Nyirán Ferenc versei
egy mentőautó száguld lenn az utcán
szirénaszó szaggatja függönyöd
az ablakodból visszafordulsz lustán
szemedben még az álom sündörög
most nem várom hogy eljöjjön a reggel
egy szék ázik csak kint a balkonon
magányomat hát bontsd ki a kezeddel
és hátizsákként majd én ledobom
[…]
Ikrek, Skorpió
Kinyúlt pulóverként lóg rajtam arcom.
Csak büntetésből kaptalak meg én.
Repülsz tovább. Ma Aachen, holnap London.
A távolsággal közeledsz felém.
A kettősséged, tudtam jól, fog fájni.
Most szép fegyelmed újragondolom.
Tudsz könnyelműből megfontolttá válni –
De ostobává nőni van jogom.
Hisz én kerestem magamnak a rosszat.
A tejeskávén ráncos már a bőr.
A szívkatétert húzom utcahosszat.
Kezem remeg. És bezárul a kör.
Hajnali kávézás
egy mentőautó száguld lenn az utcán
szirénaszó szaggatja függönyöd
az ablakodból visszafordulsz lustán
szemedben még az álom sündörög
most nem várom hogy eljöjjön a reggel
egy szék ázik csak kint a balkonon
magányomat hát bontsd ki a kezeddel
és hátizsákként majd én ledobom
de már teszel-veszel a kis lakásban
a konyhából a kávét behozod
s míg kávézom a szertedúlt nagy ágyban
a talpam egyszer megcsiklandozod
s hogy elkapom a csuklódat azonnal
a kávé persze ölembe borul
és ott ülök leforrázott farokkal
amely fölé most arcocskád nyomul
hisz kár is lenne minden drága cseppért
a kávézásod vígan bámulom
hanyatt dőlök hálásan minden percért
a szék sem ázik már a balkonon
Megjelent a Tiszatáj 2013/10. számában
