10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Hitelesség és valóság
2013.11.20 - tiszatáj

KALAPOS ÉVA: D.A.C.

Bármilyen szépirodalmi szöveget olvasson is az ember, mindig különleges dolog a hitelesség kérdésével foglalkozni. Mennyiben lehet egy fiktív szöveg hiteles, autentikus? Kiváltképp akkor, ha az egy jól körülhatárolható olvasói csoportot kíván megszólítani. Ilyen Kalapos Éva regénye, a D.A.C. is, amely „tiniregényként” – az eddigi kritikák alapján – autentikusan közelíti meg napjaink tizenéveseinek világát. De mégis miben rejlik ez a hitelesség, és miért olyan jelentőségteljes?

A D.A.C. esetében három irányból érdemes megközelíteni az autenticitás kérdését. Az első a hiteles nyelv és a hiteles kulturális közeg. A szöveg valóban a mai tinédzserek nyelvét működteti, és ténylegesen azt a kulturális teret mutatja be, amely behálózza a mai kamaszok világát, a közösségi oldalaktól kezdve a kortárs popkulturális termékekig (film, zene). Egy olyan világot kapunk tehát, amely mesterkéltség nélkül tárja elénk korunk fiatal középiskolás generációjának nyelvi és kulturális közegét. A második a mondanivaló. A regény hitelesen ragadja meg az érintett korosztály valós problémáit, és a célközönség olvasója úgy érezheti, autentikus és hasznos válaszokat kap az életében felmerülő kérdésekre. Ez volna a hitelesség didaktikus funkciója.

A harmadik kérdéskör az, amit „hiteles valóságnak” nevezhetünk. Ez lenne mindazon elemek összessége, amelyek együttesen alkotják a regénybeli élethelyzeteket, a karakterek személyiségeit, nyelvi és tettleges reakcióit, vagyis azt a mátrixot, amelyet ők valóságként érzékelnek. Ezen a ponton azonban különleges helyzettel állunk szemben. Azt látjuk ugyanis, hogy a regény szereplői egytől-egyig folyamatosan elkerülik a valóság azon szféráját, amely túl van a már adott értelmezési kereteken. A barátságok alapvető összetartó ereje az internet (Facebook, Skype), a főszereplők pedig könyvekbe és filmekbe menekülnek. A főhős, Flóra elvesztette édesanyját, nehezen tud kapcsolatot kialakítani öccsével, a folyton úton lévő apa szerepét pedig a szobájában lévő Ryan Gosling poszter helyettesíti. A kép egyszerre a vágy tárgya és az apai szimbolikus rend megtestesítője. A színész posztere jelképezi azt az előre gyártott rendszert, amelyen keresztül Flóra látja és értelmezi a világot. Éppen ez indokolja, hogy a lány mindenkit és szinte minden élethelyzetet valamilyen filmes analógiával jellemez. Innen nézve az sem meglepő, hogy a történet felépítése nagyon hasonlít egy forgatókönyvéhez: egy magányos félárva lány furcsa barátokkal, az új barátnő, aki felforgatja az életét, a hirtelen jött szerelem csalódással, majd újra egymásra találással, akció jelenet, iskolai bál, a különc barátok rájönnek, hogy összeillenek stb.  Azt látjuk, hogy a regény szereplői számára a világ csupán egyetlen hatalmas pszeudo-valóságként működik, amely vállalati termékek és előre gyártott narratívák hálózatából áll össze.

A regény pedig éppen attól hiteles, hogy bemutatja, ez a pszeudo-valóság egészében meghatározza a világot, amelyben a karakterek élnek. Flóra azonban abban a kettős helyzetben van, hogy bár igyekszik otthonosan mozogni ebben a mátrixban, mégis ki akar törni belőle: „igazi” barátságot akar, „igazi” szerelmet, „igazi” életet stb. Azonban amikor megkapja, fokozatosan rá kell jönnie, hogy ami a pszeudo-valóság mögött van, az valami sokkal szörnyűbb. Miközben kibontakozik a cselekmény, Flóra egyre több olyan helyzettel találkozik, ami szétrombolja azt a valóságot, amit ismer: kiderül, hogy az öccsét drogfutárnak használják a „barátai”, az új barátnőjét, Zsanit bulimiába hajszolta az anyja, amikor pedig bulizni mennek, két fiú zaklatja, és talán meg is akarja erőszakolni őt és a barátnőjét. Flóra életét pedig egyre inkább áthatja a szorongás. Ez az érzés azonban sokkal mélyebb annál, mint hogy nem tud mit kezdeni Zsani problémájával, a családi konfliktusokkal vagy az új szerelemmel. A szorongás abból fakad, hogy a lány körül repedezik az a pszeudo-valóság, amelyben eddig élt.

A csúcspont, az igazi traumatikus esemény akkor következik be, amikor Zsanit szembesítik a betegségével, ő pedig végső kétségbeesésében minden barátja fejéhez vágja, hogy mekkora tragédia az életük. Ez a mozzanat nem csak azért meghatározó, mert a lány maga kénytelen nyíltan kezelni a problémáját, hanem mert a teljes összeomlás küszöbén a többi szereplőt is szembesíti azzal, hogy milyen színben tűnnek fel, ha lerántjuk róluk a pszeudo-valóság által konstruált identitást: magányos filmmániás lány, a szerencsétlen internetfüggő fiú, a könyvmoly, a testvér, aki engedett a szülői nyomásnak, és az elvárt karriert futotta be.

Hogyan lehet tovább lépni a trauma után? A regénybeli válasz erre a D.A.C., az a baráti szövetség, amely összeköti a főszereplőket. Mivel jelen kötet egy sorozat első része, felvetődik, mire szolgál majd ez a közösségi élmény. Az első lehetőség a peszudo-valóság további, közös fenntartása, és a korábbihoz hasonló esetek elkerülése. A másik annak a kibontakozása, hogy egy közösség milyen módon képes végigmenni azon az úton, amely lépésről-lépésre lebontja ezt a peszudo-valóságot, úgy is, ha ehhez tudatosan vállalni kell azokat a traumákat, amelyek a valódi „én” és a virtuális „én” közti kettősségből (és a köztük húzódó határ elmosódásából) fakadnak.

A „tiniregények” többsége úgy oldja fel a fent vázolt problémát, hogy történetek megkerülik azt. A cselekmények varázsvilágban játszódnak, a szereplők szuperképességeket kapnak, a szöveg irreális világot teremt, amelyben csupán az általunk ismert valóság egy-egy eleme fedezhető fel. Ennek alapvető oka, hogy a valóság túl traumatikus, túlságosan intenzív ahhoz, hogy szemtől szemben álljunk vele. Ha van tehát igazán autentikus üzenete Kalapos Éva regényének az éppen az, hogy egy mai fiatal számára a valódi szenvedést nem önmagukban a családi problémák vagy a barátságok és a szerelmek körüli konfliktusok jelentik, hanem az, ha egy traumatikus élmény hatására összeomlik körülöttük a virtuális, instant valóság. Az, ha a korunkat meghatározó „Légy önmagad!” jelmondat valósággá válik, és hirtelen már nem azt jelenti, hogy „Légy tökéletes fogyasztó!”, vagy „Légy impozáns internetes  profil!” A kérdés az, hogy egy közösség képes lehet-e új valóságot teremteni.

(Manó Könyvek, Budapest, 2013. 259 oldal, 2990 Ft)

 Bartha Ádám

 


Címke: , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)