06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Cserépelégiák
2013.10.15 - tiszatáj

KÜRTI LÁSZLÓ: TESTI MISÉK

Nemcsak egy kész vers, de már egy jó verssor is annyiféleképpen strukturált, a hangrétegtől a filozófiai tartamig, hogy e nagyszámú rétegzettség a ténylegesen hangzó közlés, és a benne foglalt jelentésasszociációk között határtalan távolságokat nyit. A hamis olvasat és a műélmény például világokat választ el világoktól.

Mivel a legnagyobb vers sem egyéb, mint életcserép, az ember Kürti Lászlót olvasva óhatatlanul számot vet bizonyos költői viselkedésekkel. Töprengni kezd, csakugyan okvetlenül muszáj-e a cserepet még apróbbra zúzni, ha az élethez való teljesen hasonulás jegyében az egzisztálást és a lírai egzisztenciát tökéletes párhuzamban óhajtja kifejezni.

Hogy Kürti László a Testi misék cserépelégiának másodnyitányában eljátssza-e, amit eljátszott már a maga terén annyi költő: egy kicsit megtéveszt? Igen! „őszi ködök / ereszkednek, vegyülnek, foszlanak vissza / tárgyakká, kellékekké, délutánokká” – írja a láthatatlanban. Minden szó külön sugárkéve, pászma, valló szín. De e szavak kévéi a felsorolásban összefolynak. Úgy van: összefolynak, megkötnek, aztán válva elszilánkosodnak. Ez Kürti írásmódszere. Elhitetni, hogy egy nagy szomjú lélek megelégszik a féldecivel. Holott valójában sokkal szomjasabb intellektus. És bizakodó. Öreg ábrándok és illúziók pompás rombolója. Mégis: inkább lírizmusában, semmint lírai faktumaiban művész. „odavetett némasággal keresek véletlen hibákat” – mondja egy helyütt. Noha váltig ostromolja az övéit hangos, kényelmetlen költői igazságokkal, az okos költőből úgyszintén sokat megmutat.

Szeret implikatúrákban elköteleződni, s ezekkel kitámasztani a verset. De Kürti hullámhosszán maradva jelentékeny félreértése a dolgoknak, hogy (amint az egy rejtekhely összefüggéseiben fogalmaz) például a tenyerek buták. A lírai valóság keretei közt értelmezve a dolgot: az ember melyik testtáját tekinthetnénk egyszerre szolgaian és királyian becsesebbnek a tenyérnél? Lehet, hogy Kürti László túl fiatal, hogy belássa az efféle köd-testű és köd-inú szentencia viszonylagosságát? Mert hoz belőle még. (Mondjuk, pillantson rá Dylan Thomas E kéz aláírt című költeményére. Érdemes!)

Kürti a  füst jön című versében ukmukfukk kijelenti, hogy az irgalom: késleltetés. E poétainak szánt kinyilatkoztatás annyira mai indítékú és annyira interveniálhatatlan, hogy szinte kiszorítja a másféle olvasat lehetőségét: a bocsánat mindenesetre életóvó kupola, de különben akármi is az érett irgalom, csak éppen nem késleltetés.

A Testi misék bensőségét persze éppúgy megfaragja Kürti László, mint azt, ami tömör, képgazdag, verbális önkívületektől távoli verseiben kevéssé veritábilis. Érdekes, hogy ott a legerősebb, ahol érzéseit kilöki a véletlen csöndjébe. Ahol éppen csak kimetsz egy kis darabot a tapasztalatból. (Ugye, észben tartjuk, hogy az irodalmi rögzítés nem a személyiség biográfiai szókimondása, hanem a személyiség állandó újjászületését hangsúlyozza?) Kürti darabosan, szinte a véletlenek függvényében fogalmaz. Mint minden valamirevaló költő, a lehetetlent kísérti: egészen evilági, és egészen messzire próbál vinni.

A gondolattársítás glorifikálása (nemcsak lélegzik a szó, de szinte felavattatik s hajlik is), és a rejtett, képzelet-ingerlő, de kétségtelenül meglévő összefüggések – ez az ő költészetének alfája. Mintha minden egyes verssorának lejegyzése előtt azon töprengene, a logikának vagy a véletlennek adjon-e elégtételt. Kürti a Testi misékben voltaképpen hatalmas fesztivált rendez: a szó szerinti olvasmány, a szavak első jelentésének precedenseit kínálva tobzódik a gondolatátvitel remekebbnél remekebb lehetőségeiben.

Mindig minden; s pláne a líra mindig újrakezdődik. A mai költészet pedáns és hű folytatása a réginek, de csalfa játék is, kölcsönzött eszközök használata, eredeti kivitelezés, egyszóval: ma is, mint mindig, komplikált építkezés. Kürti Lászlót olvasva úgy tűnik, ő nem kevés variációt gondolt végig. Nem borzong a fogalmaktól, miközben szabad játékosa a metaforának. El tudja hitetni, hogy a valóság első síkja az ő erős földje. És képes megragadni az embert, ahogy ezen az első síkon túllendül. „én hozlak világra. / műtárgy, szobor, törékeny váza. / portékám vagy: anyagom anyagod” – mondja a műterem testhatáron című versében. Ez a bánataitól és egy kissé a nihilizmustól is megbódított szerző biztossága. Egy különös realizmus, amellyel meghatóan szembehelyezkedik a voltaképpeni realizmussal. Hallgassuk őt: „akad szívszabály, ami visszafordíthat bárkit / a rideg elme tekervényei elől” – írja a cigányszerelemben; most megint választékos, és okosan szelíd. Kérdés, hogy a kor, az irodalmi működés pozitúráin is átvágja-e magát?

Hol így, hol úgy szenvedi meg a hízelgő divatot és a pózba nem rántott egyéniség keserves és fenséges kalandjait. „fütyörészem a létezés megalázóan / kisszerű, tiszta pillanataiban”. (elvonókúra) Meg ne részegedjen újra: a tisztaságért nem lehet csak úgy lefutni az utcára – mintha az szerzemény vagy mese volna! A kis-, vagy nagyszerűség pedig egyedül a költőn múlik.

Tessék tudomásul venni: uralkodik a dolgok mélyén egy vágy, egy titok, és nincs költészet, amely ne e vágy szavakban történő megjelenítését űzné. Mivé törpül Shakespeare, ha elmeséljük, s mivé nő, ha megértjük? Ha nem a legnagyobb példa józanít, visszamarad az ember.

„terek helyett, csak tört helyek” – nem a legsugarasabb betájolása a költői illetékességnek.  De szó sincs itt kifogásról. Inkább lecke ez, és mély sóhaj, nekifeszülés, hogy az írás mégis teret nyerjen. Nem véletlenül ismétli Kürti a kötetfináléban, hogy „nincs, ami elsodorna gyónás- / rohamaimtól”. Íme, a szerephang és a gyónás vegyüléke. Rimbaud óta ezen töri a fejét a modern, elő-, utó-, vagy még utóbbi modernség: megértetlen, vagy megérthetetlen-e az élet. S mindebből a józanság gesztusával mit és hogyan kell bevallani.

Kürti László a gördülékeny, szélesen ölelő, érzelemteli verset, tehát egy régi iskola produktumait borzolja mondataival és mondatcsonkjaival. Ismeri a természetes hangot és a meghökkentést; épp kellően komplikált. Tényleg: csaknem valamennyi verse az egymás mellé helyezett, értelemfokozó gondolatcserepek révén valamiféle körlátkép szeretne lenni. Ki nem lépne a versből, rögzített nézetű költeményei azonban gyakran a hirtelen fogalmazás benyomását teszik. Túlvitt mesterkedése ez a tehetségnek? Akárhogyan is, nem körülügyeskedni kell a jelenségeket, hanem a mélyükre menni.

Kürti László már pontosan tudja, kicsoda ő. És minden bizonnyal előbb-utóbb számolni fog azzal a rémséges, egyszersmind gyönyörű ténnyel is, hogy az ember millió valóság edénye.

(Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2012, 100 oldal, 2000,- Ft)

Kelemen Lajos


Címke: , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)