Tiszatájonline | 2013. június 12.

A „mindenegység” enciklopédiája

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 11.
Farkas Zoltán filozófus, filozófiatörténész Vlagyimir Szolovjovról szóló munkáját mutatta be a szerzővel beszélgető Szőke Katalin irodalomtörténész és Czeglédi András filozófus. Farkas könyve az orosz filozófia ismert ám a magyar recepcióban nem feltétlenül túlbeszélt korszakáról, annak meghatározó figurájáról szóló kutatások összefoglalója […]

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 11., KEDD

A Könyvhét szegedi eseményei között mint minden évben, fontos helyet kaptak a Grand Café felolvasóestjei és kötetbemutatói. Köztük június 11-én kedden egy különösen izgalmas vállalkozás részleteiről halhattak az érdeklődők. Farkas Zoltán filozófus, filozófiatörténész, a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium tanára Vlagyimir Szolovjovról szóló munkáját mutatta be a szerzővel beszélgető Szőke Katalin irodalomtörténész és Czeglédi András filozófus. Farkas könyve az orosz filozófia ismert ám a magyar recepcióban nem feltétlenül túlbeszélt korszakáról, annak meghatározó figurájáról szóló kutatások összefoglalója, amely a gondolkodóról született első, magyarul megjelent monografikus feldolgozás. A reflexiókból és az este összegző megállapításaiból látható volt, hiánypótló munkát végzett el a kutató, a kötetet gondozó Attraktor Kiadó valamint a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszéke, amely e projektet kezdeményezte és támogatta.

Farkas kötete 2006-ban megvédett doktori értekezésének (A mindenegység vándora) könyvvé érett, átdolgozott verziója, amely Szolovjov pályaképén keresztül az orosz gondolkodástörténet meghatározó korszakának invenciózus bemutatását is felvállalja. Az életrajzi és eszmetörténeti szempontból is figyelemre érdemes attitűdökkel bíró Vlagyimir Szolovjov alakja nemcsak későbbi hatásai miatt (figurája kikerülhetetlen viszonyulás szubjektumaként jelenik meg például Szolzsenyicin Rákosztály című regényében) lehet érdekes a téma iránt érdeklődő olvasónak. Szélesebb körben ismert szellemi kapcsolatai közül elsősorban a Dosztojevszkijjel folytatott szépirodalmi terepeken is zajló dialógusa emelhető ki. A korai Dosztojevszkij-próza Szolovjovra gyakorolt hatásai, formálódó eszmerendszerének a késői Dosztojevszkijnél látható esszenciája (A félkegyelmű, A Karamazov testvérek) a most bemutatott kötetnek is fontos momentumai. Még érdekesebb azonban az a beszélgetés folyamán is szépen bontakozó szál, amely a Szolovjov alkotói korszakaiban elmerülő, az életművet paradigmaváltásaiban megragadó professzionális olvasó kutatói módszereire, megfigyeléseinek eredetére világít rá és rajzolja ki a monográfus témához viszonyulásának apró részleteit is.

Az este kérdezői, moderátorai jórészt a témaválasztás inspirációjáról és fázisairól faggatták az alkotót. Farkas Szolovjovhoz fűződő hosszú kapcsolata kezdetét a ’80-as évek magyar recepciójának orosz vallásbölcseleti reneszánszához, az az iránt fokozottabban érdeklődő magyar recepcióhoz kötötte. Saját professziójának inspirációját pedig a kezdeti olvasmányokhoz, főként Dosztojevszkijhez és Bergyajevhez kapcsolta. Czeglédi Farkas kötetének szellemi aurájában Pjotr Csadajev nihilista világmodelljét is érzékelhető jelenlétnek gondolta, e tekintetben a könyv „kompromisszumot nem ismerő” érvelési technikáit, a szellemtörténeti modellek aprólékos vizsgálatát említette a monográfia fő erényei között. Szőke a Bergyajev-szövegek kontextusában értelmezhető Szolovjov képéhez Lev Sesztov és Szergij Bulgakov gnosztikus világmodelleket továbbgondoló szövegeinek sorát is lényeges szöveghalmazként társította.

Farkas Szolovjov alakjában az életvitel érdekességeire, a vándorfilozófusi, aszkétai szerepkör autentikusságára is felfigyelt, megfogalmazása szerint „hőse” személyiségét a világban „világtalanul” mozgás aurája még unikálisabbá teszi. A vándorlást életvitelszerűen űző filozófus népi vallásosságból is gyökerező szinkretikus koncepciójában szlavofil és a nyugatos elképzelésekhez is közelítő, egyértelműen azonban egyik struktúrába sem illeszthető struktúrák találkoznak egymással. Filozófiája pedig, ahogy a beszélgetés során Szőke Katalin is megjegyezte, a disztópiák megszólalási módjai és poétikai formái iránt fogékony orosz irodalomra és a politikai közéletre is erős hatással volt. Az utópisztikus minták kiemelt helyen szerepeltek a költőként sem jelentéktelen alkotó megoldásra váró problémái között. Czeglédi elsősorban Origenész, a 3-4. századi filozófia hatásait, a klasszicista esztétikát valamint a Nietzsche esztétikájához való kritikai viszonyulást említette Szolovjov gondolkodásának pilléreiként, kiemelve, hogy Farkas munkája e momentumok feltárásában, láthatóvá tételében is újat mond.

A Czeglédi megfogalmazásában a „filológiai pontossággal” nagyvonalúan bánó Szolovjov esetében a fordítások, újraközlések, kritikai igényű szövegkiadások tapasztalatai fontos eredményeket hozhatnak. Farkas Zoltán a monográfia következtetéseit a filozófus egyik legfontosabb írása, az Előadások az istenemberségről magyar fordításának elkészítésével és közrebocsátásával egészítette ki. A magyar változat jegyzetapparátusának összeállítása, az ennek nyomán születő tapasztalatok úgy tűnik a szerző számára is jobb rálátást nyújtottak Szolovjov alkotó korszakaira, szintézisük változásaira. Bár az életmű fontos szövegei láthatóak, ismertek, a kritikai igényű kiadások összegző törekvései néhány ponton még alakíthatják a tendenciáiban a témát figyelemmel követőknek jórészt már ismert képet. Az est főszereplői és közönsége egyet érthettek abban, hogy Szolovjov a magyar olvasó számára teljességében még nem elérhető életművéhez fontos, megkerülhetetlen gyűjtemény lesz ez a könyv.

Kovács Krisztina