Mitkanonizász? Mitkanonizász? Mitkanonizász?

Mitte mitte mitte mitte mit kanonizász? parafrazálhatnánk a Bëlga együttes népszerű sorait, a Critica Nova első estje ugyanis a kortárs irodalmi, lírai kánont, ezen belül is a Szép versek 2013 antológiát járta körbe. Megtudhattuk, milyen elvek vezetik az új szerkesztőt az antológia összeállítása során, szóba került a könyv piaci helye, kulturális szerepe, és kiderült az is, hány példányban nyomják ki a könyvet. Szegő Jánost szegedi kritikusok, Bíró-Balogh Tamás, Boldog Zoltán, Pál Sándor Attila és Molnár H. Magor faggatták, a moderátor Sörös Erzsébet Borbála volt.

A tervek szerint havonta, kéthavonta jelentkező Critica Nova-estek témája mindig az előző havi Hónap Könyve lesz, melyet az új kritikai repertórium statisztikái alapján választ ki a szerkesztő, Sörös Erzsébet Borbála. A moderátor első kérdésével rögtön a dolgok közepébe vágott: Mi az a szép vers? Milyen szempontok szerint válogat? Szegő válaszában kifejtette: az értelmezési problémák zöme abból adódik, hogy a könyv még mindig a Szép versek elnevezést viseli. Mint elmondta, neki nem tisztje megmondani, milyen az a szép vers, ő csak egy erős, reprezentatív mintát szeretne közreadni arról, milyen a mai magyar líra, és kik írják azt. Elsősorban nyomtatott folyóiratok versrovatait szemlézi, hiszen alapelve, hogy csak olyan szöveg jelenjen meg az antológiában, amelyet már közölt egy szerkesztett versrovat. Véleménye szerint az offline irodalmi lapok sokkal rendszerezettebben válogatnak a versszövegek között, mint online társaik, és abban is segítségére vannak a print médiumok, hogy megmutatják, mely fiatal szerzőkre érdemes odafigyelni. Ugyanakkor az online felületeket sem zárja ki perspektívájából. Az ott megjelent fontos szövegek éppúgy bekerülhetnek az antológiába, mint a papíron közölt szövegek, viszont blogokról nem válogat. Mint a beszélgetők megegyeztek, ahogy egy szerzőnek, úgy egy lapnak is presztízst jelent „szöveget adni” az antológiába, így a folyóiratok listája is fontos lehet.

A szerzők jelenlétével kapcsolatban Szegő megjegyezte: nincs konkrét mérőszáma e tekintetben (idén olyan szerző is bekerült, aki tavaly csak három verset publikált), de ha egy szerzőtől több vers jelenik meg egy évben, az statisztikailag is nehezebben kerüli el szemüvegét. Elmondta, természetesen piaci szempontokat is szem előtt kell tartani, felmerült a kérdés, hogy Závada, Erdős Virág, Háy, Simon Márton vagy Grecsó nem ezért kerültek-e be, de nem ez az elsődleges szempont. Szegő szerint azért kerültek be ezek a szerzők, mert érdekesek voltak a szövegeik, sőt kiemelte, az sem fontos szempont, hogy valaki a Magvető szerzője vagy sem, ennél fontosabb probléma, hogyan tudja sokféle lap sokféle verseszményét („a Műúttól a Holmi, mint Makó Jeruzsálemtől”) egyetlen kiadványba szerkeszteni. Természetesen, mint bármely olvasónak, neki is vannak preferenciái (például nagyon szereti a rímes verseket), de ez éppúgy, akár csak a téma, a médium vagy a szerző jelenléte, nem lehet elsődleges szempont.

Boldog Zoltán szerint nagyon jó, hogy a kiadvány körül szinte minden évben kánonvita alakul ki. Ez azt mutatja, hogy nemcsak a szűk szakma, hanem a széles olvasóközönség is érdeklődik a könyvekért és izgatja őket az aktuális névsor. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy egy antológiánál ez az egyetlen kritizálható szempont. Boldog szerint igenis fontos egy ilyen hagyományú kiadványnál megnézni azt, hogyan változik meg a bűvös lista, és minek alapján, mint ahogy ezt egy jegyzetében meg is tette.

Ezután feltette a kérdést, nem gondolkodik-e a Magvető abban, hogy megváltoztatja a szerkesztési elveit, és szerkesztőbizottságot küld a Szép versek élére, mint, ahogy az általa felsorolt amerikai antológiáknál (Best American Poetry, Best New Poets) teszik a kiadók. Szegő szerint az ilyen típusú szerkesztés kivitelezhetetlen, és nem is vezetne a mostaninál különb eredményre. Mint mondta igaz, hogy így kirajzolódik, kik a kedves szerzői, de ezt a szempontot nem is lehet és nem is kell zárójelbe tenni, ahogy nem jó megközelítési mód az sem, ha számon kérik, idén hány nő vagy lúdtalpas került be a könyvbe. Bíró-Balogh szerint Szegőnek ebben igaza van, hiszen a viták természete (N miért van benne, Z miért nincs), egy több szerkesztős gyűjteménnyel sem változna meg, Molnár H. szerint viszont úgy pontosabb lenyomatát lehetne adni a kortárs lírának.

A Szép versekről OTDK-dolgozatot és több cikket (itt, itt, és itt) is jegyző Pál Sándor Attila elmondta, a ’65-ben megjelent, első kiadványban deklarálva volt, hogy az adott antológia a teljes verstermésből szemléz és nyújt kész válogatást, ugyanakkor ezt a célt már akkor és azóta sem teljesítette.

Az első két kötet az ún. Versbarátok Köre ajándékkönyve volt. 1965-ben 2100 példányban jött ki, de ez sem került a könyvesboltokba, csak ’66-ban, ekkor 9000 példányt nyomtattak belőle. A Szép versek antológia a hetvenes évek közepére érte el a rekord 90 000 kinyomtatott példányt, de ebből a példányszámból rengeteg a könyvtárakba került, és sokan az enteriőr részeként vették meg (többen azóta is). A könyv példányszáma a rendszerváltással nagyot zuhant, régi, könyvtárgy jellege Pál szerint csak az utóbbi években válik újra fontossá, az új kiadványok szépek, jó őket kézbe venni, de, hogy most valójában hány olvasót számlál a kötet, nem tudjuk.

Szegő János elmondta: a 2013-as kiadvány 2000 példányban készült. Szerinte a jövőre ötven éves antológiának ma már teljesen más retorikája van, mint az induláskor, ma már nincs benne semmi népfrontosság, semmi „kiegyenlítési igény”. Feladatát közszolgálatként fogja fel, melyet az NKA is támogat. Véleménye szerint, ami most történik a könyvvel, az inkább hagyománytemetés mint hagyományteremtés, ebben az is közrejátszik, hogy megváltozott a könyv polgári éthosza, funkciója.

Bíró-Balogh szerint fontos szempont a könyv archiváló jellege is, hiszen, ha jönnének az ufók és megzabálnák az internetet, csak ezek maradnának meg annak lenyomataként, hogy mi most 2013-ban kiket tartunk fontos szerzőnek és miket fontos műveknek. Boldog Zoltán szerint viszont aki bekerül a Szép versekbe, az nem csupán az archívum, de egy mítosz része is lesz, ami nagyon sokat jelent a fiatalok számára, viszont a befutott neveknek már nincs szükségük erre a megjelenésre marketingszempontból.

Az egyórás beszélgetésből kiderült, bárhonnan közelítsük is meg a Magvető Szép versek című hagyományos, könyvhétre megjelenő és az előző év versterméséből szemezgető antológiáját, mindenképpen fontos, megkerülhetetlen kiadvánnyal állunk szemben, akárhány példányban jelenjen is meg. A kiadvány fontos része az irodalmi közbeszédnek, nemcsak a kritikusok, de a magyar költészetet olvasó közönség számára is (lásd: állandó kommentcsaták, telejegyzetelt, kiegészített könyvtári példányok). Úgy néz ki tehát, a könyv éppen annyira meghatározza, hogyan gondolkodunk a kortárs versekről (mit, kit tartunk értékesnek, kit nem), mint ahogy maga a kortárs irodalmi élet meghatározza a versantológia korpuszát. Reméljük, még nagyon sok Szép versek antológia kapcsán vitatkozhatunk majd.

Critica Nova-estek 1. – Beszélgetés a Szép versek 2013 antológiáról, 2013. november 19., Millenniumi Kávéház, Szeged.

Braun Barna