A bölcselet fikcionalizálása

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 13. CSÜTÖRTÖK

A szegedi könyvhét záró rendezvényeinek egyike Bartók Imre A patkány éve című regényének bemutatója volt a Grand Caféban. A filozófusként és íróként is immár több kötetet jegyző alkotóval Módos Ádám és Szabó István beszélgetett.

Bartók egy Celan és egy Rilke-kötet után a Fém című regényével jelentkezett prózaíróként, második szépírói jelentkezése a Librinél megjelenő trilógia első darabja. A patkány éve műfaji regisztereit tekintve a kortárs magyar irodalom bővebb kontextus nélküli darabja. Bartók költőportrékat megrajzoló munkái (Paul Celan: A sérült élet poétikája; Rilke: Ornamentika és halál) nem monografikus igényű, ám kiválasztott részproblémáikat a monográfia alaposságával körüljáró esszéisztikus darabok voltak. Az ettől a megközelítéstől éppenséggel nem is olyan távoli epikai vállalkozást bemutató csütörtöki találkozó résztvevői az új próza műfaját az „egzisztencialista biopunk” kategóriával fedték le. A beszélgetésből kiderült, hogy a cyberpunk és az apocaliptic fiction stílusjegyeit is variáló történet három sorozatgyilkos főhőse (Karl, Ludwig és Martin) három beazonosítható gondolkodói karakter (Marx, Wittgenstein, Heidegger) probléma-megoldási technikáit is tükrözteti. Eközben a filozófiai hagyományra reflektáló szöveg az ehhez társuló képzőművészeti jelleget és a testreprezentációs stratégiákat is működteti. Az alkotó és a beszélgetőtársak által is nehezen definiálhatónak tartott regény világirodalmi párhuzamai Bret Easton Ellis szövegei közt lelhetők fel, magyar kontextusuk azonban a ritkább és kevésbé könnyen kínálkozó irodalmi példák szűkebb breviáriuma.

Bartók új regényének biotechnológiai vonásokkal erősített történetszövése ez a z ezen az estén felolvasott részletekből is világosan kiderült, az alkotó alapvető filozófiai olvasmányainak fontos elemeit, a világot leíró technikáit is magába olvaszthatja. A patkány éve sorozatgyilkos hősei az áldozatok testének muzealizálását, emlékművek darabjaiként való felszentelésének aktusait működtetik. A korpusz „botanizálásának” ügyeit középpontba helyező magatartás pedig egyértelműen utal a szerző által preferált gondolkodói konvenció (ld. Rilke), természetfelfogására is.

A beszélgetés fő irányvonalait az alkotó kedves gondolkodástörténeti csomópontjainak és traktatusainak lajstromba vétele foglalta el. A legfőbb kérdések éppen ezért a filozófia artisztikusságának szépirodalmi műfajokba adaptálhatóságának kérdései körül forogtak. A patkány éve a legjobb értelemben vett trendi témaválasztása és elbeszélői technikái miatt vélhetően széles közönségre számíthat majd, de az író eddigi munkáit már ismerő, a szövegek esszéisztikus burjánzását kedvelő olvasók számára is figyelemre méltó olvasmányélmény lehet majd.

Kovács Krisztina

[nggallery id=177]