A széptevő bajsza
DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI TÁBOR 1. NAP
Emberek csivitelnek az udvaron. Egy asztal körül szétszórt műanyag- és faszékeken ülnek, a beszélőre, Virág Gáborra, szegeződik tekintetük. Elhangzik, hogy idén a tábor elköltözött az iskolából a Király kocsmába, köszönetet mondanak a szép, új dekorációért illetve három pontban sommázzák a tábor velejét. A jelenlévők kuncognak […]
DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI TÁBOR 1. NAP
Emberek csivitelnek az udvaron. Egy asztal körül szétszórt műanyag- és faszékeken ülnek, a beszélőre, Virág Gáborra, szegeződik tekintetük. Elhangzik, hogy idén a tábor elköltözött az iskolából a Király kocsmába, köszönetet mondanak a szép, új dekorációért illetve három pontban sommázzák a tábor velejét. A jelenlévők kuncognak, a férfi, aki felvilágosítja a táborozókat, bemutatja a szeminárium vezetőit, Csobánka Zsuzsát, Horváth Viktort és Sirbik Attilát. Horváth Viktor az udvaron, Csobánka Zsuzsa a kocsmába költözött be, Sirbik Attila csoportja pedig a raktárhelységet foglalta el. A foglalkozások megkezdése előtt egy táblát állítunk fel az udvaron, amin először koppantgatta, majd felírta Horváth Viktor a jambust, a daktilust és a spondeust. A költemények technikai részét helyezte előtérbe, hogy lehet egy struktúra jelentésképző illetve fontosnak tartotta még elmondani, hogy a sorhossz is jellemez költeményeket. Amikor ennél a résznél tartott, nyílt az ajtó s besétált az irodalmi táborok egyik jellegzetes, számtalan női kegyet mások elől elorozó figurája, a széptevő. Óvatosan vette le napszemüvegét, aprót biccentett, majd megkerülve a szemináriumon ücsörgőket, távolabbi ülőalkalmatosságok felé vette az irányt. Az anakreóni sort vizsgáltuk meg tüzetesebben, számolni kezdtük a hosszú és rövid szótagokat, hogy a tá, ti, tá, ti, tá, ti, tá sorrendet el ne hibázzuk, valamint, ahogy Viktor hangsúlyozta, automatizálódjon a folyamat. Amint ezt le tudtuk juttatni a primordiális szintre, ehhez azonban hosszadalmas ismételgetés kellett volna, legalábbis az elbeszélőnek, úgy a beszéd is jobban tudott idomulni a tá, ti, tá, ti, tá, ti, tá ütemhez. A szöveg jelentésére ekkor még nem figyelünk, Viktor mindössze azt szeretné láttatni velünk, hogy technikailag megoldható, tanulható ez a folyamat. Tizenkettőkor végez minden szemináriumi vezető a délelőtti foglalkozással.
A nagy melegben a széptevő félmeztelenül álldogál a verandán az átlátszó hullámlemeztető alatt. Beszélgetni kezd a körülötte állókkal. Fekete hosszúnadrágjához egy apró, drótszőrű, vörösesbarna kutya dörgöli magát, kétlábra ágaskodik, hogy figyeljenek rá is, hisz nemcsak azért szökött be ebbe az udvarba kora délelőtt, hogy ne vándoroljon poros utcákon keresztül, míg haza nem ér, hanem, hogy az emberek szenteljék neki figyelmüket, játszanak vele és simogassák. A piperkőc lehajolt, végigsimított néhányszor a kutya szőrén, majd tovább diskurált. A szőrös kis szeretetkoldus egyik csoporttól a másikig kullogott, ahol elfáradt a simogató kéz, máshol akadt újabb.
Ebéd után Horváth Viktor csoportja visszatért a hexameterhez. Kisvártatva, alighogy elkezdtünk újra verslábakat számolni, Csobánka Zsuzsa foglalkozásán résztvevők vonultak ki a hűs kocsmaépületből, átvonultak a színpad előtti füves területre, ahol szituációs gyakorlatokat végeztek. Horváth Viktor meglepődve tapasztalta, hogy Csobánka Zsuzsa csoportjában egy kivételtől eltekintve mindenki lány, míg az ő csoportjában mindenki fiú. A férfiak folytatták a hexameter tanulmányozását, majd a disztichon második sorára tértek rá, amiről a szeminárium vezetője elmondta, hogy valójában nem pentameter, hanem két hémipes-kolón. Továbbá arról is beszélt, hogy meglátása szerint a legjobb költeményeket az érzelmek szülik, ezért megkérte az összegyűlteket, hogy emlékezzenek vissza óvodáskoruk szerelmére, akivel éppen egy másik fiú beszélget. Az ehhez kapcsolódó érzelmek kavargásából kellett mondatokat halászni, amiket disztichonban tártak a többiek elé. Ezek a visszaemlékezések azonban akadályokba ütköztek, így más célpontot találtak, akiről negatív véleményt alakíthatott ki a társaság.
Ezek után Catullus Odi et Amo disztichonjával foglalatoskodott a csapat, annak fordítását kapta feladatul. Horváth Viktor felírta a táblára, hány szint munkájából áll össze végül a kész műfordítás. Mindegyik szint fontos állomás volt a mű végleges fordítását tekintve s ezek a szintek végül lepárlódnak a legutolsó, negyedik szinten, ahol a mű már saját, korábbiaktól eltérő fordításban van. Ez különösen fontos abban az esetben, fejtette ki a csoportvezető, amikor olyan szöveggel dolgozunk, hogy már előttünk készítettek néhányan fordítást ebből a szövegből.
Minden csoport befejezte az első napi munkát. Sirbik Attila csoportja egy boncolásról készült felvételt nézett meg, majd később egy képzőművészeti installációval hasonlították össze, a test diskurzust tartva szem előtt, mint vezérelvet. Összenyomott sörösdobozok jelezték, hogy a délutáni kikapcsolódás elkezdődött. Mindenki átöltözött, a táborozók biciklitúrára indultak Bajsára. Maroknyi csapat előrekerekezett, hogy a többiek megérkezése előtt rúghassa a bőrt. Idén ismételten kisorsoltak egy biciklit a túrázók között. A széptevő nem tartott a csoporttal, inkább a készülődőkre figyelt, hallgatta csacsogásaikat, elállt az ajtóból, amikor Szerbhorváth György sétált be, jelezte, hogy ő is kerékpárral érkezett s szívesen tartana a többséggel, ásított egyet, majd megindult az elbeszélő felé mosolyogva.
– Gyere, megisszunk egy sört az Acapulcoban!
– Fizetsz?
A széptevő pödört egyet hercig bajszán, talányos kandúrmosollyal a szája szegletében.
Fekete I. Alfonz
