02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Már megint csak őt látom mindenütt!”
2013.07.24 - tiszatáj

GERGYE KRISZTIÁN TÁRSULATA: OPERA AMORALE

Az A.E. Bizottság egyik legátütőbb slágerének sorai valahol a második félidőben hangzanak el Egri Márta katartikus előadásában a színpadon táncosokkal és zenészekkel körülvéve, mert, hogy ez egy opera.

Amíg rákerül a sor, a művésznő kvázi civil nézőként üli végig az első sorban az előadás több mint felét, a darab körülbelül ekkor jut oda, hogy a Fellini extrém filmes figuráit eszünkbe juttató Tárnok Marica a színpadra invitálja, mint „kőszínházi” színésznőt, ugyanis épp ott tartunk, hogy mi, mármint a nézők „a függetlenek áldozataivá” váltunk.

Kiváló állapot ez, mármint Gergye Krisztián színházában „áldozatként” részt venni, mert az előadás remek, egyfajta totális színház, mint eleve maga az opera, a produkció annak is készült, címében is viseli a műfaji megjelölést: „opera amorale – amorális opera egy elvonásban, a(e) Bizottság nyomán”.

Hogy az amorális ebben az esetben mit jelent, annak lehetnek alternatívái, fölfoghatjuk a pimasz szinonimájaként is, hiszen a Bizottság zenéjét patinássá avatni annak számító cselekedet, pláne, hogy olykor paródiába, máskor meg varietébe fordul a színpadi mű.

Mindenesetre nagyon szórakoztató, mindamellett személy szerint mindig nagyon díjazom, amikor a komoly művészekből előtör a humorérzék.

Első hallásra/olvasatra persze fura párosítás a ’80-as évek elejének underground „szabadidő-zenekarának” borzas zenéjét és karcos, a szokványfordulatos közbeidegződéssel szembemenő szövegeit operai hangminőségben megszólaltatni, de ez még hagyján, barokkosan többrétű, vagy mondhatni, vásárian sokszólamú színpadképekbe emelni – de működik. Ami azt (is) jelenti, hogy ezek mégis csak jó, sőt teherbíró számok, a provokatív és kíméletlenül társadalomkritikus szövegek pedig – amelyek miatt a Bizottság korabeli ismertsége jelentősen alulmúlta a Koncz Zsuzsáét, lévén többször álltak betiltás, mint jóváhagyás alatt – ma is érvényesek.

Ez persze még mindig nem magyarázza, miért ehhez az alapanyaghoz nyúlt a direktor, mert a mezei nosztalgia szóba sem jöhet, hiszen Gergye Krisztián és az együttes tagjai között pont egygenerációnyi időkülönbség van – Wahorn András, fe Lugossy László és ef Zámbó István életkorát átlagolva –, kereken 26 év, ergo közvetlen élmények kizárva.

Ha jól tudom, a Műcsarnok nagy Bizottság tárlata volt az inspiráló forrás, tehát a dokumentumokból és a tárlat ideje alatt többször megszólaló élő zenéből kihallható aktualitás. A Bizottság is „összművészeti jelenség” volt egyébként, a tagok képzőművészek, akik emellett zenéltek, filmet forgattak. Ez sem lényegtelen, de jelen esetben a fő az, hogy a számaik harminc év múltán is kétségbeejtően érthetőek.

Az előadás két lemez, a „Kalandra fel!!” és a „Jégkrémbalett” anyagára épít, amelyet a színpadon elhelyezett zenekar (Philipp György kihegyezett ízlésű hangszerelésével), klasszikus képzettségű énekesek és profi táncosok adnak elő a háttérvetítéses színpadon folyamatosan mozaikszerűen belakva a teret. Ami azt jelenti, hogy a deszkákon szimultán zajlanak a jelenetek, például a tánctekintély Lőrinc Katalin mozog, olykor balett pozíciókból építkezve, máskor szimbolikus figurát megjelenítve, például egy fonnyadt virágcsokorral a szabadságszobrot idézve. A Pintér Béla társulatából ismerős Szalontay Tünde prózai monológjaival kormányozza a narrációt, Dezső Sára és Mikecz Kornél, illetve Murányi Márta és Varga Donát pedig imponálóan szép hangokon szólaltatják meg a(z újszülötteknek ismeretlen) számokat.

És itt jöhetne a kérdés, mit mondhatnak ezek a zeneszövegek azoknak, akik először találkoznak velük? De nem érdemes feltenni, mert amit látunk, az már Gergye Krisztián érzékeny fülű olvasata és átirata, ennek, s nem másnak kell hatni a mai (akár szűz) közönségre.

S hat is a produkció, aminek egyik legnyilvánvalóbb jele az olykor felgöccenő, máskor kirobbanó, közös nézőtéri nevetés. Amit persze a játszók indukálnak, de valójában nem rajtuk, hanem saját magunkon szórakozunk, hiszen stilizált önvalónkat, s a politikának beáldozott tetteinket nézzük.

Nem is az a lényeg, hogy a prezident pont olyan mint, a felesége szintén, a testes, bő fehér inges, fekete lajbis megmondó ember ugyanúgy, hanem az, hogy a történet mozdulatlan harminc éve, a szereplői pedig behelyettesíthetők.

Eközben jön el a pillanat, amikor Egri Mártát, mint „kőszínházi” színésznőt a színpadra hívják, aki ott fent elénekli az A.E. Bizottság Szerelem című számát.

Ebből származik a címadó mondat, meg az is, hogy „már megint csak őrája gondolok”.

De, vajon kire?

Ibos Éva

[nggallery id=198]

 


Címke: , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő