Tiszatájonline | 2013. november 15.

Mesék ösvényén Puerto Ricotól Adorjánig

JUBILEUMI ZETNA GEOTAGGER FESZTIVÁL
Novemberben már a kihagyhatatlan programok között tartom számon a zEtna Irodalmi Fesztiválját. Egyrészt amiatt az élmény miatt, hogy egy helyen egész télre elegendő irodalmi programon vehetek részt… – Urbán Anikó beszámolója

JUBILEUMI ZETNA GEOTAGGER FESZTIVÁL

Novemberben már a kihagyhatatlan programok között tartom számon a zEtna Irodalmi Fesztiválját. Egyrészt amiatt az élmény miatt, hogy egy helyen egész télre elegendő irodalmi programon vehetek részt, hiszen úgysem veszem a fáradtságot, hogy elmenjek rájuk hóban-fagyban. Másrészt a fesztivál alatt különösebb erőbefektetés nélkül juthat az ember „vágytárgyakhoz”, azaz könyvekhez folyóiratokhoz, új kedvenc szerzőkhöz. Közhely, de mindig akad egy régi/új szerző, akinek aztán az összes beszerezhető kötete, cikke, esszéje, tárcája, verse és bevásárlólistája éjjeliszekrényen lel otthonra egy jó időre. Idén már előre kiszemeltem a zsákmányt, Bicskei Gabriella Puha Kert című kötetét, és nagy szerencsémre a szerző elmenőben engem is megajándékozott egy példánnyal, de ahogy az lenni szokott, a meglepetés nem maradt el, és a listám nem lett rövidebb, sőt! Az újdonságok mellett, idén Ferdinandy György beszámolója nyomán figyelmem nem csak az ő műveire, hanem több ’56-ban kivándorolt író munkájára is ráirányult.

Ráadásul számomra mindig is különösen érdekesek voltak a kapcsolódó kiállítások, koncertek és filmek. Idén Miroslav Jovančić zenész-képzőművész képeit szemlélhettük meg a zentai Alkotóházban, mely az Úszó jelek címet kapta. A tizenegy képből álló kiállítás mese-világba vezet, ahol a kutakból mindig folyik a víz, a növények papírhajó alakban bontanak szirmot, a csónakok pedig átettszőek. Az alakok bensőséges harcot vívnak magukkal, egymással, a szerelemmel vagy a halállal. A megnyitón a festmények utóbbi aspektusát emelte ki Szögi Csaba szövege, aki az evés, az ivás és egyéb karneváli örömök után az alvilágba olvasta bele a közönséget. Ettől nagyon távol esik az a fikció, ahová Karin Pelte filmjében kerültünk, különösen, hogy ezt a mesét saját valóságunkba burkolta. Az egyetlen terület című fikciós dokumentumfilmben ugyanis egy eltűnt sínbusz nyomát kutatja Vajdaságon át. A sínbuszok Jugoszláviába való eljutásának történetét kortárs magyar és szerb szerzők szövegei színezik, ahogyan azok a film díszletéül szolgáló Sínbusz Fesztiválon elhangzottak.

A kiállítást és filmet követő folyóirat bemutatókon fontos szerepet kapott az online és offline (nem csak) irodalmi szcénák összehangolása, egymásra vetülése illetve szerepeik különbségei. A témát a szegedi Tiszatáj bemutatkozója indította el, majd a tatabányai székhelyű Új Forrás “indiánjai” görgették tovább legutóbbi Szabados György számmal, amelyhez Mezei Szilárd hangszerelte az atmoszférát. Az kört a Spanyolnátha.hu online folyóirat zárta, ahol Vass Nóra beszélt az internetre tervezett folyóirat offline kötődéseiről, majd Berka Attila adta elő saját szövegét egyéni stílusban.  A fesztivál további részében egyre több hangsúly helyeződött a szépirodalmi szövegekre. A Fiatal Írók Szövetségének tagjait a fotó és szövegek viszonyáról kérdezte Nemeh Dia. Csapody Kinga, Hanula Zsolt, Pál Dániel Levente és és Szalai Zsolt köteteikből osztottak meg részleteket.  A Prae.hu-tól Balogh Endre mutatta be Evellei Kata, P. Horváth Tamás és Sopotnik Zoltán írásait. Többségüknek szintén helyet kell szorítanom az éjjeli szekrényen a nagyon közeli jövőben.

A rendezvény talán legtöbb nézőt vonzó eseményét az Ex Symposion Tolnai-száma jegyezhette, amit Tolnai Ottó mutatott be Bozsik Péterrel, Józsa Mártával és Ladányi Istvánnal. A folyóirat munkatársai képzőművészeti érdeklődéséről, saját szobrairól és helyeiről kérdezték Tolnai Ottót. Ő elmondta, hogy a hulladékfából szobrokat és ikonokat készít, a szikes földeken talált gubacsokból pedig löszbabákat, amelyekről a folyóiratban fotókat találhatunk. A nyersanyagok mind szorosan kötődnek azokhoz a helyekhez, amelyeket a szerző sajátjának érez, Magyarkanizsa, Adorján vagy Palics.  Az Ex Symposion főszerkesztője, Bozsik Péter, beszámolt róla, hogy ez a szám nagyon sokat váratott magára, mivel a szerkesztőség úgy érezte, azzal együtt, hogy Tolnairól szólna, valójában ugyanannyira szólna saját magukról is. Hiszen az ő munkáiban saját tapasztalataikat, élményeiket látják tükröződni, ahogy azt a közönség is érezhette, amikor a szerző Zentához, Kanizsához, de főleg Adorjánhoz fűződő érzéseiről mesélt.

 A zEtna másik nagy mesélője Ferdinandy György volt, akivel a rendezvény alatt két beszélgetésre is sor került. Az elsőben Sinkovics Péter, a másodikban  Józsa Márta faggatta a Mélyebbre! címet viselő életrajzi kötetéről és a francia-, spanyol- és magyar irodalomban vállalt szerepeiről. A szerző beszámolt Magyarország elhagyásáról, indulásáról a francia irodalomban, és ezzel kapcsolatban arról a szerkesztői tanácsról, ami a 2013-as Mélyebbre! gyűjjtemény címe mögött fellelhető. A fiatal írónak szánt tanácsot, hogy ti. „ásson mélyebbre”, az író elmondása szerint nehéz volt megfogadnia, lassú folyamatról lévén szó. A beszélgetés egy órája alatt Ferdinandy elbeszélte hazatérését, felesége irodalmi alakká való emelését és munkáját a Szabad Európa Rádiónál, illetve arról is beszámolt, hogy hogyan válhat szerb íróvá hamarosan dominikai kiadójának jóvoltából. Az estet Tolnai Ottó anekdotája zárta, amiben elárulta, Ferdinandy György első találkozásuk alkalmával számára az Író alakját testesítette meg.

Urbán Anikó

[nggallery id=261]

További képek: www.facebook.com/ZEtnaKiado