04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

„Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz”
2013.06.20 - tiszatáj

ÉSZT KÖLTŐK VERSES BESZÉLGETÉSE

Mert nincs senki aki a fényeket / jelekké rendezze / hosszú üres partszegélyein” (Tõnu Õnne­palu: Insula Deserta). Indulhatna akár e felütéssel is a Pluralica első rá-hangoló kötete. Jelen recenzió nem frissen érkezett (a kötet ugyanis 2010-ben jelent meg), ám mégis igen aktuális: elolvadt a hó, megérkezett a tavasz – az évszakokkal való játék, látszólag igen fontos a kötetben. A szó legszorosabb értelmében vett kritika helyett – született már épp elég –, álljon itt most valamiféle együtt érzés, együtt mozgás, együtt élés élménye.

A könyv és én igen nehezen kezdtünk el beszélgetni; zárkózottak voltunk mind a ketten. Ő narancssárga; én meg kétkedő, értetlen, minden áron jelentéseket kereső. Nem is tudtam, mit beszél s főként hogy hogyan – hallgattam. Aztán egyszer csak elkezdtem érteni. Nem észtül tanultam meg időközben – félreértés ne essék –, a hangulatot értettem meg: képeket gyakoroltam be, hangokat láttam meg, beszélőket különítettem el. Ugyanis nem ketten voltunk – hárman: Tõnu Õnnepalu, Lauri Sommer és én. Ők mint könyvbéliek, én mint könyvön kívüli.

A hangulat megértésének és a képek befogadásának mikéntjét a következő ösvényeken sétálva érthetjük meg. A magyar „agyú” olvasó örül, szinte ujjong: más toposzok és hagyomány, más nyelv és más líra. Az ismerkedés néha azért ijesztő, váratlan fordulatokat tartalmaz, sőt, ízléstől függően, már-már giccsesnek ható sorokat: „Szivárványkapukat feszítenek / a szétmosott erdők / szomorú ragyogása fölé”. Az előbbi példán keresztül egy másik játékra is ráismerünk: hová s milyen írásjelet kell(ene) tennünk, hogyan játszhatunk a jelentéssel egy-egy vessző vagy pont kitételével.

A kezdetekről. A könyvbéli társak azt mondták, járjunk egyet „odakinn” – szeretek idegen erdőkben bolyongani. Idegenvezetőim voltak, erdőszakértőim: természeti képekkel meséltek mindenről. Számháború helyett azonban szavakkal háborúztak: mondtak valamit, s csak később jöttem rá, mindig én voltam az, aki tippelt. A játék lényege a tapasztalás volt: a hó, a hideg, a tavasz, az elvonulás és a szemlélés megtapasztalása.

Beavatás.A következő megállapítások tesznek tanúbizonyságot a belépés, a „közös” ünneplés erőpróbáira. Az európai kultúrkör látszólag magában foglalja az északi népek kultúráját is, ám amint jól bevált értelmezői eszköztárunkkal esnénk neki a verseknek, egyszerűen visszapattannánk róluk. A kötet hangulata egységes – (már-már) azt a hamis képzetet kelti az olvasóban, hogy „benn van”, otthonosan mozog, bekebeleződött. Aztán egyik pillanatról a másikra újra a körön kívül – vagy legalábbis a körvonalon – álldogál. Eredendően nem rendelkezvén az észt mitológia, szimbolika és motivika ismereteivel az olvasó akár meg is rémülhetne, akaratossága azonban nem engedi meghátrálni. Tapasztalva tanulni: jelen esetben a használat közbeni megértés, megkonstruálás felől.

Kérlek, ne aggódj, csak jöjj
tovább a varázs nyomába.

(Lauri Sommer: Olykor szemlélve hozzád közelállót)

A kulcs maga a természet – ám korántsem az ökokritika népszerű fogalmaként applikálva. A természet csak akkor szolgálhat segítségül, ha megpróbáljuk lefordítani vagy visszafordítani „nyelvezetét”. E két észt író különböző nyelvet beszél – bár a zseniálisan megszerkesztett dialógus-kötet megtévesztő lehet. Látszólag egy nyelven: ez lenne az az észt lírahagyomány, melybe a magyar olvasó mindig csak „idegenként” tud/próbál belehelyezkedni. S va­lójában két nyelvezeten: a modernitásban eltévedő és abba kiolvashatatlanul beleíródó nyelvezetet Tõnu Õnnepalu képviseli, míg az új szokásokba friss, ám mégis ősi ösvényeket metsző író hangján Lauri Sommer szólal meg.

A kötet feltérképezéséhez különböző hagyományokat és fogalompárokat emelhetünk be. Talán a legfontosabbnak mutatja magát a modernitás hagyományához való visszanyúlás: a vá­ros és a vidék, a város és a természet, a természet és az ember szembeállító párhuzama. A nyelv idegensége, „nem eléggé kifejező” volta ugyan posztmodern „meglátásként” is értelmezhető, ám az elvonuló idegen, a tömeg tagjainak magányossága mégis a századfordulóra, a modernitás évtizedeibe szippantja vissza az értelmezőt. Fontos ösvénynek mutatkozik a világ (=természet=környezet) láthatatlansága, annak hangsúlyozása, hogy a világ nem egyenlő a láthatóval. A látás és a nézés konfrontálódik, mely irodalomelméleti és vizuális technikatörténeti hagyományokat követve szintén a századfordulóra mutat vissza. A látás mint vágy és mint elvárás szegeződik szembe a tapasztalással – s e kérdéskörrel elérkeztünk a kötet egyik legszembetűnőbb attribútumához: a képiséghez vagy látványossághoz. A versek képekként, mintegy emlékképekként mutatkoznak. Erős bennük a montázsjelleg – s nem véletlen az eredendően vizuális szférából származó terminus. A versekben jó néhány konkrét filmes utalás, intertext fedezhető fel (Lars von Triertől Sean Penn nagysikerű Into the Wild című filmjéig). A képek felidézése naplószerűen, mégis absztraháltan aktualizálódik. Mindent a múlt mostjában olvasunk: a Másik-hoz, Istenhez, a birtokláshoz, a szerelemhez vagy éppen a magányhoz szóló versek mind „naplófeljegyzések”, amik a pillanatban íródnak. Isten vagy az istenség kérdésköre érdekes megoldásokat tartalmaz e verses beszélgetésben. Expliciten óvatosan s ritkán kimondott (Krisztus, Buddha), utalás szintjén azonban maga a természet, a min­den megjelenítésével állandóan a kimondás aktusában jelenlevő. Sok, a magyar olvasó számára első olvasásra talán idegen, ellentétes szimbolika, egyfajta inverz jelentésesség fordul elő a versekben: a tavasz elmúlásként, a tél megszületésként; a fekete fényként, a fehér sötétségként jelenik meg.

összetörik
és akkor a sötétség
vagy éppen a nemlét mögötti
hatalmas fény
elvakít

(Tõnu Õnnepalu: Nincs szabadság)

Visszatérő motívumok: az eső, a kristályos fény és jég, a szél – vagy éppen a tükör, mely holdként a végtelenségbe tükrözi a valóság álomvilágát vagy álmodott világát.

Szintén a modernitáshoz köthető a baudelaire-i flâneur megjelenése; a városban bolyongó, a modern teret természetiként és természetesként megélő „csatangoló”. A „szemlélődő vándor” emlékezete mindent megőriz, csupán nyelvén, jelkészletén kell változtatnia; a megőrzés aktusa maga a más nyelven való kimondás: „a bőrfelszín alatt minden érintés megmarad” (Lauri Sommer: Túl sok minden mozog és repdes).

A kötetet záró, május esti verandán elköltött beszélgetés bizonyos szempontból kulcsként is értelmezhető. Ám inkább a költők, mint a költemények megértéséhez: kinek mit jelent az írás, hogyan hoz más világlátást a költői lét, áldás-e vagy esetleg átok, és a többi. Meglátásom szerint a kötet elképesztő izgalmakat rejtő olvasmány, irodalmi közhellyel élve: fantasztikus utazás. Az oly’ távolinak tűnő kortárs észt líra egzotikumként bukkanhat fel, ám amint sikerül a körön belülre küzdenie magát az olvasónak, otthonosan kezd mozogni, megtanul „természetül” beszélni, megtanul a csillámló esők hangján szólni s megtanul egy kicsit talán észtül is – gondolkodni. A Pluralica kötete jó választás, kinézetre pofás, tipográfiára igényes, pont tavaszi sétákra való – zsebbe illő válogatás.

Tõnu Õnnepalu, Lauri Sommer: Hangolás: észt költők verses beszélgetése, Pluralica, 2010. Szerk. Gaborják Ádám, Lőrincz Gergely, ford. Jász Attila (T. Õnnepalu), Weiner Sennyey Tibor (L. Sommer), Segesdi Móni (Májusi este a verandán).

Bagi Anita

Megjelent a Tiszatáj 2013/5. számában


Címke: , , , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő