Oláh András versei

kapkodó reggel

a csalódott reggel már javában öltözködik

a kilöttyent kávé felszippantja

a dadogó álmokat

a körülmények – biztos menedék:

hivatkozni a befolyásolhatatlanra

ami nem a tiéd – már az ajtóban állsz

amikor mégis behódolásra

késztet a fuldokló remegés

a magát megadó test szádban olvadó párája

– az ajtó és az ágy között pár percbe

sűrűsödik egy új honfoglalás

s a reggel máris a lépcsőn futó lépteké

a nyeszegve nyíló kapué

és az örömtől vemhes szapora lélegzeté

mely tiszta mint az ég

utcabál

felfal a zajos forgatag tömegiszonyod van

fűszeres füstbe mártva hozza a szél a sültek szagát

tömött sörpadok közt egy lány szól utánad

– nem érted: németül beszél –

kézjelekkel adod tudtára hogy reménytelen

de karodba kapaszkodik hangját elnyeli a zaj

szeme ragyogásából olvasol

meghívod egy italra

a színpad előtt már egymást átölelve álltok

másféle csöndet szeretnél

kóboroltok a sokadalomban

egy árusnál bőr karkötőt vesz neked

kíváncsi mosollyal bilincseli rád

menned kell

s mint eldobott sörös doboz üres maradsz