02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A tékozló apák nem térnek vissza
2013.10.20 - tiszatáj

SZABÓ TIBOR BENJÁMIN: KAMUFELHŐ

„Hűtlen apák könyve” – így szól Szabó Tibor Benjámin negyedik kötetének alcíme, amely felidézi a kortárs magyar irodalom apakönyv-kultuszát és ezen belül olyan válás-tematikát érintő műveket, mint Esterházy Fancsikó és Pintája vagy Kiss Ottó Csillagszedő Márió című könyve.

Csakhogy ezúttal nem a gyerek, hanem az elvált apa szemszögéből tematizálódik az apa-fiú viszony. A huszonegy novellából álló novellafűzért végigolvasva az is világossá válik, hogy az alcímben nem annyira az apaságon, mint inkább a több síkon is megnyilvánuló hűtlenségen van a hangsúly: a szövegek nagy része az emberi kapcsolatok erodálódását, felbomlását jeleníti meg, különböző módokon érintve az árulás kérdését.

Az elbeszélő minden novellában harmadik személyben beszél önmagáról, miközben kisfiát szólítja meg. A gyakran felbukkanó „apád” önmegjelölés eltávolító gesztusként működik: az apa kívülállóként szemléli saját életútját, ugyanakkor fiával szemben is távolságot tart. Csak elvétve hangzik el a „te” személyes névmás, ami világosan mutatja, hogy kettejük között nincs valódi Én-Te viszony. A felkeltett várakozás ellenére a gyerek – bár közvetve végig jelen van, mint a szövegek címzettje – szereplőként nagyon ritkán bukkan fel. Ennek ellenére minden novella a hozzá fűződő kapcsolat hiányának körüljárásaként is olvasható.

A család elmesélhetetlen történetének margójára írott szövegekben a feleséggel való megismerkedés története kirajzolódik ugyan, azonban a válás okaira csak egy helyen (Ahogy apád taknya nyála) történik utalás: „Meg is lehet bocsátani – mondta anyád bőgős hangon. Apád felnézett a képernyőről, a masnis rugdalózót figyelte, ami a deszkán feküdt kiterítve, vasalatlan. Nem tudta, mit mondhatna. Mert van, amikor az ember nem akarja, hogy megbocsássanak neki. Majd rájössz.”(7.)

A fiúhoz intézett beszéd mindvégig gondosan elkerüli az önigazolás szándékának közvetlen kifejezését, viszont közvetett módon több szöveg is ezt a célt szolgálja. A „Majd rájössz.” nyomatékosító mondat, amely az egész köteten végigvonul egyrészt a „majd ha nagy leszel, megérted” szokásos frázisát idézi be, másrészt az elbeszélő azon meggyőződésére utal, hogy a negatív élettapasztalatai általános érvényű tanulságokat hordoznak, amelyekkel előbb-utóbb mindenki szembesül. Ezt az elgondolást hangsúlyosan közvetíti a kötet centrumában található Majd rájössz című novella, amely néhány konkrét példát is felvázolva kvázi kozmikus törvényszerűségként állítja be a kapcsolatok felbomlását, sőt az ehhez kapcsolódó árulást is. „Majd rájössz, hogy kihűl minden. Apád tudja. Kozmikus átalakulás.”(62.)

Érdemes feltérképezni azt a néhány alkalmat, ahol átszakad a távolságtartás maszkja és az elbeszélő közvetlenül szólítja meg a fiát. Jellemző módon az első ilyen szöveghely éppen az apa hiányát közvetíti: “Isten mindenhol ott van. Apád viszont szintén mindenhol ott van, csak ahol te vagy – ott nincs.” Később két olyan pillanat felidézésekor jelenik meg a „te” személyes névmás, amikor a gyerek születése előtti időszak idéződik fel: „Téged vártalak.”; „rólad beszélt, a kétcsíkos papírszeletkéről, ennyit lehetett belőled ismerni akkor.”

Elhallgatás és kitárulkozás, önfelmentés és önvád feszültségét jól érzékelteti a posztmodern narratív technikák alkalmazása. Egymással ellentétes hatást keltő stílusjegyek közötti folyamatos oszcillálás jellemzi a szövegek struktúráját is: fennköltség és trivialitás, pátosz és irónia meghatározott ritmusképlet szerint váltakoznak. Például a Baszomka megáldása című novellában undort keltő és idilli képek váratlan egymás mellé helyezése hozza létre az ironikus hatást: a tizenhét éves másnapos kamasz pelenkázás közben lehányja a csecsemőt, akit éppen keresztelőre készülnek vinni. „Az unikumtól barna, tojástól habos, savtól bűzlő hányadékot tunkolta. Gőgicsélt is hozzá valamit, kacagott szinte, tetszett neki. És apád látta a gyerek szemében – átvilágított a portól kavargó fénycsíkokon –, az erejét, a romlatlanságát, a szépségét az értelem nélkül való világnak.” (40.)

Ugyanilyen fontos szerepet játszik az intertextuális utalások gyakori alkalmazása is, amely már a kötet felütésekor szembeötlő. „Apád az ablakban könyököl naphosszat. Esténként langyos vízben üldögél, erős szeszt iszik a munkához, nem remél, álmában csönget egy picit”. József Attila beidézése ez esetben megadja azt a rezignált, önironikus és önmagát eltárgyiasító alaphangot, amely a kötet egészén végigvonul.

Azonban bizonyos esetekben problematikussá válik az intertextusok használata. Szerepel a kötetben olyan novella is, ahol Calderon de la Barca („Az élet álom”) és Nietzsche („Isten halott.”) szentenciák találkoznak egy banális történet boncasztalán (Amit apád a szerelemről). Ebben az esetben az intertextusok inkább beszűkítik a szöveg lehetséges értelmezéseinek körét, ahelyett, hogy tágabb játékteret teremtenének. Arra is akad példa, hogy a szöveg a túl sok intertextuális utalás használata miatt önmaga paródiájába csap át. A Zavar című novellában egymást kioltó idézetek kavalkádja tudósít egy szakításról, amelynek során Arany János, Pilinszky, Radnóti, Kundera és természetesen József Attila idézetek egyaránt felbukkannak: „…apád szájában ringó hajó, ahogy bennszakadt, ahogy fennakadt, ahogy megszegett. És már nem égett a villany, őszült is, apád odafordult Rózához. Mondta neki, hogy holnap ilyenkor nem lesz. (…) mert az élet máshol van, mert apád cigány, menni kell. Így magyarázta szerelme surmó csillagrendszerét. És a kedves bólintott, sokadszorra, fejét sem emelte, nem remélt…”

Szintén problematikus a rezignált férfi világlátását összegző „tanulságok” rendszeres felbukkanása, amely különösen a kötet első felének szövegeire jellemző:

„Hogy semmi sem egyszerű, hogy nincs ezzel mit tenni.”

„(…) elmúlnak a dolgok. Azok is, amik azt ígérik, hogy nem múlnak el soha.”

„Mert mindig az kéne, ami nincs.”

Az ilyen jellegű közhelyes bölcsességek sokszor rövidre zárják a narrációt lerombolva az anekdoták atmoszféra teremtő erejét.

Az időbeli ugrások és visszacsatolások ellenére jól követhető az apa életútja a nyolcvanas évek végétől a kétezres évek elejéig. Ennek során nem csupán a magánéleti vonatkozások megjelenítésén van a hangsúly, hanem a szocio-kulturális kontextus hiteles bemutatása is fontos szerepet játszik. Különösen a nyolcvanas évek második felének korántsem idilli atmoszférája jelenik meg érzékletesen. Nehéz pozitív jövőt jósolni a frappánsan felvázolt alföldi kiskamaszoknak: a mellét mutogató szép kislány, a piromániás rocker, az állatorvosnak készülő állatkínzó, a többször bukott „bölcs” – mind magukban hordozzák a kiégettség csíráit. Ebben a világban még a gyerekek is „túl vannak mindenen” még mielőtt az életük elkezdődött volna.

A kétezres évek korhangulatát a több szinten is megnyilvánuló agresszivitás fémjelzi. Három olyan brutális verekedés leírása is szerepel a kötetben, amely ehhez az időszakhoz köthető: az elsőben inkább az apa vágyálma jelenik meg, hogy nyilvánosan megverjen egy stricit (Így volt apád a kurvákkal), a másodikban passzív tanúja egy értelmi fogyatékos fiú ütlegelésének (Valami a szélről), a harmadik esetben ismét ő jelenik meg agresszorként, miközben félelmei is lelepleződnek. (Mint a szart).

Az utóbbi talán a kötet legkomplexebb szövege. Itt bukkan fel először az „óvodás”-ként megnevezett fiú, aki apokaliptikus képeket vizionál a forgalmi dugóba rekedt kocsi gyerekülésébe szíjazva. A hasonló rémképekkel küszködő apa pedig ügyetlen kísérletet tesz fia megnyugtatására, miközben passzívan figyeli, hogyan inzultálja barátnőjét egy idegen kamionsofőr. Végül a felgyülemlett frusztráció a lehető legrosszabb pillanatban tör felszínre: akkor üti meg az idegen férfit, amikor az bocsánatot akar kérni. A rendkívül sűrű szöveg egyrészt találóan jellemzi korunk magyar társadalmának frusztrált és agresszív attitűdjét, ugyanakkor árnyalja a hiányként megmutatkozó apa-fiú viszonyt: „… a gyerek torkaszakadtából könyörgött és követelt felváltva, apád pedig kapkodta a fejét. Beragadt a helyzetbe. Nem tudta, mit tegyen.”

Szabó Tibor Benjámin Kamufelhő című negyedik kötete korábbi műveihez képest egyszerűbb nyelvezetet működtetve járja körül a hűség legkülönbözőbb aspektusait a párkapcsolati hűségtől kezdve, az apai hűségen át az ember önmagához és választott szerepeihez való hűségéig. Stílusát egységes hangvétel és következetes szerkesztésmód jellemzi, bár helyenként éppen a retorikai eszközök kiszámítható elhelyezése valamint az írói szándék transzparenciája csökkenti a befogadói élmény intenzitását.

(Scolar Kiadó, Budapest, 2012. 152 oldal, 2450 Ft)

 Csutak Gabi

(Megjelent a Tiszatáj 2013/9. számában)

Kapcsolódó írásunk: Az apák bűne (Kovács Krisztina kritikája)

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő