Sötétségben is táguló horizont

Három nemrég megtartott irodalmi eseményről számolok be az öröm hangján, mert mind a három arról tanúskodott, hogy a pesszimista hangok ellenére, vagy velük együtt, komoly érdeklődés kíséri a jelenkori irodalom és irodalomtudomány helyzetét.

Magyarország szellemi életét felvázolni a maga összetettségében nagy feladat lenne még akkor is, ha nem kevernénk bele a társadalom-politikai helyzet igazából kihagyhatatlan hátterét.

Leegyszerűsítve a mondanivalót, hogy a tájékozódó dolgát is megkönnyítsük, nézzük csak az irodalom területét.

Azt szinte mindenki kénytelen észrevenni, hogy az irodalommal való foglalkozás és az irodalom utáni érdeklődés szerkezete nagyot változott, nemcsak nálunk, hanem világszerte. Meglepő jelenségek tűnik, hogy pár éve slam poetry műhelyek alakulnak, íróakadémiák és írószemináriumok létesülnek és egészen eltérő foglalkozású és korú emberek ismerkednek a szépirodalom fortélyaival, esetleg időnként irodalomtörténettel egybeszőve. Amiről itt szót ejtek, a hazai szellemi élet egyfajta tágulását mutatja és egyben azzal a hozadékkal is jár, hogy értő olvasók újabb csoportjai nevelődnek ki.

Nemes Nagy Ágnes mondta még a hetvenes években, hogy Magyarországon annyi költő van, hogyha leesik egy tégla, biztos költőt üt agyon. Mára ez a megállapítás még sokkal igazabb lett. Egyrészről jó tudni, hogy sokan próbálgatnak szárnyat bontani, alkotással kötik le felszabaduló energiáikat.

Van azonban a szellemi-irodalmi térképünknek egy másik vonulata, a beérett írók szellemi közössége. Ők adják a mértéket, az elérendő, vagy megértendő magaslatot.

A három esemény, amiről itt készülök beszámolni, ilyen alkotók összejöveteleiről ad számot; az események néhány szálon összefonódnak, akár személyükben a szereplők, másrészt valódi klasszisok személyes megnyilvánulásáról szól.

Miközben nap mint nap tapasztaljuk, hogy az iskolai képzés, az egyetemi szellemi műhelyek létezése veszélyben van, és ez nagyon komoly gond, ezzel szemben, esetleg éppen ezért, az alkotók kisebb-nagyobb közönség előtt, felolvasnak, tanítanak, beszélgetnek. Mintegy pótolva a hiányzó mozaikot a műveltséget és gondolkodást alakító térképről. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a két dolog: az oktatás színvonalának kérdése és néhány rendezvény, nem mérhető egymással, mégis az volt a benyomásom, hogy az időben is sűrűn egymás utáni esemény egyfajta tiltakozó példamutatássá is jelképesült.

A három esemény bennem egységes képpé állt össze, hogy mást ne említsek (szubjektív kiemelés következik!) Balassa–Esterházy–Nádas munkásságának összefüggése okán.

*

2013. június 7-én a Műcsarnokban ünnepelte a Jelenkor Kiadó 20 éves jubileumát annak, hogy a kiadó független tevékenységet folytat.

Nagy Boglárka konferálta az esemény menetét. Mára igen jelentős írókká vált szereplők (Csordás Gábor, Csuhai István, Oravecz Imre, Márton László, Kovács András Ferenc, Balla Zsófia, Schein Gábor, Parti Nagy Lajos, Vörös István) mesélték el meghatottan vagy derűsen indulásukat, a kezdeti bátortalan lépéseiket és a megjelenő művek felett érzett örömeiket. Márton László, Parti Nagy Lajos, Balla Zsófia és még sokan felolvasták az akkori művek egy-egy részletét, majd mostani írásaikból egy-egy kisebb szemelvényt. Nádas Péter születőben lévő írásából küldött részletet. Megnyerő volt a közönség soraiból hallani, hogy a kiadó, főleg Csordás Gábor munkája nyomán, egyrészt alkotóműhellyé, másrészt baráti társasággá formálódott.

Talán csak a nagyon értők vették észre, hogy némi szomorúság árnyékolta be az ünnepet, elsősorban a mai működési nehézségek miatt, ami azonban az ünnepi hangulatot nem zavarta meg.

[nggallery id=183]

Csuhai István fotói

*

A Petőfi Irodalmi Múzeum Nyári fesztivál 2013 keretében, a Károlyi Kertben, mondhatni, már a szokásoknak megfelelően, Esterházy Péter olvasott fel legújabb regényéből (Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat – Magvető 2013.) Dés László szaxofon improvizációja kíséretében.

Embertelen hideg volt és még szél is fújt június 26-án este mikor Esterházy Péter kedves meglepődéssel konstatálta, hogy ebben a zord időben egy üres szék nem volt a szabadtéri előadáson. A pokrócba, dzsekikbe burkolódzott közönség nagy élvezettel hallgatta a felolvasást, pedig az új regény szerkezete, lábjegyzetes megoldása nem teszi könnyűvé (olvasva se) a regény menetének figyelemmel kísérését. Esterházy nagyon jól olvas, gondosan válogatta ki az összefüggő részeket, remekül érzékeltette a szövegbeli iróniát és keserűséget. A szemöldökével, még zárójelet is képes odatenni a közönség elé. Dés László zenéje elképesztő módon csengett egybe a szöveggel, érződik és tagadhatatlan, hogy két egymást nagyon értő ember közös produkcióját hallottuk. Befejezve a felolvasást, egy perccel se húzták tovább az időt, hogy a fagyoskodás ne hagyjon kellemetlen nyomot a hallgatóságban, még egy finom meghajlással meg is köszönték a kitartó figyelmet.

 *

A Nyitott Műhelyben június 28-án este Töredékek a sokról címmel Balassa Péterre emlékeztek barátai, munkatársai, tanítványai, kollégái és tisztelői.

Külön megérdemelne egy méltatást a Nyitott Műhely, bár néhányan ezt már megtették, mert Budapest kulturális életében különösen fontos helyet foglal el. Szellemi nyitottságával, befogadó attitűdjével, Finta Laci személyes varázsával, amivel nemcsak vezeti a kulturális helyet, de vendéglátóként meleg barátsággal veszi körül, aki bejön akár előadóként, akár vendégként.

Balassa Péter irodalomtudós, egyetemi tanár, folyóiratok szerkesztője korai halála ellenére nagy nyomott hagyott azokban, akik ismerték őt, de azokban is, akik csak munkássága révén kerültek bűvkörébe.

Gács Anna az esemény moderátora három rövid Balassa írást tett közzé és adott oda hét embernek, akik az ünnep, a megemlékezés kapcsán az írásokkal összefüggésben, vagy csak simán emlékezve Balassára, röviden elmondták gondolataikat. A három írás mindegyike jellegzetesen idézte Balassa munkásságát, mégis a megszólalók többsége az 1988 novemberében az ELTE HÖK-ben elmondott profetikus írására reflektált döbbent rácsodálkozással. (A bölcsészkar mint vármegye és gyár).

Bán Zsófia, Czeglédi András, Halász Péter, Gelencsér Gábor, Mártonffy Marcell, Nagy Gabriella és Schein Gábor emlékeztek. Az irodalomtudós érdemei, nagy tudása, lebilincselő egyénisége mellet tisztességesen szóltak magányosságáról, erős egyéniségéről, amivel ellenségeket is szerzett magának. A hivatalos rész végén, meglepetésként, felolvasták Nádas Péter rövid emlékező írását.

A nézők között ült Esterházy Péter, akinek indulását nagyban segítette Balassa értő támogatása. A hivatalos esemény után szót kaptak a nézők is; Sándor Iván kedves szavakkal idézte a nála tizenhét évvel fiatalabb pályatárstól tanultakat.

Körbe nézve a zsúfolásig megtelt teremben, jó volt látni a sok baráti egymásra-találást, az élénk beszélgetést a jelen zordon kulturális légkörében.

[nggallery id=184]

Fürth Éva