Beszélgetés Gyüdi Sándorral

A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ ÚJ ÉVADÁRÓL

– A Szegedi Nemzeti Színháznak hatalmas, több mint 1 milliárd forintos költségvetése van, közben pedig mindig arról panaszkodnak, hogy kevés a pénz. Miért kevés?

– Egy városnak van egy elvárása arról, hogy milyen színházat akar. Ez mindig a tükörképe annak, amit a város magáról gondol. Meggyőződésem, hogy másfajta színház kell például Miskolcon, egy iparvárosban, mint Szegeden, a kultúra, a tudomány és az oktatás városában. Az ideális az volna, hogy a város megfogalmazza ezt az elvárást, a színházigazgató megtervezi, hogy ehhez milyen produkciók kellenek, azok mennyibe kerülnek, és azután a város és az állam összeadja azt a pénzt, amit a jegybevételből nem lehet összeszedni. Tudjuk, hogy a jegyeladásnak milyen korlátai vannak. 2008 óta az embereknek kevesebb a pénze, a privát szféra szerepe a kultúra finanszírozásában elenyésző. Nem úgy, mint például Amerikában, ahol magánszínházak működnek és például a Metropolitan Opera is képes fönntartani magát a jegyeladásokból és adományokból. Nálunk ráadásul a válság éppen azt a szektort érintette legérzékenyebben, amelyek részt vállaltak a kultúra finanszírozásában: autókereskedők, építőipari és energetikai cégek, valamint a bankok. Tehát mindazok a szektorok, amelyek ma lényegesen kevesebb erre fordítható pénzzel rendelkeznek. Mi szeretnénk ugyanolyan színvonalon kiállítani a produkcióinkat, de ehhez kevés a pénzünk.

– A mindenkori igazgatók azzal védekeznek, hogy az 1,2 milliárdos költségvetésnek csak a töredékét lehet produkciókra fordítani.

– Ennek több mint a fele bérköltség. No és fönn kell tartanunk a színház két épületét és nagyon magas a rezsi. Az a keret, amiről szabadon dönthetünk, az ennek az összegnek még a negyedét sem éri el.

– Közben a színház kiemelt nemzeti intézmény lett, ami szépen hangzik, ám kevesebb pénzzel és több kötelezettséggel jár.

– Az idei költségvetésünk egy picit több mint a tavalyi, de 51 millióval kevesebb, mint a két évvel ezelőtti. Ugyanakkor köteleztek bennünket, hogy új magyar színművet írassunk és mutassunk be, határon túli magyar területekkel kell együttműködnünk, előadásokat kell meghívnunk onnan, és nekünk is vendégszerepelni kell. Ez pluszköltséget jelent nekünk, de ehhez az állam plusztámogatást nem ad.

– Volt egy szervezeti változás is. Megszűnt Juronics Tamás művészeti igazgatói posztja, ő már csak a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, a prózai tagozat vezetője, Bodolay Géza most nagyobb hatalmat kap?

– Ez is egyfajta spórolás. Kifelé nem ilyen látványos, hogy nyugdíjba ment Nagy László, ügyvezető igazgató, és az ő posztját sem töltjük be. Ezek a feladatok most a többi vezetők között oszlanak majd meg.

– Ez azt is jelenti, hogy ezen túl a főigazgató szól majd bele a prózai tagozat fontosabb döntéseibe?

– Mondjuk úgy, hogy ezekről velem kell konzultálni.

– Mi az, amiben fenntartja a beleszólás jogát, és mi az, amit a tagozatvezetőkre hagy?

– Könnyebb azt megfogalmazni, amibe egyáltalán nem szólok bele: például a szereposztásokba. Ezt a tagozatvezetők a rendezőkkel közösen döntik el. Viszont beleszólok az évadtervek összeállításába. Az egyes darabokat a tagozatok javasolják, de az arányok és irányok kialakítása az én feladatom.

– Köztudott, hogy vezetőként nagyon sokat számol. Legyen szó a támogatások elosztásáról, a jegyárbevételről vagy előadásszámról. Vannak adataik arról, hogy például x rendező darabjai sikeresebbek, mint y-é, hogy magyar darabra, klasszikusra többen váltanak jegyet, mint új darabra? Vagy vannak preferált színészei a publikumnak? No és ezek az adatok szerepet játszanak a műsorrend kialakításában?

– Igen, de nem közvetlenül. Mi nem egy kereskedelmi vállalkozás vagyunk, nem azt a terméket kell gyártanunk, amit a legtöbben megvennének. Nekünk azt is el kell juttatnunk a közönséghez, amit magától talán nem választana. Nem szeretnénk lemenni a tévés szappanoperák vagy a peep show-k szintjére, ugyanakkor azt sem lehet kitűzni, hogy csak magas kultúrát közvetítünk, ugyanis ez a régió egyetlen állandó színháza. Budapesten, ahol sok színház van, ott egy-egy megengedheti magának, hogy csak egy profilt játszik – mi nem.

– Az évad magyar vígjátékkal kezdődik szeptember 20-dikán.

– Csokonai Vitéz Mihály Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című művét állítja színre a Kisszínházban Keresztes Attila, aki az elmúlt években több nagy sikerű produkciót is rendezett nálunk. Szabó Gabi lesz Karnyóné. Neki egyébként más dolga is akad szeptemberben, mert elővesszük a tavalyi Pipás Pistát, sőt még a Thália Színházban a Vidéki Színházak fesztiválján is eljátsszuk.

– Aztán október elején jön az immár hagyományos Armel Operaverseny és Fesztivál…

– … amelyen a négy vendégprodukció mellett Verdi Simon Boccanegráját mutatja be operatársulatunk, két főszerepben versenyzőkkel – éppen október 10-én, Verdi 200. születésnapján. Az előadás érdekessége, hogy megvannak a korabeli bemutató díszlet-, és jelmeztervei, valamint a részletes rendezői példány. Pál Tamás, Toronykői Attila, valamint Molnár Zsuzsa tervező ennek nyomán készítik el a produkciót. A második operabemutató Rossini Hamupipőkéje lesz, a címszerepben a Simándy Énekversenyen győztes Kálnay Zsófiával, aki már eddig is több kisebb-nagyobb szerepet énekelt nálunk. Tavasszal pedig Offenbach Hoffmann meséi című operája kerül színre magyar nyelven. Ezt az előadást Juronics Tamás rendezi. Októberben rendezünk egy kisebb Verdi-fesztivált. A Boccanegra mellett színre kerül a repertoárunkon lévő Traviata és Rigoletto, valamint koncertszerűen a Luisa Miller, amelyik még soha nem ment Szegeden.

– A prózai tagozat darabjai közül több is a színészekre épülő szerepdarab.

– Jelentős művészeink erényei az opera műsorválasztásában is fontos szempontként szerepeltek. De tény, hogy a Karnyóné Szabó Gabira lett kitalálva, Az öreg hölgy látogatása Fekete Gizi jutalomjátéka lehet, Shakespeare Othellójának címszerepe pedig Kárász Zénóra vár. Kortárs magyar drámát is kell játszanunk. Ez a darab Tasnádi István Memo című darabja lesz, az operettbemutató pedig Huszka Jenő legnépszerűbb műve, a Bob herceg. A Szegedi Kortárs Balett idén is két bemutatót tart nálunk.

– Kevesebb a pénz, de azért lesz művészi izgalom bőven. Köszönjük a beszélgetést!

Márok Tamás

Kapcsolódó írásunk: Tizennégy bemutatóra készül a Szegedi Nemzeti Színház