02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Hány bratanki!
2012.05.06 - tiszatáj

BEVEZETÉS A LENGYEL VILÁGZENÉBE

Ha kedvünk szottyan nekivágni a lengyel világzenének, akkor két kályhától indulhatunk. Az egyik tüze a XIX. század nemzeti függetlenségi mozgalmainak romantikájában ég, amikor is az etnográfus Oskar Kolberg a talpára szegezte az országot, hogy számba vegye a népdalokat és táncokat (melyek közül a mazurkákat még az úri közönséghez is eljuttatta Chopin). De másfél évszázadnyi útra most nem lévén időnk, átugorjuk a XX. század nagyobbik felét, és inkább a hatvanas évek nemzetközi népzenei revival mozgalmától startolunk. Mely ugye Lengyelországot sem hagyta érintetlenül. Egyrészt (és alighanem a magyarországi hatására), Varsóban is beindult a táncház (Dom Tanca), másfelől meg egy csomó új, kortárs vagy városi népzenét játszó együttes alakult. A tradicionális népzenének ugyanis csak az ország egyes tájegységein élt a hagyománya, főleg a Tátra, Podhale körül. (Ahol, érdekes módon, komolyabb rokonságot tanúsított az ukrajnai vagy erdélyi, mint a Tátrán túli lengyel népzenékkel.)

A podhaleiek vonószenekarok, egy szóló- és két másodhegedűvel, illetve azzal a három húros csellóval, ami a basszust tolja bazy néven. Tüzes és vad és pörgő tempójú menyegzői tánczene az övéké, jobbára férfi énekessel, és irdatlan mennyiségű vodkával. A leghíresebb podhalei vállalkozást a Trebunie család jegyzi, a családfő Władysław Trebunie-Tutki és gyermekei, Krzysztof és Anna. Eddig közel harminc lemezt készítettek, és ők robbantottak elsőként a nemzetközi színtéren, a jamaicai Twinkle Brothersszel közös Higher Heights című albumukkal (1992). Azon a hegyi vonósmuzsika és a reggae olyan könnyedén értett szót, mintha együtt cseperedtek volna fel, és nincs ez másképp azóta sem. (Így közösen előbb a ’94-es Come Back Twinkle To Trebunie Family albummal repetáztak, 2008-ban pedig Songs Of Glory címmel készítettek aranylemezt.)

A reggae-nek persze egyébként is komoly múltja van Lengyelországban. Kelet-Európában sehol másutt nem eresztett hasonlóan vaskos gyökeret – olyan társaságok jóvoltából, mint a Brygada Kryzys, a R. A. P. (Reggae Against Politics) vagy a Budka. A hetvenes–nyolcvanas évek reggae-bandái elsősorban a punkkultúrához kötődtek, de később – dubbal és elektronikával dúsítva – a világzenét is elárasztotta egy reggae-hullám. Polska Rootz címmel 2009-ben meg is jelentetett ebből egy kimondottan erős kompilációt a berlini Eastblook Music, felsorakoztatva az Orkiestra Świętogo Mikołaját, a Zakopowert, a Vavamuffint, a Warsaw Village Bandet, a Strachy Na Lachyt, a Trebunie-Tutkit, a Habakukot és másokat. Egy remixszel még Kayah, az egyes számú díva is képviseltette magát, de őt inkább a Goran Bregovic-tyal közös Kayah i Bregovic albumáért (1999) kell szeretnünk. (Ugyancsak 2009-ben hozta tető alá Day By Day című korongját a Rastasize a jamaicai Kingstonban, olyan reggae-guruk közreműködésével, mint Sly Dunbar és Robbie Shakespeare. Sajnos, ez nem került a köztudatba, pedig hibátlan.)

A Polska Rootz szereplői közül a Zakopower és a Warsaw Village Band hazánkat is megjárta már. Az előbbi kétszer is a szívünkbe lopta magát, és korántsem csak a Gyöngyhajú lány feldolgozásával. Hanem mert tényleg elképesztő, ahogy ez a zakopanei társaság a hegyi levegőt megfejeli az elektronikus klubzenékkel. A hagyományos négy vonóst ütősök és DJ-k egészítik ki, és olyan intenzitással húzzák-ütik, akár a leghúzósabb rockbanda. 2005-ben az énekes Sebastian Karpiel alapította a zenekart, és taroltak is azonnal, a lemezpiacon a +című albummal, élőben pedig az Opolei és a Top Trendy Fesztiválokon, besöpörve a legjobb koncertzenekarnak kijáró díjat. (Azóta még két korongot tettek az asztalra: 2007-ben Na Siedem, tavaly pedig Boso címmel.)

A „következő nemzedék hagyományát” ápolja a tizenöt éve alakult Warsaw Village Band is, cimbalommal, tekerővel, hegedűvel, csellóval, dobbal és hallatlanul erős énekkel, továbbá DJ-kkel meg elektronikával. „Emlékezz a múltadra, de engedd a jövőben élni” – idézik Grammy-díjra jelölt Uprooting című albumuk mottójaként a Burning Speart, és ez nem csak duma. A fő csapás iránya a transz, és kimondottan jó úton járnak afelé – különben nem kaptak volna meghívást a Roskilde Fesztiválra, és a BBC Radio3 legjobb új zenekarnak kijáró díját sem zsebelhették volna be 2004-ben. Lemezzel 2009-ben jelentkeztek utoljára (Infinity), de már csak hetek kérdése, hogy megjelenjen a Nord című, melyet a legendás svéd Hedningarna közreműködésével vettek fel.

Varsóról most ennyit, lássuk inkább Krakkót, mert az több misét is megér. Sok barátunk van ott, így például a Motion Trio, mely szinte a megalakulása óta a világ egyik legrangosabb harmonikazenekara. 1996-ban Janusz Wojtarowicz hozta össze, két zeneakadémista társával. Gyerekkoruk óta harmonikáztak mindhárman, és nem akarták alább adni, mint hogy úgy szólaljanak meg, ahogy előttük még senki sem. Jó lóra tettek. Már 2000-ben ők kapták a Penderecki kamarazenei verseny nagydíját trió kategóriában, az első lemezük (Pictures) pedig az év albuma lett. Nem kellett sok, két-három éven belül levették a fél világot a lábáról, de bármily rangos koncertterembe hívták őket, nem mulasztották el, hogy szabadidejükben kihúzzanak utcamuzsikálni is, mint odahaza, a Florianska út és a piactér sarkán. Játszanak mindent, a súlyosabb rockos csapásoktól a törékeny mediterrán dallamokig, a Trabantok pöfögésétől a legdrámaibb tangóig, továbbá – a legutóbbi, Brahms and Liszt and… című albumukon – magyar táncokat és rapszódiát. Egy másikon pedig Greeneway-filmzenéket Michael Nyman társaságában (Michael Nyman & Motion Trio).

Aztán itt van a Kroke, melyet húsz éve ugyancsak három krakkói zeneakadémista alapított. Ők a klezmer, a dzsessz és a kortárs kamarazene összeboronálásában utaznak. Kezdetben a hagyományosabb klezmer volt a döntő (lásd Trio vagy Eden című albumaikat), de hamarosan megteremtődött a maguk egészen sajátos hangja, melynek mélyéről ha fel is bukkan a jiddis menyegzői muzsika, utána messzire száll bármiféle stiláris vagy földrajzi határtól. Az utóbbi években a hegedű-bőgő-harmonika hármasa egy ütőssel bővült, és a tradicionális darabokat kiszorították a sajátok (The Sound of the Vanishing World, Ten Pieces to Save the World, Seventh Trip), de ez sem vált kárukra, sőt. Dolgoztak a Krakkóba nősült Nigel Kennedyvel is (East Meets West), és újabban jeles énekesnőkkel kollaboráltak, előbb Edyta Gep­pert­tel (I Sing Life), majd a lengyel-görög Maja Sikorowskával (Avra).

A klezmer európai reneszánszához kötődik a Bester Quartet is. A harmonikás Jarosław Bester tizenöt éves együttese 2007-ig The Cracow Klezmer Band néven működött – és úgy futott be világszerte, a nosztalgikus klezmertől igen nagy távolságra rugaszkodó improvizatív kamarazenéjével. A maga módján abba a körbe illeszkedik, amely „Radical New Jewish Cul­ture” néven híresült el New Yorkban, főleg John Zorn szerzői, előadói és kiadói munkássága révén. Az ő Tzadik nevű kiadójánál láttak napvilágot a The Cracow Klezmer Band anyagai is, a De Profundis, a The Warriors, a Bereshit, a Sanatorium Under The Sign Of The Hour­glass, a Ba­lan és utoljára a Remembrance 2007-ben. Hogy mi indokolta a névcserét, miközben a felállás és a zenei profil változatlan maradt, meg nem mondanám. De ugyanazt a kérlelhetetlen próbatételt sejtem e mögött is, ami a zenéjükben izzik. Le a kalappal.

Mindhárman jártak már nálunk, többször is, hál’ isten.

Remélhetőleg a Čači Vorba sem várat magára sokáig…

Ennek a lublini – lengyel és ukrán tagokból álló – csapatnak az énekes-hegedűs Maria Natanson a lelke, aki tizennégy évesen véget vetett klasszikus zenei tanulmányainak, és maga mögött hagyta a családját, hogy elmerüljön inkább a Kárpátok zenei hagyományaiban. Nyomot hagyott a Transkapela együttes (szintén klezmer, csak archaikus) Over The Village című lemezén, aztán továbbállt, hogy létrehozza saját bandáját, a Čači Vorbát. 2010-ben a Szczera Mowa című albummal debütált és keltett élénk visszhangot, majd a 2011-es Tajno Biav cíművel tovább emelte a tétet. Továbbra is a kelet-európai (és balkáni) cigányzene feldolgozására összpontosítva, persze úgy, hogy abból egy kimondottan jellegzetes és mélyen átélt, személyes hangoltság kerekedjen ki. Az „igaz beszéd” nyelve – ahogy azt a nevük is jelzi.

Lengyel-ukrán szövetségben forrt ki a Dagadana trió is; hozzájuk a múlt nyáron lehetett szerencsénk. Ők egy kis pop, egy kis folk, egy kis dzsessz, egy kis elektronika, egy kis tangó és nagyon sok melegség és humor fúziójával taposták ki talpalatnyi helyüket a világban, és noha csak három éve tűntek fel, már két albumot (Maléńka, Dlaczego nie) letettek az asztalra.

Kalandozásunk végére egy jelképesen baráti história maradt, a BRAThANKI és a Sebő együttes kapcsán.

Az 1998-ban született BRAThANKI folk-pop együttes 2000-ben akkorát durrant az első, Ano! című albumával, amekkorát nem szokás ebben a műfajban. Négyszeres platinalemez lett, csak úgy dőlt a rádiókból, úgyhogy már a mennyekben jártak, amikor beütött a ménkű: kiderült, hogy némelyik számuk nem saját, hanem feldolgozás – illetve saját, csak éppen Sebő Ferencé. Mint történetesen a Czerwone korale. Szerencsére több mint baráti befejezéssel zárult a sztori: a zenekarvezető Janusz Mus nyilatkozata szerint sok olyan kelet-európai folk­lemezből merített, amin nem voltak feltüntetve a szerzők, ő meg nem ismerte a forrásait… És persze ezer bocs, Sebő Ferenc pedig megkapta kamatostul a jogdíját. És ami a lényeg: a két zenekar ezután közös koncerteket adott a „közös” repertoárból (hazánkban is, 2002-ben a Szi­geten).

De azért a BRAThANKI sorsa sem könnyű… 2003-ban megroggyant a szekér, Halinka Mlyn­kova énekesnő távozásába majdnem beletört a bicska. A következő négy évben négy énekesnőt fogyasztottak el, míg végül Agnieszka Dyk csatlakozásával konszolidálódott a hely­zet, és tavaly már új lemezük is készült (Brathanki graja Skaldów).

Maradjunk annyiban, hogy minden jó, ha jó a vége.

Most ez.

Marton László Távolodó

Megjelent a Tiszatáj 2012/4. számában

[nggallery id=25]


Címke: ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő