Pótszék és vastaps a Poligamy bemutatóján

A Poligamy című film musicalváltozatának bemutatójával kezdte meg évadát a Madách Színház. Humorral, slágergyanús zenével, kettős szereposztással és Lillák bőségzavarával varázsolta el a közönséget a kortárs musical-komédia. A főszerepet játszó Nagy Sándor és Nagy Balázs, Balla Eszter és Kovalik Ági, Gallusz Nikolett és Oroszlán Szonja mellett többek között olyan kiváló művészek tűnnek fel mint Székhelyi József, Détár Enikő és Feke Pál.

Van egy férfi és egy nő, akik máshol tartanak: a nő gyermeket szeretne, a férfi még nem kész erre. Mit tehet ilyenkor a férfi: fusson vagy maradjon? Ki retten meg az elköteleződéstől, felelősség- és gyermekvállalástól, a közös pohárban tartott fogkefétől? Naná, hogy a férfi! – mondanák a nők. Csakhogy ennél árnyaltabb képet kapunk a Madách Színházban október 26-án és 27-én debütált, Orosz Dénes filmje alapján készült – merőben új alapkoncepciót színrevivő – szórakoztató vígjátékban.

Andrásnak (Nagy Sándor, Nagy Balázs) egy reklámügynökség menedzsereként van mit a tejbe aprítania. Egy nap saját ingatlant vesz, lakásavató bulit szervez és elhatározza, hogy összeköltözik a barátnőjével, Lillával (Balla Eszter, Kovalik Ágnes), akivel már hosszú évek óta együtt van. Ennyi egyelőre elég is neki, és mint mondja: egyáltalán nem vágyik arra, hogy akarata ellenére szeretett párja egészen 2064-ig beossza idejét, a gyermekvállalás témája pedig vörös posztó számára. Lilla nem kívánja kisajátítani élete szerelmét, viszont komolyabb elköteleződésre vágyik, ami megrémíti a kötöttségektől irtózó Andrást. Amikor a lány bejelenti, hogy terhes, András úgy érzi, minden egész eltörött, nincs visszaút, halálra rémül. Arra viszont, hogy páni félelmében hangokat hall majd, és látomásaiban Lilla rémesebbnél rémesebb alakban jelenik meg előtte, sőt minden reggel más nőt talál ágyában, aki ráadásul azt állítja magáról, hogy ő Lilla, még ő sem volt felkészülve. „Van, aki elismeri, van, aki tagadja, azonban be kell vallani, minden férfi fejében megfordul a poligámia gondolata, még akkor is, ha önmagát elkötelezetten monogámnak címkézi” – mondta egy korábban a darabról adott interjújában Szirtes Tamás. András már menekülne a Lillákkal teli poligám őrületből, és kétségbeesett küzdelmet folytat, hogy visszakapja eredeti, közös gyermeküket váró Lilláját.

Ezzel párhuzamosan egy másik komikus, bonyodalmaktól szintén nem mentes szerelmi szál is útjára indul: András barátja, Kornél (Sánta László, Szente Vajk) és a nála idősebb pszichológusnő, Adél (Gallusz Nikolett, Oroszlán Szonja) története. A dramaturgiailag remekül megkomponált történet kerek egészet képez, nagyobb teret és több humorbonbont enged Kornélnak, mint a könyv- vagy a filmváltozat. Karaktere talán ezért is lesz a legszerethetőbbek egyike.

Mégis, mi az a plusz, amiért érdemes jegyet váltani a már bemutatón is teltházzal büszkélkedő produkcióra? Egyrészt szembesülhetünk a két nem között fennálló bábeli zűrzavarral: miért nem érthető egy nő számára a férfi gondolatmenete, s vajon mit gondol egy nő valójában, amikor a párjához beszél. Van-e a nőkhöz rendelt olyan általános nyelvi kód, amely férfiak számára megfejthető és fordítva. Másrészt a Poligamy színpadi változata olyan, mint az élet. Mindnyájunkban rengetegféle karakter rejlik, Lilla magában rejthet dekoratívat, kedveset, naivát, zavartat, hisztérikusat, önpusztítót, végzet asszonyát, hűvöset, gyengédet, tüzeset, vagy éppen agresszív kiképzőtisztet. A Lilla típusok a színpadon Trecskó Zsófia, Molnár Gyöngyi, Kiss Ramóna, Bartha Alexandra, Sári Éva, Lapis Erika és Wégner Judit játéka által kelnek életre.

A darab fő kérdései: mit jelent az embernek letennie a voksát valaki mellett, vállalni döntésének súlyát. Valóban félelmetes a közös tervek szövögetése? Rémálmokhoz és tébolyhoz vezet az ego háttérbe szorítása? Vajon melyik a nehezebb feladat: könnyű flörtökkel meghódítani a világ összes nőjét vagy boldoggá tenni egyetlen nőt? Andrást is – csak úgy, mint minden férfit – utolérik ezek a kínzó kérdések.

A Poligamy igazságos: nincsenek feminista felhangok, nem csupán az erősebbik, hanem a gyengébbik nem félelmeit is górcső alá veszi. Adél rendkívül összetett karakter. Független, szabad, önálló egzisztenciával rendelkező, okos pszichológusnő, mégsem tudja eldönteni, hogy mit akar igazán és azt kitől is akarja. Zárkózott, érzelmes, a hűvös elegancia képviselője, aki egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy megszeretni valakit egyenlő a sebezhetővé válással. Retteg a préda szereptől, ezért elnyomva érzéseit, Kornél udvarlását is cinikusan visszautasítja. Racionalitása és félelmei nem engedik meg azt a luxust, hogy szívére hagyatkozzon. A többdimenziós karaktert alakító Gallusz Niki (másik szereposztásban Oroszlán Szonja) énekben és táncban is különösen erős alakítást nyújt. A jéghercegnő végül megenyhül, és kockáztat a szerelem nevében. Nem hagyható dicséret nélkül Gallusz Nikolett Légy egy igazán boldog szingli! dala. A keserédes, paradoxonra épülő dal a szingliként élők szívfacsaróan önironikus és őszinte vallomása.

Az előadás a filmes, tévés eszköztárból válogat: snittek, komikus, pörgő jelenetek egymásutánja zajlik a színpadon. Habár a darab a harmincéveseket célozza meg, az alkotók a fiatalabbakat is igyekeznek megszólítani: skype, gag, kereskedelmi televízióból kivágott részlet- és poénhegyek szövik át a jeleneteket. Külön alkotói érdem, hogy a jelenetek remekül szólalnak meg „mául”, gyakoriak a szlengek, a szereplők is kitűnően értik és érzik a mai nyelvet, a mai élet ritmusát, ráadásul remekül belebújnak a 21. századi karakterek bőrébe. És a végeredmény? Szente Vajknak és Galambos Attilának köszönhetően vadonatúj szövegkönyv, dalszöveg, mai friss anyag új, fiatal tehetségek által eljátszott karakterekkel. Kevés alkotó meri megmutatni, kifejezésre juttatni a darabjában rejlő öniróniát, a Poligamyban azonban ez is sikerült. A szövegből olykor feltör az önirónia és az önkritika, de sikerül tükröt tartani a nézők elé is. Hogy ez a tükör mennyire görbe, a közönség belátására bízzák az alkotók.

Bolba Tamásnak köszönhetően korrekt revüzenét hallhatunk. A másfél órás filmhez képest a színházi előadás körülbelül egy órával hosszabb, ez az időtöbblet teszi lehetővé több zenei betét beemelését. Galbenisz Tomasz és Détár Enikő – Kustirica-film jelleget életre hívó – élvezetes romatánca, valamint az orosz, spanyol zenei és táncos elemek remekül erősítik a komédia modern jellegét. Ha nem is a Macskák-féle nagy ugrások, spárgák jellemzik az egyes jeleneteket, mindenképpen látványos, precíz koreográfiát láthatunk, köszönhetően Molnár Ferenc koreográfus munkájának.

Kiss Ramóna kétségkívül remek választás volt az egyik Lilla szerepére, ugyanis olyan sikeresen oszlatja el a sorozatszínészekkel kapcsolatos előítéleteket, alakítását elnézve senkinek sem jut eszébe a kereskedelmi csatornán futó sorozatban alakított karakterként tekinteni rá. Galbenisz Tomasz az egyik Lilla apjaként maffiózós, vastag aranyláncos, beszédhibás, szövegértési problémákkal küzdő vállalkozó-paródiával hódít, Székhelyi József, a nőgyógyászat portása pedig klasszikus bohózati elemekkel gazdagítja a modern musicalt.

Vízvárdi András munkája, modern díszletek, élénk színek, neonfények és  teszik élvezetessé a darab látványvilágát. A tér maximálisan kihasznált: reklámügynökséggé, pszichológus rendelővé, szülészeti váróteremmé, hálószobává, zötyögő villamossá alakul másodpercek alatt. A fiatal pár közös lakásában elhelyezett ágy szimbolikus töltettel bír, végigasszisztálja András és Lilláinak kilenc hónapját. A bútordarab a beteljesült, boldog élet jelképe. Szimbolizálhatja a szülést, a születést, de az elmúlásra, a kapcsolatok sorvadására is utalhat. A születés, élet, elmúlás folyamatának helyszíne, egybekapcsolója, a fő kérdés, a „szeretsz?” néma közvetítője.

A Szente Vajk és Galambos Attila szerzőpáros – akik Orosz Dénes filmjének történetén nem átallottak még csavarintani is egyet – a vicces, életszagú poénokkal teli, dinamikus, szórakoztató darab által megteremtették a magyar musicalkomédia műfaját.

Az előadás alatt/után a néző gondolatban eljátszhat a lehetőséggel, hogy milyen lehet a másik oldalon állni. Megtapasztalhatja, mi történik akkor, ha egy kis időre megáll, nem vitatkozik, nem tesz mást, pusztán elkezdi megérteni az ellenkező nemet. Mindenkit foglalkoztat, hogy vajon létezik-e olyan speciális recept, amely által egy kapcsolat szabályozható, állandósítható, kiszámítható, mint ahogy az is, hogy mi okozza a párkapcsolatok sorvadását. A történet tehát mindkét „tábornak” érdekes lehet. „A másikat valóban meghallgatni azt jelenti, hogy befogadóvá kell válnod hozzá. Be kell engedned magadba valakit, hogy megértsd. Ha nem ezt teszed, nem őt hallod, csak magadat. Ha nem ezt teszed, sosem fogod megérteni az embert, aki hozzád szól” – írja Müller Péter legújabb sikerkönyvében a Férfiélet, női sorsban. Mindenki, aki párkapcsolatban él, aki kapott már sebet, aki szakított, akivel szakítottak, megtalálja azokat a részeket, amelyekkel azonosulni tud.

A Poligamy, mint ahogyan az élet is, rejtélyekre kérdez rá. Egy dolog azonban nem rejtély, hanem bizonyosság: a Szirtes Tamás rendezésében készült darab újabb bizonyítéka a minőségi zenés szórakoztatásnak.

 Jónás Ágnes

[nggallery id=254]

További képek: www.madachszinhaz.hu