyvemnek, hogy Állapotok, nem hiszem, hogy ezeket teljes mértékben ki lehetne írni, meg lehetne fogalmazni. Tehát ezek mindig valami kiragadott dolgok, nem teljesek, és igencsak töredékes hatást keltenek. A mitológiai vonatkozások is csak ilyen kiragadott kis momentumok. Ezért a töredék cím.

– Anna, az első köteted olvasója egy szerelmi történet tanújává válik, lineárisan karolnak egymásba az általában rövid versek, tehát elég könnyen végig lehet olvasni. A Duna utca, aminek Összefüggő versek az alcíme, ezzel szemben már szélesebb tematikával dolgozik, vastagabb is, ám mindössze tizenöt verset tartalmaz, vagyis jóval hosszabb, hömpölygőbb szövegek vannak benne. Az egyik kérdésem az, hogy minek köszönhető a két kötet közötti hangnembéli változás; a másik pedig, hogy ezt a poétai románokat idéző, epikus, történetmesélős lírai építkezést tudod-e, szeretnéd-e folytatni.

T. A.: A váltás szerintem annak köszönhető, hogy fejlődtem, változtam. Máshogy beszéltem akkor, más dolgok érdekeltek, más volt a kifejezőképességem. Mátyás, te mondtad, hogy az első köteted egy ballépés volt, szerintem az ilyesmik nem ballépések. Nézhetjük az én első könyvemet is ballépésnek, de ez olyan, mintha az ember elkezdené szégyellni az első lépteit azzal, hogy „ja, akkor még nem tudtam futni”. Szerintem ez egy tanulási folyamat. Persze, hogy más hangú az első könyv, mint a második. Hála a jó Istennek. Elég unalmas lenne, hogyha ezen a hangon írnék még húsz könyvet. Úgyhogy igen, szeretnék másik hangot.

Molnár H. Magor, Terék Anna, Krusovszky Dénes és Szöllősi Mátyás

– Dénes, idén a szakmai kuratórium javaslatára József Attila-díjat kaptál, az átadó ünnepségen azonban nem jelentél meg. Miért nem?

K. D.: Nem sértettségből vagy személyes ellentétből. Én azt gondolom a József Attila-díjról – hiába állami kitüntetés –, hogy ez egy olyan állami kitüntetés, aminek szakmai háttere van, és ezt a minisztérium az utóbbi két évben eléggé lebontotta. Tavaly négy, idén hat nevet cseréltek le mindenféle egyeztetés nélkül. Egyszerűen csak ezek után azt gondoltam, hogy ünnepelni ezt a dolgot különösebben nem szeretném. Hogy majd a kerekasztalokon biztos megbeszéljük, ahogy tavaly is ezt remélte mindenki. Aztán, persze, nem lett belőle semmi, mert a minisztériumi emberek nem jöttek el a kerekasztal-beszélgetésekre. De ez nem egy előre eltervezett dolog volt, aznap reggel tudtam meg, hogy a tizenhárom fős listának tulajdonképpen a felét lecserélték, és akkor azt éreztem, hogy én inkább erre a bulira most nem megyek el. De, mondom, a múlt héten is volt egy kerekasztal-beszélgetés, ez egy folyamatos párbeszéd. Én egy ünnepségen nem vettem részt, de a párbeszédben részt veszek.

– Akkor most ismét olvassatok fel néhány verset. Mátyás, kezdjed te, légy szíves.

Sz. M.: Hányat szabad?

Molnár H. Magor


Címke: , , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő